Egy 17. kerületi étteremben jártam, ottani élményeim osztanám meg - lehet
hogy
nem vagyok egyedül? Mindenesetre tippem: kerüld el!
Az étterem az interneten található képek alapján szimpatikusnak tűnt, ezért
úgy
döntöttem, kislányaim balettelőadása után a nagyszülőkkel egyetemben a
közelben lévő vendéglőben fogunk ebédelni. Felmerült ötletként még a
McDonald's is, de az ötletet elvetettem az esemény ünnepélyességének
emelése céljából - bárcsak ne tettem volna!
Reggel felhívtam a III. félidőt és hét személyre foglaltattam asztalt. A
párbeszéd már akkor picit érdekesen alakult.
- Jónapot kívának, szeretnék délután egyre a nevemre foglalni hét személy
részére asztalt.
- Hét? Hát majd helyet szorítunk.
???
- Hát akkor köszönöm. Viszonthallásra.
- Viszonthallásra.
A párbeszédből arra következtettem, hogy a vendéglő látogatottsága miatt
kérésem furcsának tűnhetett, hiszen úgyis lesz majd hely.
Megérkezésünkkor az étterem üresen állt, csupán egy alkalmazott - talán a
szakács - dohányzott újságot olvasva az egyik asztalnál. Mivel minden asztal
üresen állt, ezért bátran választottam... - volna, de az úriember leültetett
minket az ajtó mellé. Az étterem egyébként tiszta és kultúrált helynek tűnt.
Kisebbik kislányom ragulevest kért, nagyobbik pedig milánói makarónit gomba
nélkül. Sógorom marhasültet. Én borjúpörköltet rendeltem volna nokedlivel,
de
a pincérlány udvariasan elmondta, hogy az nem fog időben elkészülni, ezért
rizst ajánl. Mivel rizzsel nem szeretem a pörköltet, kértem inkább töltött
tócsnit. Kisebbik lányom megkapta tűzforró ragulevesét negyedórán belül.
Ízre
finom volt, pár egy hatcentiméteres kemény babszárat sikerült kihalásztnom
belőle. Eltelt az első félóra. Ebéd sehol. Közben egy másik asztalhoz bejött
egy másik család, majd kisvártatva egy bolgár nemzetiségűnek tűnő nagyobb
csoport.
Ételeink még sehol sincsenek, de a bolgár csoport már étkezik - gondolom
előre
rendelt menüről lehet szó - készültek rá. Átlagos vendégek szoktak erre
járni?
- fogalmazódik meg bennem a kérdés...
Nagyobbik kislányom - hétéves - kezd nagyon éhes lenni, de hurrá, feltűnik a
pincérnő és elkezdi kihordani az ételeket. Sógorom és anyósom, én és apósom
kapjuk az első tálakat. Pincérnő újra fordul. Anyósomban és sógoromban kezd
felmerülni a kétség, vajon azt kapták e, amit rendeltek?
Pincérnő visszaviharzik, elnézést kér és sógorom, anyósom előtti tányérokat
fel
cseréli. Majd elmosolyodik és megkérdezi:
- Ugye nem csak milánói szószt rendeltek?
- Természetesen nem, milánói makarónit szósszal.
- Mert én úgy értettem, hogy csak szószt. Ezért a szakács nem készített
hozzá
tésztát.
Döbbenet. Kislányom elkeseredve néz rám. Megkérdezem lányomtól, nem
szeretne e inkább palacsintát enni milánói makaróni helyett - a pincérnő
biztosít
róla, hogy az hamar elkészül.
Rendben, rendelünk két palacsintát, de a makarónit szeretné kérni továbbra
is.
Két kakaós palacsintát. Egyet-egyet mindkét leánynak.
Sógorom nézi a marhasültjét és kétkedésének ad hangot, mely szerint ez a
marha
igencsak pulykaszínű. Kóstolás után tovább erősödik benne az érzés, hiszen Ő
nem szereti a baromfihúst. Szólni emiatt nem szólunk, hátha tovább késik a
milánói - legyűri a szárnyast, s közben marhasültre gondol.
Eltelik újabb negyedóra és a palacsinta megérkezik!
Újabb negyedóra múlva már majdnem mindenki jóllakott, hiszen kislányom még
mindig várja a milánói makaróniját. Pincérnő néha idegesen felénk sandít,
talán
azon morfondírozik, mikor adjuk fel.
Néha persze azért rákérdezünk a milánóira, de mindig azt a választ kapjuk,
hogy
sajnos még nincs kész.
Én közben többször megpróbálom rábeszélni leányom, hogy inkább egyen otthon
valamit, de ő fátyolos szemmel rázza a fejét és könnyeit nyelve várja a
makaróniját. Újabb negyed óra múlva egyszer csak csoda történik! Pincérnő
tányérral a kezében egyenesen leányom elé rakja a milánóit, majd elviharzik.
Feleségem döbbenten nézi, hogy errefelé a makarónit vágott metéltnek hívják,
de
nem szól.
Az asztaltársaság örül, hiszen az ünnepeltek egyike is kap végre ételt majd
100
perces várakozás után... Hoppá, evőeszközt nem adtak a tálhoz. Nem baj,
kérünk
azt is, pár percen belül megérkezik a villa és a kés. Leányom mohón
nekilát, m
ajd két villányi adag után rám néz és közli: - nem ízlik.
Én persze megkönnyebbülök és kiadom a vezényszót, gyorsan menjünk innen,
menjetek csak előre, én majd fizetek. Sógorom, a vasgyomrú azért még
megkóstolja a milánóit, de fintorogva rázza a fejét. Sebaj, már nem kell
sokáig itt
maradnunk - ismét tévedtem. A pincérnő a pénztárgépen kiszámolja a
tételeket...
majd a pénztárgép bedöglik, ezért papíron kezdi kiszámolni... egy idő után
rájön,
hogy túl sok a tétel, nem fog menni a dolog. Ekkor a pénztárgép újra beindul
és
én fellélegzem - fizethetek!
10340 lett a végső számla, mert a pincérlány a makarónit nem számolta bele,
mivel sokat késett - hátha még tudta volna, hogy nem is az volt! 10500
forintot
fizettem és elmenekültem. Aztán hazamentünk és kislányom kapott ebédet, mely
inkább korai uszonna volt.
A vendéglő az alábbi honlapon hirdeti magát. Én többé be nem teszem ide a
lábam
de ha valaki rémálomra vágyik, viszonylag olcsón rátalálhat :)
http://www.kevegaszt.hu/
|
A TV-bol hallottam a burokracia egyik tipikus vadhajtasat, kozreadom, hogy
mas is szorakozhasson rajta. Az EU egyebkent dicseretes torekvese, hogy
igyekszik harcolni a nemek kozti diszkriminacio ellen. Ugyanazert a munkaert
ugyanaz a ber jar, akar no, akar ferfi csinalja, ezt mindenki helyesnek
tartja. De az egyenlosdit atultetve a mindennapok gyakorlataba mar fura
helyzeteket szul. Pl a szorakozohelyeknel a korhatar lanyoknak 18, fiuknak
20 ev volt, egyszeruen azert, mert tapasztalatbol tudtak a tulajdonosok,
hogy
a fiuk hajlamosabbak berugni es kakaskodni. Ezt most egysegesiteni kell es
igy a lanyok is csak 20 ev felett mehetnek majd szorakozohelyre.
De az igazi csemege a fodraszat. Egy fefi hajvagas a felebe kerul a noi
vagasnak. Ez turhetetlen - gondolta a burokrata es egyseges arakat kell
bevezetni. De hiszen az arat nem a nemi hovatartozas, hanem a munka
bonyolultsaga szabta meg! TIPPem a fiuknak: nyomas a fodraszhoz mielott meg
megemelik az arakat!
Viking
|
Te jo eg, hat nem lattatok eppen eleg amerikai filmet, ami valos helyen
jatszodik? Falu, kisvaros, nagyvaros, vagy kepeket az interneten es mennyi
kerites tunt fel nektek? Foleg olyan, ami a hazat is eltakarja, mert olyan
magas?
Amerikat a kerites es a fuggony hianya jellemzi.... A macskakat meg nyakorv,
es nemtelenites.
Zsuzsa
>Tevedsz! Amerikaban van. Eleg, ha kb. 2 m magas, es a felso 40-5 cm-
>es resz jo nagy szogben befele (a macskatulaj kertje fele) hajlik. A
>homoru feluleten nem tudnak maszni a macskak. Kb. igy, csak meg
>nagyobb dolesszoggel. innhouse, ezt neked is irom. Tehat nem vicc.
|
