Udv, hangosok! A vita kozepette piheneskeppen nehany idezetet kozlok Aaron
Copland: What to Listen for in Music c. konyvebol (1. kiadas: 1939, bovitett
kiadas: 1957), amiben benne lesz a valaszom is tobb kerdesre, pl. Schram
Zsolt egyes kerdeseire. -- Sz.A.
Bevezetes (irta: William Schuman, 1988-ban)
Az artatlan zenebarat szamara bizonyara igen furcsanak tunik, hogy megjelent
egy "hogyan csinaljuk" tipusu konyv a zenehallgatas mikentjerol. Mert hat
miota jelent problemat a zenehallgatas? A zene azert van, hogy elvezzuk.
Miert kene megtanulni zenet hallgatni, miert volna szukseg hozza
utmutatasra? Es egyik legnagyobb zeneszerzonk vajon miert szakitott ki
ertekes idejebol arra, hogy bevezetest irjon a zenerol? A valasz egyszeru. A
zenehallgatas olyan kepesseg, amelyet tapasztalat es tanulas reven szerzunk
meg. A tudas noveli az elvezetet. [...] Ez a konyv a maga nemeben
egyedulallo. A jaratlanok ugy itelhetik meg jelentoseget, ha elkepzelnek egy
"Mit nezzunk a festmenyeken?" cimu konyvet -- Rembrandttol. [...]
Vilagos, hogy ez a konyv arra az alaptetelre epul, hogy minel tobbet tudunk
a zenerol, annal nagyobb oromet talalunk hallgatasaban. A zenehallgatas elso
szamu feltetele olyan nyilvanvalo, hogy szinte feleslegesnek tunik
megemliteni, megis, gyakran eppen ez az elem hianyzik: osszpontositsunk a
zenere, es aktiv hallgatokent szenteljunk neki koncentralt figyelmet.
Tanulsagos osszehasonlitani a szindarabok kozonsegenek viselkedeset a
hangversenyekevel. A szinhazban a kozonseg teljes figyelmet szentel a darab
minden soranak, tudvan, hogy ha elszalaszt egy fontos mondatot, esetleg nem
fogja megerteni a kovetkezoket. Ez az osztonos figyelem sajnos gyakran
hianyzik a koncerttermekben. Eleg megfigyelni a hallgatokat, s meglatni,
ki olvas, ki beszelget, masok meg csak ugy maguk ele merednek. Csak nehany
embert kot le teljesen az aktiv zenehallgatas. [...] Azt varjuk, hogy a
kivalo zenemuveket brilians modon adjak elo -- de vajon gondolunk-e arra,
hogy brilians modon kellene meghallgatni is oket? [...]
Sajnos sok zenehallgato megelegszik azzal, hogy erzelmi furdoben uldogel,
reakcioit a zene erzeki elemere korlatozva, mely abbol adodik, hogy a
hallgato hangokkal van korulveve. De ezek a hangok szervezettek;
intellektualis vonzerejuk is van, nemcsak erzelmi. [...] Az azert tett
erofesziteseink, hogy tobbet megertsunk abbol, ami tortenik, ezerszeresen
megterulnek majd, az ezaltal megnovekvo erdeklodesbol es eroteljes
elvezetbol fakadoan. [...]
Termeszetesen sok olyan zene van, amely kulonosebb figyelem nelkul is
elvezheto. A zene szamos kulonfele etvagyat szolgal ki. Egy jol megtervezett
etlap peldaja jol szemleleti ezt. Az eloetel vegso soron etvagygerjesztesre,
inycsiklandozasra valo, a foetel jelenti a tulajdonkeppeni taplalekot, a
desszert pedig kellemes utoetel tavozas elott. [...] A zenei
etvagygerjesztok es desszertek nem igenylik azt a megertest, amely a
fajsulyosabb, bonyolultabb zene hallgatasahoz szukseges. Ez semmikeppen sem
csokkenti a "konnyu" zene erteket. [...] Fo taplalekforrasaink sem
ervenytelenitik az apro finomsagokat, amelyekkel korulvesszuk foetelunket.
[...] Ez a konyv azoknak a zenehallgatoknak nyujt segitseget, akik
kivancsiak a bonyolultabb zenei formakra. Es ne feledjuk: a nagy zeneket
nagy es elszant alkotok, s ugyanilyen hallgatok szulik meg. Azoknak az
embereknek a szama, akik ilyen zenet hallgatnak, elenyeszo hanyada azokenak,
akiknek eber orai telitve vannak hangokkal, melyek mindenutt jelen vannak,
akar a levego, amelyet belelegzunk.[...]
Elokeszites (irta: Aaron Copland)
[...] Szerencsere manapsag sokkal tobb lehetoseg van zenehallgatasra, mint
korabban valaha. A radion es fonografon elerheto jo zene novekvo
elerhetosege reven, nem is beszelve a televiziorol es a mozirol, szinte
mindenkinek modja van ra, hogy zenet hallgasson. Valojaban, ahogy egy
baratom nemregiben mondta, manapsag mindenkinek modja nyilik ra, hogy *ne*
ertse meg a zenet.
Gyakran ugy tunik szamomra, hogy az emberek hajlamosak eltulozni a zene
helyes megertesenek nehezseget. Mi, zeneszek, egyre-masra talalkozunk
egy-egy oszinte lelekkel, aki valamilyen formaban azt mondja: "Imadom a
zenet, de egyaltalan nem ertek hozza."
A potencialisan intelligens zenehallgato szamara egyetlen minimalis
kovetelmeny van: kepesnek kell lennie felismerni egy dallamot, amikor
hallja. [...] Ha ugy erzed, hogy kepes vagy egy adott dallamot felismerni,
nem elenekelni, csupan felismerni, amikor elhangzik, akkor is, ha elso
elhangzasa ota percek teltek el es mas, kulonbozo dallamok hangzottak el
kozben -- akkor a zene melyebb megertesenek kulcsa a kezedben van.
Nem elegseges a zenet csupan azoknak a pillanatoknak a szemszogebol
hallgatni, amelyekben letezik. Azt, amit egy adott pillanatban hallasz,
kepesnek kell lenned viszonyitani ahhoz, ami elotte tortent, es ami utana
fog kovetkezni. Masszoval a zene idoben letezik. Ebben az ertelemben olyan,
mint egy regeny, csak eppen a regeny esemenyeit konnyebb eszben tartani,
mivel egyreszt valosagos esemenyeket mesel el, masreszt barmikor
visszalapozhatunk es felfrissithetjuk az emlekezetunket. A zenei "esemenyek"
elvontabb termeszetuek, igy a kepzeletunkben valo osszeszedesuk nem olyan
konnyu, mint regenyolvasaskor. Ezert kell kepesnek lenned arra, hogy
felismerj egy dallamot. A zeneben ugyanis altalaban a dallam tolti be a
tortenet szerepet. A dallam az, ami altalaban iranyitja a hallgatot. Ha nem
vagy kepes felismerni egy dallamot elso megjelenesekor, s nem tudod kovetni
vandorlasait egeszen az utolso megjeleneseig, akkor nem tudom, mikepp
haladhatnal elore a zenehallgatasban. Csak homalyosan vagy tudataban a
zenenek. De ha felismered a dallamot, az azt jelenti, hogy tudod, hol vagy a
zeneben es jo esellyel tudhatod, hova mesz. Ez a zene megertesehez vezeto
intelligensebb megkozelites egyetlen sine qua non-ja.[...]
Hogyan hallgatunk zenet?
Mindannyian sajat kulonallo kepessegeink szerint hallgatunk zenet. Az
elemzes kedveert azonban az egesz zenehallgatasi folyamat vilagosabba
valhat, ha azt ugymond felbontjuk osszetevo reszeire. Bizonyos ertelemben
mindannyian harom kulonallo sikon hallgatunk zenet. Jobb kifejezesek hijan
ezeket a kovetkezokeppen nevezhetjuk: (1) az erzeki sik, (2) az expressziv
sik, (3) a tisztan zenei sik. Az egyetlen elonye a zenehallgatasi folyamat e
harom, hipotetikus sikra valo, mechanikus felosztasanak az, hogy ezaltal
vilagosabb kepet kaphatunk arrol, hogyan is hallgatunk zenet.
A zenehallgatas legegyszerubb modja az, ha a zenet egyszeruen maganak a zenei
hangnak az elvezeteert hallgatjuk. Ez az erzeki sik. Ez az a sik, amelyen
gondolkodas nelkul hallgatunk zenet, anelkul, hogy azt barmi modon
ertekelnenk. Bekapcsoljuk a radiot, mikozben valami mast csinalunk, es
szorakozottan furdozunk a hangokban. A tetszetos zenei hangok reven egyfajta
kikapcsolt, de kellemes lelkiallapotba kerulunk.
Most bizonyara egy szobaban ulsz, ezt a konyvet olvasva. Kepzeld el, hogy
valaki leut egy hangot a zongoran. Ez az egyetlen hang elegendo ahhoz, hogy
egy csapasra megvaltoztassa a szoba atmoszferajat -- bizonysagat adva annak,
hogy a zene elemi alkotoeleme, a hang nagyon hathatos es rejtelyes eszkoz,
melynek jelentoseget bolondsag volna lebecsulni vagy elbagatellizalni.
Meglepo modon sok ember, aki kepzett zenerajongonak tartja magat, visszael
zenehallgatas kozben ezzel a sikkal. Azert jarnak hangversenyre, hogy
megfeledkezzenek magukrol. A zenet vigaszkent, menekuleskent hasznaljak. Egy
idealis vilagba lepnek be, ahol nem kell a mindennapi elet realitasaival
folgalkozniuk. Termeszetesen a zene sem koti le gondolataikat. A zene
kiszakitja oket a valosagbol es lehetove teszi, hogy almodozzanak a zene
segitsegevel es apropojan -- mikozben sohasem figyelnek a zenere valojaban.
Igen, a zenei hang vonzereje hathatos es osi ero, de nem szabad hagynod,
hogy figyelmednek aranytalanul nagy reszet ragadja magaval. Az erzeki sik
fontos a zeneben, nagyon fontos -- de nem errol szol az egesz tortenet.
Nem szukseges tovabb targyalnunk az erzeki sikot. Minden ember szamara
magatol ertetodo a vonzereje. Nem art viszont, ha fogekonyabba valunk az
egyes zeneszerzok kulonfele, jellegzetes hangzastipusaira. A zeneszerzok
ugyanis nem mind egyforman hasznaljak a hangot. Ne gondold, hogy a zene
erteke azzal merheto, hogy mennyire tetszetos az erzeki sikon, vagy hogy a
legnagyobb zeneszerzok irjak a legkellemesebben hangzo zeneket. Ha ez igy
volna, akkor Ravel nagyobb zeneszerzo volna, mint Beethoven. A lenyeg, hogy
a hangzas jellege zeneszerzonkent mas es mas, a hangformak az alkoto
stilusanak integrans reszet kepezik, es zenehallgatasnal figyelembe kell
venni. Az olvaso tehat lathatja, hogy meg a zenehallgatas ezen elsodleges
sikjan is hasznos a tudatosabb megkozelites.
[az expressziv sik kifejteset a sorlimit miatt mellozom -- Sz.A.]
A harmadik sik, amelyen a zene letezik, a tisztan zenei sik. A zene kellemes
hangzasa es az altala kifejezett erzesek mellett a zene maguknak a
hangjegyeknek es azok manipulacioinak szempontjabol is letezik. A legtobb
zenehallgato nincs elegge tudataban ennek a harmadik siknak. Ennek a
konyvnek nagyreszt az a feladata, hogy ezek a zenehallgatok jobban eszleljek
a zenet ezen a harmadik sikon.
A hivatasos zeneszek viszont ha lehet, sokszor tulsagosan is tudataban
vannak maguknak a hangjegyeknek. Gyakran abba a hibaba esnek, hogy annyira
elragadjak oket az arpeggio-k es staccato-k, hogy megfeledkeznek az altaluk
eloadott zene melyebb vonatkozasairol. [...]
Amikor az utca embere valamekkora osszpontositas reven meghallgatja "magukat
a hangjegyeket", akkor valoszinuleg a dallamrol fog valamilyen emlitest
tenni. Vagy kellemes dallamot hall, vagy nem, es itt meg is all. A kovetkezo,
ami megragadja a figyelmet, az a ritmus, kulonosen, ha izgalmasnak tunik. A
harmoniakat es a hangszineket azonban tobbnyire magatol ertetodonek veszi, ha
egyaltalan gondol rajuk tudatosan. Az pedig, hogy a zenenek valamifele
meghatarozott formaja van -- ez a gondolat ugy tunik, sohasem jut eszebe.
Mindannyiunk szamara nagyon fontos, hogy fogekonyabbak legyunk a zenere a
tisztan zenei sikon. Vegso soron a zenemu egy valosagos zenei anyaggal dol-
gozik. Az intelligens zenehallgatonak felkeszultnek kell lennie arra, hogy
jobban eszlelje a zenei anyagot, es hogy mi tortenik azzal. Tudatosabb modon
kell hallania a dallamokat, a ritmusokat, a harmoniakat, a hangszineket. De
mindenekelott, annak erdekeben, hogy kovethesse a zeneszerzo gondolatmenetet,
tudnia kell egyet-mast a zenei formak alapjairol. Amikor ezekre az elemekre
figyelunk, akkor a tisztan zenei sikon hallgatunk zenet.
Hadd ismeteljem meg: csak a vilagosabb targyalas kedveert bontottam fel
mechanikusan harom, kulonallo sikra a zenehallgatas folyamatat. Valojaban
sohasem hallgatunk csak az egyik vagy csak a masik sikon. Mindharom modon
egyszerre hallgatjuk a zenet, s folyamatosan viszonyitjuk oket egymashoz.
Ehhez nincs szukseg szellemi erofeszitesre, mert osztonosen tesszuk. [...]
[a szinhazas analogiat a sorlimit miatt mellozom -- Sz.A.]
Bizonyos ertelemben az idealis zenehallgato ugyanabban a pillanatban
egyszerre van a zenen belul es a zenen kivul, megitelve es ertekelve azt,
nemelykor azt kivanva, hogy emerre haladjon, majd tapasztalva, hogy amarra
halad -- majdnem ugy, mint a zeneszerzo a zeneszerzes pillanataban. Mert a
zene megirasahoz a zeneszerzonek is egyszerre kell a zenen belul es kivul
lennie: hagynia, hogy a zene magaval ragadja, s ugyanakkor huvosen
kritikusnak lennie iranta. Mind a zene megalkotasahoz, mind hallgatasahoz a
szubjektiv es objektiv attitud kombinaciojara van szukseg.
Amire pedig az olvasonak torekednie kell, az tehat nem mas, mint a
zenehallgatas egy *aktivabb* modja. Akar Mozartot, akar Duke Ellingtont
hallgatsz, csak ugy melyitheted el zenemegertesedet, ha tudatosabb es
eberebb modon hallgatod a zenet -- nem egyszeruen csak hallgatva, hanem
figyelve valamire.
|
