Szia Gyapo, sziasztok,

>>de ki akar barmit is bizonyitani, es foleg minek??
>Mindenki bizonyitani szeretne aki velemenyt nyilvanit egy levlistan,
>megpedig azt, hogy az o velemenye a helyes. Ha teljesen mindegy lenne hogy
>igaza van-e vagy sem, akkor meg se szolalna.

Valoban sokan arra torekednek, hogy meggyozzek a masikat. Ennek a veszelye,
hogy maga az erveles lesz a cel, a bizonyitas, a masok meggyozese. Aminek
az oka az is lehet, hogy az embernek egoproblemaja van, es szuksege van
hogy diadalmakat arasson, kulonben serul az egoja. Masok irasat ilyen
meggyozes-szemuveggel olvasva a tartalma csak reszben jut el az emberhez -
amin fennakad az csak az, hogy mire lehet ellenerveket hozni, parosulva
avval hogy a negativ reszeket emeli ki mikozben a pozitiv reszekrol
megfeletkezik. Szerintem sokkal ertelmesebb, ha az ember tanulni szeretne -
nem azt nezi masok irasaban amire ellenervelni lehet, hanem hogy mibol
lehet tanulni. Mert tanulni van mit mindannyiunknak, senki nem tokeletes.


     Tamas

Sziasztok!
Kedves Ivett!

> ... mar nagyon akartam irni az "Igazi" temajaban.
Csodalkoztam is, hogy nem lattam a temaban a hozzaszolasodat.;-)
De ha ismereteim nem csalnak, meg te is tanulsz (gondolom,
szinten munka mellett), igy "hasonlo cipoben jarunk".;-)

Olvasva a te velemenyedet az igazirol, vannak kozos pontok a
gondolkodasmenetunkben, ha nem is egyeznek meg mindenben, de ezt
Te is lathattad vagy latni fogod, ha elolvastad/elolvasod az
elso irasomat ebben a temaban. Ugyhogy erre a reszre nem is
reagalnek reszletesen, ha nem banod, csak ha valami bovebben
erdekel. Annyit azert meg hozzatennek, hogy egyaltalan nem baj,
ha -ahogy mondod- naivan velekedsz. Megjegyzem halkan, en is
hajlamos vagyok a szentimentalizmusra, naivsagra is (hajaj, de
meg mennyire, hogy...!);-)))
Ha pedig valoban megtalaltad az Igazit (remeljuk, hogy az egyutt
toltott evek ezt fogjak igazolni), akkor minden okod megvan ra,
hogy ugy velekedj, ahogyan tetted.

> Bizonyos ertelemben a szakitas a vilag legeslegkonnyebb dolga,
> meghozza azert, mert egyszerre megszabadulhatunk attol, amirol
> azt hittuk, hogy minden bajunk okozoja...
Igen, bizonyos ertelemben a legkonnyebb. Nekem csak utolag tunik
konnyunek. Amikor ilyen helyzetben voltam, tudtam, hogy lepnem
kell, mert a masik nem fog, pedig egyikunknek sem volt jo ugy,
ahogy volt, sajnos valtoztatni sem tudtunk rajta... Ebbe most
hadd ne menjek bele, hogy miert nem, nem a listara tartozik.
Tehat kimondani, de foleg meggyozni ot nehez volt arrol, hogy
igy lesz jo (illetve csak eloszor hittem, hogy nehez lesz, de
meglepo fordulattal nem igy tortent). Utana viszont valoban
mintha egy ko esett volna le a szivemrol.

> Amikor viszont ujra es ujra ugyanolyan emberrel talalkozunk,
> akiknek ugyanaz a hibajuk, akkor elkezdunk altalanositani,
> hogy "ilyenek a ferfiak", meg "ilyenek a nok", es meg mindig
> nem kezdunk el azon gondolkodni, hogy mi a hiba a "mi
> keszulekunkben".
Hat igen... Azt hiszem, itt egy kicsit mintha elkanyarodtunk
volna a tematol (bar lehet, hogy nem igy szantad). De lassuk...
Elofordulhat, hogy tobbekben talalunk hasonlosagot un. "rossz"
tulajdonsagok teren. Ettol fuggetlenul en sohasem szerettem az
altalanositasokat. Mindig az a kiindulopont, amivel a
pszichologia-tanulmanyainkat megkezdtuk (azt hiszem, Te is,
mivel ugy remlik, te emlitetted, ha nem, akkor bocsanatos bun,
hogy neked tulajdonitom):-). Szoval az az alaphelyzet, hogy a
szemelyiseg egyedi es megismetelhetetlen. Innentol kezdve mar
nem all az altalanositas, meg akkor sem, ha lehetnek es vannak
is hasonlosagok emberek kozott. A masik pedig valoban az, hogy
nemcsak a masikban kell keresni a hibat, hanem elsosorban
magunkban. Ezt en is hamar megtanultam.

> Azt irod: _egy ido utan_ ugy erzik, hogy nem igazan ertik meg
> egymast. Sokszor azt hiszem, hogy az a baj ilyenkor, hogy
> mindenki szebbnek, jobbnak akar latszani, mint amilyen ...
> es amikor mar veglegesitettek a kapcsolatukat ... akkor
> "lazitanak" es kibujik a szog a zsakbol.
Ez az egyik lehetoseg. A masik pedig az lehet, hogy mar akkor is
megvoltak azok a bizonyos "nemszeretem" tulajdonsagok, de a nagy
szerelem kozepette nem tulajdonitottak neki nagy jelentoseget.
Kesobb pedig jonnek a problemak. Es meg biztos vannak variaciok.

> Mar nagyon sokszor leirtam itt: mielott osszehazasodik ket
> ember, szerintem le kell elni nehany evet legalabb egyutt,
> hogy igazan megismerjek egymast.
Ebben igazad van, bar jonehany eve meg en is kicsit mas
velemenyen voltam. Akkor meg ugy gondoltam, hogy erkolcsileg
nincs rendjen a dolog (dehat epphogy csak kikerultem az
iskolapadbol). Ma mar maskepp latom, egy felresikerult
kapcsolattal a hatam mogott. De azt most is ugy latom, hogy
egy-ket honap utan meg ma sem koltoznek ossze valakivel. Ahhoz
is mar jol kell ismerni az illetot, hogy ezt megtegyem.
Persze most csak magamrol beszelek, nem biztos, hogy mindenki
igy latja jonak.

> Tenyleg van olyan, igazad van, amikor szakitani kell, mert az
> a legjobb megoldas, de most mar azt mondom (ellene beszelek
> par evvel ezelotti onmagamnak), hogy at kell beszelni a
> felmerult problemakat, es dolgozni kell a kapcsolattal...
Ebben is hasonlo velemenyen vagyunk, szakitas elott mindent el
kell kovetni, amit lehet - mar amikor lehet. Neha van ugy, hogy
az egyik fel hiaba probalkozik, ha a masiknal folyton
ellenallasba utkozik. Ilyenkor elobb-utobb fel kell adni.

>> Szerencsere ezek az emberek vannak tobben.
> Miert szerencsere? Kinek a szerencseje? -> koltoi kerdesnek
> szantam, pusztan kotozkodes cimszo alatt ...
Akkor ezt "szives engedelmeddel" atugrom.;-))) Jo?:-))

> Ez tetszett! Jelentkezem, mint elo pelda, ha nem baj ;)
Nem baj, orulok Neked.;-))

Orulok, hogy hozzaszoltal, es bar a rendelkezesre allo hely igen
"szukos", de ha lenyegretoroen is, azert azt hiszem, minden
felem iranyulo kerdesedre, felvetesedre igyekeztem valaszolni.
Gyongyi

 irta:

> En hiszek abban,
> hogy letezik az Igazi, eppugy, mint a meseben, olyan ember
> (szerintem) aki egyszeri es megismetelhetetlen az eletunkben.

Ilyen ertelemben mindenki az... es ezt most ne vedd pusztan kotozkodesnek,
komolyan gondolom.
Az irasod tobbi reszevel egyetertek, egeszen addig, amig...

> >> Enszerintem ket boldogtalan ember ha talalkozik, nem lesz
> >> beloluk boldog par.
> (Peter, ezt valoban Te irtad volna?!)

Mi tagadas, pironkodva bevallom, en voltam... :-)

> En mindig megtalaltam az "oromforrast" az eletemben. De
> boldog [nem voltam] soha. Egeszen addig a pillanatig, amig meg
> nem ismertem Ot! [...] Barmi is tortenhet meg ezutan (meg baj
> is tortenhet), megis tudom, hogy en most Vele vagyok,
> megtalaltam az Igazit.

Tavol alljon tolem, hogy megprobaljalak meggyozni az ellenkezojerol ;-)

> Van ugy, hogy valaki csak a masik ember altal erti meg onmagat, mert
> egyedul nem tudott volna elindulni azon az uton, ami szamara ki van
> jelolve. Es nem veletlen az sem, hogy ezen a vilagon ossze vagyunk
> zarva ennyi emberrel: azert vagyunk osszezarva, hogy egymas
> segitsegevel tanuljunk. Ha egyedul kellene rajonnunk az igazsagra,
> akkor el lennenk szigetelve egymastol - de nem vagyunk egyedul, ennek
> oka lehet szerintem.

Igy igaz. Ezzel megsporoltad nekem a valaszt, koszi szepen ;-)
Ahogy mondod, ezen a vilagon nem egy bizonyos emberrel, hanem nagyon sokkal
vagyunk osszezarva. Es mindegyiktol van mit tanulnunk. Ahogy Eckhart mester
mondja (hozzavetoleges idezet):

"Eleted legfontosabb pillanata a jelen pillanat.
Eleted legfontosabb tette az, amit most keszulsz tenni.
A legfontosabb ember eletedben az, akivel most talalkozol."

Peter