Kb. egy hete vettunk eszre egy uj macskat a kornyekunkon, de csak
messzirol pillantottuk meg idonkent.  Aztan egy par napja
megjelent a mi kertunkben a mi ket macskank teljes undorara.
Akkor lattam hogy csont es bor a szerencsetlen kis joszag, es
persze tettem ki neki etelt.  Egy pillanat alatt bekapta.  Pici
es Miska ugy figyeltek mint ket biztonsagi or, de nem bantottak,
pedig hozzajuk kepest ez a cica egy torpe volt.

Mikor legkozelebb mentem be a konyhaba, ott ult mind a harom
macska (macska-ajto!) es ossze volt hanyva az egesz padlo.
Fanika (mert addigra mar el is kereszteltuk) eszeveszetten
menekult ki a macska-ajton.  Ettol kezdve komoly strategiat
kellett bevezetni, a macska-ajtot bezarni, de Miskat es Picit nem
kizarni es Fanikat azert legalabb ketszer egy nap megetetni.
Kozben felhivtam a helyi allatmenhelyt, de a no aki a macskakkal
foglalkozik eppen kulfoldon volt, es megkertek hogy etessem Fanit
szombatig, mikor a no visszaerkezik.

Kozben lehult az ido, ejjel fagyott, nalunk rokak jarnak - nem
tudtam aludni.  Fanika nyert, beengedtem a konyhaba.  A ket
nagydarab kandurt a fobejaraton engedtuk ki-be, hogy ne
talakozzanak ossze.  Most hogy kozel engedett magahoz a kis cica,
lattam hogy milyen borzaszto allapotban van.  Nemcsak hogy
sovany, de valoszinuleg vak is, es ki volt ficamodva a combja,
bolhakrol nem is beszelve.  Megengedte hogy megsimogassam, olyan
volt a szore mint a drot.

Tegnap elvittuk a menhelyre es tudom hogy szeretni fogjak es mar
hetfore le van foglalva neki az allatorvos.  De nem tudom kitenni
a gondolataimbol hogy micsoda ero van egy ilyen szerencsetlen kis
allatban hogy ilyen allapotban elni akart es tudott.  De ha nem
eppen hozzank hozta volna a sors, akkor nem josoltam volna neki
hosszu eletet, mindenek ellenere.

Juli