Sziasztok!
Megvenném használtan vagy ujan is  A Miklosi Viktor altal irt es a Cesare &
Cserko Bt. kiadott "WEBLAP-szerkesztes mindenkinek" c. konyvet. Hol aruljak?
Koszi.
Gyoengyoesi Attila

> Felado :  [Hungary]
> Nos, a versnek is megvannak azok az évezredes hagyományai, amire a "szakma"
> épül. Aki nem ismeri az alapokat, amire építhet, az szvsz, nem költo,
> márpedig verset költo ír. Aki nem, az lehet rímfaragó, versfabrikátor,
> rímbe-beszélo. A költo az, aki tud szonettet írni, mert amikor "nem
> szonettet" ír, akkor tudja, mitol nem szonett az, amit írt! És ez nagyon
> fontos! Aki ismeri a versírás szakmáját, az tud csak eltérni tole! Az tud
> szabad verset írni, aki ismeri a hexametert, a jambust vagy az "abba"
> rímképlettel bíró versformát. Aki nem tudja, hogy a verssorok kötött
> szótagszámmal bírnak, ami ha nincs meg, akkor süt a versbol az antikölto, a
> botcsinálta rímfaragó, az ne írjon (ha már tudja, és mégis így tesz!).

Nem ertek veled egyet. Szerintem a tehetseg nem tudasbol fakad, a tehetseg
velunk szuletik. Azt elismerem, hogy a tudassal fejlesztheted a tehetsegedet,
de nem hiszem, hogy csak az lehet kolto, csak azt az embert lehetne koltonek
mondani, aki tisztaban van pl. azzal, hogy mi a szonett. Lehet, hogy eleteben
nem hallott rola (bar ez egy iskolazott embernel nem valoszinu), az sem tudja
mi az az alliteracio vagy oxymoron, akrosztichon vagy jambus, megis "jo"
verseket ír, megfelelve a "koltoi elvarasoknak". Ha neked mutatnak egy verset,
te eloszor azon kezdesz el gondolkodni, hogy vajon aki irta, az ismeri-e a szon
ett
fogalmat? En ha elolvasok egy verset, nem gondolkodom rajta, "csak" erzem
a verset. En ugy vagyok vele; szamomra akkor "jo" egy vers, ha erzelmeket
ebreszt bennem, ha kiraz tole a hideg vagy eppen kibuggyannak a konnyeim,
vagy mosolyt fakaszt. Olvastam mar olyan emberektol olyan fantasztikus verseket
,
akik nem feltetlenul tudtak mi az az idomertekes verseles, azon kivul, hogy egy
szer 
az oskolaban tanitottak neki... Vagy te azt veszed "alapnak", amit az iskolaban
tanitanak az irodalomorakon? Mert akkor igy minden valamirevalo embernek
van fogalma azokrol az irodalmi fogalmakrol, amiket fent emlitettel. S ettol ma
r
kolto lenne...?

Ha jol emlekszem, L. Attila sem tudja mi az a lektu"r (De Attila, ha tevednek, 
kerlek
cafolj meg), megis azt a mufajt kepviseli (sajat bevallasa alapjan), megpedig e
leg jol
(kepviseljen barmifele mufajt is).  (Egyebkent  lektu"rnek azokat a  szorakozta
to
irodalom korebe tartozo regenyeket, kisregenyeket nevezik, melyek a szelesebb
olvasokozonseg igenyeit probaljak kiszolgalni. Ennek erdekeben olvasmanyosak,
befogadasuk, nem kulonosebben megerolteto, cselekmenyesek, fordulatosak,
kifejezetten szorakoztato celuak. S bar a fogalomnak egyertelmuen pejorativ ele
van, nem feltetlenul ertektelen muvek azok, melyek ebbe a kategoriaba tartoznak
.
Ide soroljak pl. Robert Merle, E.M. Remarque, I. Shaw. Mindezt en sem tudtam,
egy fogalomtarban neztem meg. Ezek ismereteben Attila, eldontheted hogy a te
regenyeid lekturok-e.)


> kell, hogy legyen mondanivalója, és nem csak az, hogy milyen szép ez virág
> itten ni, nosza írjunk róla rímecskéket... Nem az a vers ami rímel, hanem
> az, ami mond is valamit, lehetoleg minél tömörebben... 

Ezt egy kicsit ellentetesnek erzem azzal, amit fent mondtal. A versben nem a ri
m
a fontos, igaz. Az a fontos, hogy legyen mondanivaloja (ahogy irtad te is), es
szerintem meg az is, hogy ne csak verbalisan (a szavakkal), de emicionalisan is
mondjon valamit nekunk az adott vers. Ehhez nem kell szerintem - ahogy te mondt
ad -
"szakmai tudas". Ehhez tehetseg kell, vagy egy belso keszteto ero, sok erzelem,
szokincs es jo kifejezo keszseg. De ezek sem feltetlenul, vagy teljesen mas. En
 nem
tudom mi kell ahhoz, hogy valaki jo iro, kolto legyen (legalabbis igy kijelente
ni vagy
megfogalmazni nem tudom), tehetseg bizonyara kell hozza; de amit itt irsz, hogy
 a jo
vershez nem szuksegesek a rimek, hanem hogy mondjon valamit, ehhez szerintem ne
m
kell tudni, ismerni az irodalmi fogalmakat.

En is irok verseket, de ha jon az "ihlet", akkor csak leirom, es nem gondolkodo
m azon,
hogy ezt most balladakent vagy szonettkent irjam meg. Nyilvan valtoztatok rajta
, kicserelem
a szavakat, megprobalok kifejezobbet vagy megfelelobbet keresni, stb., de nem s
zamolom
a verslabakat. Mire ezen elgondolkoznek, mar el is felejtenem azt, ami a fejemb
en, szivemben
osszegyult. En az erzeseimet viszem papirra, a pillanatnyi hangulataimat, impre
sszioimat.
Lehet, hogy ezert, ha elolvasnad a verseimet tenyleg azt gondolnad, hogy en nem
 vagyok
kolto (bar en sem tartom magam annak, de nem azert amiert te). En annak orulok,
 ha
valakinek megmutatom egy-egy versemet, hogy az abban az emberben erzeseket valt
 ki.

Remelem nem ertettuk felre egymast.


-- 
                 Peter Pan

** Az a'gyam a va'gyam villamosa **

Kedves Istvan!

Senkit sem sertessz meg azzal, ha elmondod, leirod a velemenyed. Orulok, ha
a velemenyek megoszlanak, mert megtanulunk ezaltal masok fejevel is
gondolkodni...

A temaval kapcsolatban:
Ugy latom, rosszul ertelmezted a mondatomat.
En nem azt irtam, hogy aki jo regenyt tud, az kolto is.
A mondat igy szol :
"Ha valaki jo verset  ir, nem biztos, hogy regenyt is tud. De ha jo regenyt
ir, verset is tud."


"Hidat csak mérnök építhet,és ezt a laikus is el tudja fogadni."

Maximalisan egyetertek veled abban, hogy egy igazan komoly irodalmi vershez,
mar ismerni kell a versekre vonatkozo irodalmi alapokat. Ezek a nagy
kozlekedesi hidak. Erre batran rahajt mindenki, mert mar kiprobaltak, s
mernokok vizsgalgatjak minden evben.

Egy kis patak fole is lehet hidat tenni, legyen az egy kidolt fa torzse
akar. Durva es gyalulatlan, de biztos vagyok benne, hogy at tudsz rajta
kelni. Nem lesz olyan hires, mint az Erzsebet-hid, de ha otthagyod, sokan
hasznat veszik.
Ha surun  jarsz arra, tegyel hozza, vagy vegyel el mindig egy kicsit. Faragd
at. Kesobb azon kapod magad, hogy mar a szakirodalmat bujod a hiddal
kapcsolatban. Lehet, hogy ez mar nem az a kidolt fatorzs, - de emlekszel,
abbol indult a Nagyszékely-hid.

"Át mennél-e rajta, ha mondjuk egy 200 méteres szakadék felett ível át?"

Nem celszeru egy Toldy trilogiaval kezdeni...

"Lehet, hogy én is tudnék, nem próbáltam. Lehet, hogy meg is csinálom,
szemre tetszetos lesz."

Irasaidat nem olvastam meg. (szandekomban all ellatogatni a honlapodra!!)
Irodalmi muveltseged azonban arra enged kovetkeztetni, hogy az elso kishidat
mar fel tudnad epiteni...
Latod! A pillerek mar allnak...
Ez mar csak tobb lehet, mint egy kidolt fa torzse.

Udvozollek : Barath Zsolt

Csak azért, ha valakinek gyanús lenne a dolog, Szabolcs fiam hozzászólása
következik,
üdv:

Wawel

Üdvözletem!
Figyelemmel kísértem a "beszélgetést", és igencsak felcsigázta az
érdeklődésemet a téma. Ennek az az oka, hogy 13 éves korom óta írok
verseket, tavaly óta jelenek meg nagyobb lapokban is.

Kedves Zsolt!
Szerintem közelítsd meg a próza és a vers viszonyát az élőbeszéd felől! Ha
triviálisan akarok fogalmazni, akkor a regényt hívhatnám szépirodalmi
igényességgel megírt hosszabb prózai műnek. Jön egy ötlet, egy motívum, egy
hangulat, akármi. Kikerekedik belőle egy cselekmény, egy hosszabb írói
munka. Az így született alkotásnak százszor több köze van az élőbeszédhez, a
köznyelvi kifejezésmódhoz, mint a versnek.
A vers egyik elengedhetetlen lényege a sűrítés. A v e r s í r ó (én nem
tudom, költőnek mikortól számít az ember) az őt körülvevő világból kivonja a
vers számára lényeges dolgokat, képeket, motívumokat. Elvonatkoztat,
átformál, és a végtelenségig sűrít egy érzést, egy pillanatot. Egész máshogy
fogalmaz, mint ahogy azt a hétköznapokban használt nyelv teszi.
A két alkotói munka szerintem egészen más. Teljesen más képességek kellenek
hozzá.
Miért lenne képes minden regényíró (akár a legjobb is!) egy, szinte másik
művészet alkotására?
Ugyanígy persze nem biztos, hogy egy költő képes olyan összeszedettségre, f
e g y e l e m r e, rendszerező erőre, mint egy író. Vannak természetesen
költő-írók. Kosztolányi, Babits, Pilinszky, satöbbi.
De mind költőként kezdték! Jó költőből lettek jó írók, fordítva elvétve
talán akad, én még nem találkoztam olyan költővel, aki prózaíróként kezdte.
Nem akartam sem a regényt, sem a költészetet a másik fölé helyezni, remélem
nem is tettem így.
Üdv:
Szabolcs

> Felado :  [Hungary]
> Temakor: Nevproblema ( 9 sor )
>
> Lang Attila, D. javaslatara:
> >Egyet tehetek: szavazasra bocsathatom a kerdest. Hogy hivjak tehat a
> tengereszt?
>

Természetesen: Székely István

:-D

Üdv Wawel

Tegnap leírtam a véleményem a költők és írók összehasonlításáról...

Azóta lelkifurdalásom van, hogy bizonyára belemásztam sokak lelkivilágába.
Akikre most gondolok, azok az "amatőr költők".
Természetesen szükség van rájuk. Azokra is akik megmaradnak az amatőrség
keretein belül. Az olasz az amatőrt "dilettante"-nak nevezi. És ebben jobban
benne van a lényeg. Az a dilettáns-amatőr, akinek nincsenek bővebb és
elégséges ismeretei arról, amivel foglalkozik. Mert ugye azt mondanom se
kell, hogy minden költő amatőrként kezdte. Megírta az első kis borzadályt,
megmutatta valakinek, akit tisztel, akinek ad a véleményére, aki meglátta a
versben azt az egy sort, vagy csak kifejezést, ami megmutatja, hogy ebben a
gyerekben mocorog valami, és ettől kezdve javítja magát, tanul, fejlődik.
Sajnos ez nem mindenkinek adatik meg. (Az, hogy megmutathassa a verseket egy
olyan valakinek, aki segíteni tud. Persze ez csak "bátorság" kérdése, mert
el kell küldeni irodalmi lapok verszerkesztőinek, akik általában - ha látják
a mocort - válaszolnak.) Mégis, nekik is megvan a lehetőségük arra, hogy
fejlődjenek. Nem kell semmi mást tenni, mint verset olvasni. Jó, ha fejből
tudják József Attila, Kosztolányi, Tóth Árpád, Babits, Dsida, Radnóti
verseinek jó részét, vagy ha mást szeretnek, akkor mást. Csak azt nem szabad
elhinni magunkról, hogy "én vagyok az ősthetség", akinek nincs szüksége se
tanulásra, se másokra. Az ilyen ember nem költő, hanem...
Sokan mondják azt magukról, hogy verseket írnak. Ők a reménybeli költők,
akik arra várnak, hogy mások "leköltőzzék" őket. De várakozásuk csak akkor
jogos, ha a korai versek és a későbbiek között van meghatározható fejlődés.
Nem mindenkinek adatik meg, hogy verstan előadásokat hallgathasson az
egyetemen. De arra igenis, hogy megvegye pl. Szepes Erika - Szerdahelyi
István: VERSTAN című munkáját, Gondolat, 1981, reprint kiadás Tárogató
Könyvek, 1998.
Még egyszer leírom: kell az irodalomnak mindenki, aki ír, aki egy csepp
kurázsit érez magában ahhoz, hogy gondolatait szövegszerkesztőbe "vesse".
Ők - a költők esetében - és mi - az írók esetében - vagyunk az a széles
alap, ami nélkül nincs piramis. kell, ami hordozza azt a közbülső réteget,
amelyikre a csúcs kerül.

Üdvözlök minden költőt, írót, és amatőr tollforgatót:
Wawel