THINGS ARE GETTING WORSE AT A SLOWER RATE


In the spirit of celebrating every success, but only to the extent the success
deserves, I would like to celebrate something that is kind of hard to
describe. 
The rate at which things are getting worse is slowing down.  We're not going
downhill as fast as we once were.  The fever is high, but rising more
slowly. 
We're still headed for the iceberg, but our speed is declining.

The most striking example of this positive-negative phenomenon is world
population growth.  We humans have more than doubled our numbers since
1950 and
will add 77 million more of ourselves this year.  The equivalent of
France plus
Belgium plus Switzerland.  The equivalent of the Philippines plus Laos.  The
equivalent of five Mexico Cities.  This one year.  China will grow by 12 millio
n
persons; India by almost 20 million; Africa by 19 million.  The United States
will add 1.4 million through natural increase and another 1-3 million through
legal and illegal immigration.

Lovable, full of potential as each human may be, no one I know thinks that
adding more of us to this crowded planet helps us solve any problems.  Many
think that population growth makes all problems, from poverty to pollution,
impossible to solve.

So here's what's worth celebrating.  In the mid-1980s we were growing
not by 77
but by 87 million a year.  In the mid-1970s the average woman bore 3.9 children
;
now the average is 2.8.  The richest populations average only 1.9
children per
family, below replacement level.  Most industrialized populations have stopped
growing or are slowly shrinking.

No one really knows why birth rates are going down, though family planners,
economic developers, educators and feminists are all happy to take
credit. 
Whatever the cause, it's a trend worth celebrating.  Though the
population is
still growing.

Here's another slowdown in a bad trend.  For the past two years the
amount of
carbon dioxide we have spewed into the atmosphere from fossil fuel
burning has
gone down.  It has been a tiny drop, less than two percent.  To
stabilize the
climate we need to cut emissions by 60 to 80 percent.  The carbon dioxide
content of the atmosphere is still rising.  The earth is still heating
up.  But
at a slower rate.

The causes of the carbon reduction are multiple.  The collapse of the Soviet
Union is a major one.  As its sloppy coal-burning industries shut down
or were
refurbished, East Europe's carbon emissions dropped by 30 percent.  West
Europe's emissions, because of carbon taxes and efficiency technologies, have
dropped 0.7 percent.  The United States is going the wrong direction; its
emissions have risen more than 10 percent since 1990.  China's went up
over the
same period by 28 percent, India's by 55 percent.  

But China's carbon emissions are not growing anywhere near as fast as its
economy.  That's because it is steadily replacing dirty coal with
natural gas. 
Its greenhouse gas emissions and local air pollution are getting worse,
but not
as rapidly as we might expect.  Semi-good news.

Throughout the 20th century, human water use rose twice as fast as the
population.  The water curve is not rising as quickly as it was,
however; in
some places it is even turning down.  U.S. water withdrawals peaked
around 1980
and have since fallen by about 10 percent.  Our industrial water use
went down
40 percent, partly because of the export of heavy industry to other
parts of the
world, but also because of water regulations that made efficient use and
recycling economically attractive, legally mandated or both.  Irrigation went
down partly because of increased efficiency, partly because expanding cities
bought water away from farmers (and therefore took land out of food production)
,
and partly because wells went dry.  Per capita water use dropped
wherever higher
water prices cut waste.

Water tables are dropping more slowly than they used to be.  That's some
sort of
progress.

World fertilizer use has stopped going up, though it is still high
enough to
cause plenty of air and water pollution.  The Soviet collapse helped
stop the
growth curve, as did European water quality mandates and the rise of organic
agriculture.  There's still more fertilizer leaching into wells and
lakes than
is good for ecosystems or people.  But in many places there's less fertilizer
pollution than there used to be, with little or no decrease in crop yields.

The 431 nuclear power plants now operating in the world will probably be a
historic peak.  From now on at least as many old reactors are due to be
decommissioned as new ones are due to come into service.  We still have an
accumulation of nuclear wastes that we have no idea how to handle.  It will
continue to grow as long as any reactors are operating, and it will remind
hundreds of future generations of our 50-year burst of irresponsible enthusiasm
for this technology.  But radioactive wastes will be piling up more slowly.

It's hard to feel celebratory when the rain is slowing but the
floodwaters are
still rising; or we're losing altitude but we're no longer in free fall;
or our
diet is not taking off extra pounds, but is slowing the rate at which we
put on
more.  Things are still getting worse.  But we have turned a corner.  It does
begin to be possible to believe that we actually could start making things
better.

That's worth a celebration.

(Donella Meadows is an adjunct professor at Dartmouth College and
director of
the Sustainability Institute in Hartland, Vermont.)

Tessek a CivilPress Hirlevelet olvasni. Az alabbi hirek a korabban emlitett
jegolvadasrol, es Nyugat-Europa klimavaltozasarol szolnak. Forrasuk a
Science magazin es az Amerikai Geofizikai Unio. Ez eleg megbizhato, kedves
Gacs ur?

Miro Kiss Ida
__________________________________________________________

        C I V I L P R E S S  H Í R L E V É L
                 I évfolyam 6. szám
                  1999. december 10.
___________________________________________________________

    K L Í M A

***** Washington, december 3. (IPS) - Az északi sarki jégsapka, mely a Föld
egyik legfontosabb "légkondicionálója", sokkal gyorsabban olvad, mint
korábban hitték - derül ki egy most megjelent tanulmányból.
Az északi sarki jég tömege már mintegy 40 százalékkal csökkent a legutóbbi
generáció életideje alatt, és van olyan kutató, aki szerint ha az olvadás
üteme változatlan marad, akkor teljesen eltűnhet.
Ha ez megtörténne, az időjárási és klimatikus következmények drámaiak
lennének, részben amiatt, mert a jégtakarójától megfosztott terület magába
szívná a nap hőjét és energiáját, nem pedig visszasugározná az űrbe, mint
jelenleg - mondják a kutatók. Ez pedig felerősítené a globális
felmelegedést.
A tudósok egyelőre nem tudják teljes bizonyossággal, hogy ez a jelenség a
Föld légkörébe jutó üvegházi gázok mennyiségi növekedésének tudható be, vagy
a földi klíma valamely természetes váltakozásának.
Azonban a "Science" magazin pénteki számában ismertetett kifinomult
klímamodellek szerint annak az esélye, hogy a jégsapka gyors olvadása egy
természetes ciklus része lenne, kevesebb mint 0,1 százalék.
(CPH-1-6/Északi-sark/klímaváltozás/mki)

***** Az Amerikai Geofizikai Unió (http://www.agu.org ) november 23-i
hírlevelében ismerteti azokat a vizsgálatokat, melyek az Északi sarkvidéki
jr égsapka olvadása következtében a Bering Tengeren bekövetkezett változásokat
mutatják ki, ide értve a víz hőmérsékletét, az áramlatokat és az állatvilág
átrendeződését.
"A Bering Tenger 1998-ban: a második éve tartó extrém időjárás által
kiváltott anomáliák" - című cikk szerzői megnövekedett vízhőmérsékletről,
zooplankton migrációról, és egy fitoplankton-faj szokatlan, nagymértékű
elburjánzásáról számolnak be.
Az északias szelek és az olvadó jég hűteni szokta a vizet. 1998-ban azonban
csak egy rövid ideig fújtak északi szelek, és a gyenge téli szelek sem
keverték a hideg felszíni vizet az alsó rétegekhez. Így tavasszal a
tengerfenéken lévő víz szokatlanul meleg volt. Ehhez hozzáadódott a nyári
felmelegedés, így összesen mintegy 2°C-kal volt melegebb víz, mint az utóbbi
években.
A melegebb vízben egy fitoplankton-faj erőteljesen felszaporodott, a
planktontömeg észak felé tartó mozgását jól lehetett követni műholddal. Ezt
az északra mozgó meleg víztömeg a szakemberek szerint az Északi Tenger
keringésének és hőháztartásának egyik fő tényezője.
A jelentés egyik legfontosabb megállapítása, hogy a fenti jelenségek a
tápláléklánc megszakadását vonják maguk után. Madárpusztulást,
súlyváltozást, a prédaállatok megváltozását, a növények és állatok szokatlan
eloszlását riasztó jelenségnek tartják a kutatók.
(CPH-1-6/Északi-tenger/klímaváltozás/mki)

Isten aldja meg kendteket -

ez mar a negyedik levelezo lista, ahol ezt a brazil alairasgyujtest
felteszik - emborok, majusban volt a szavazas! Latszik, hogy nem olvassatok
a CivilPress Hirlevelet, ahol mar majus 24-en informaltam arrol, hogy a
tomegnyomas es Cardoso elnok hatasara levettek a torvenytervezetet a
napirendrol.

Tessek olvasni is, ne csak irni! Itt kuldom a hirt.
Ja, es fel lehet iratkozni a Hirlevelre, mely ingyenes, a

 cimen. Szoveg: subscribe.

Miro Kiss Ida

___________________________________________________________

  C I V I L P R E S S   H Í R L E V É L
  környezet - társadalom - nyilvánosság
   II. évfolyam 21. szám.
       2000. május 24.
___________________________________________________________

Brazília: a XXI. század győzelme
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
2000. május 18. Brasilia (ENS). A brazíliai kongresszus vezetői levették a
napirendről azt az új törvényjavaslatot, mely növelte volna az amazóniai
őserdő kitermelésének ütemét és a letermelt területek nagyságát. A
környezetvédők tiltakozása és az elnök várható vétója miatt tettek le a
törvényjavaslat tárgyalásáról.

Ez a döntés precedensértékű vereséget jelent a nagybirtokosoknak. Első ízben
történt meg, hogy a brazil környezetvédő mozgalom felülkerekedett a
rancho-tulajdonosok lobbicsoportján.

A törvényjavaslat a Nemzeti Erdőtörvény megvr áltoztatására irányult, az
Amazonas-medence esőerdőinek védettség alatt álló területeit 80-ról 50%-ra
csökkentette volna. A javaslatot a múlt héten már jóváhagyta egy parlamenti
különbizottság.

Fernando Henrique Cardoso brazil elnök tiltakozó drótlevél- és faxüzenetek
sokaságát kapta, és bejelentette, hogy elfogadása esetén megvétózza a
törvénymódosítást.

Kormánytisztviselők leállították a tiltakozó drótlevelek fogadását, azonban
a médiumok cenzúrával vádolták őket. A sajtó és a televízió-állomások
többsége a javaslattal szemben foglalt állást, akárcsak a Brazil
Környezetvédelmi Minisztérium.

Cardoso elnök kijelentette, hogy megvédi a hatályos Erdőtörvény-csomagot. A
törvénycsomag az erdősült területek elfoglalásáról és használatáról
tartalmaz rendelkezéseket, és a farmereknek csak a birtokukban lévő erdővel
borított földterület 20%-án engedélyezi a tarvágást. A meghiúsult javaslat
lehetővé tette volna, hogy az erdős területek 50%-án kivágják a fákat
legeltetés és növénytermesztés céljából.

A környezetvédő szervezetek, mint az Instituto socioambiental, Marina Silva
munkáspárti szenátor, az Amazonas unió és helyi csoportok maguk mellé
állították a közvéleményt. Nézetük szerint a törvénymódosítás felelőtlen és
sérti a nemzeti érdekeket.

A rancho-tulajdonosok érdekcsoportja visszautasított egy olyan alternatív
javaslatot, melyet a Nemzeti Környezetvédelmi Tanács égisze alatt számos
érdekcsoport, köztük farmerek vitattak meg és dolgoztak ki.

"A rancherek lobbija annak az egyenlőtlenségnek, igazságtalanságnak,
osztályelőjogoknak és büntetlenségnek az emberi arca, amely Braziliát
kínozta 500 éven keresztül" - mondta Stephan Schwartzman, kutató, az
Environmental Defense nevű szervezet new york-i székhelyén.
"Ez a törvényhozási harc a XIX. és a XXI. század között folyt az Amazon
jövőjéről. Fontos, hogy a XXI. század győzött."