Kedves Barátaim!
A hix nem akarta, hogy alábbi levelem megjelenjen, most megpróbálom
újból...
Rátkai Laci feltette a kérdést (a HIX AK listán), hogy láttott-e már valaki
indigó gyereket? Nos, igen...
A történet onnan ered, hogy a fiam kb 1.5 éves volt, mikor először látta meg
egy kedves barátom kislányát. A kislány néhány hónapos volt és aludt a
kiságyban. A fiam mindig csak "baba" kifejezéssel élt, ha babát látott, de
nem nagyon foglakozott velük többet. Itt viszont odament a kiságyhoz, és
hosszasan simogatta a kislányt, és ragyogott a szeme a boldogságtól. Aztán
kb 1 év múlva megint találkoztak, és ahogy megpillantották egymást,
szaladtak egymás karjaiba, átölelkeztek, és úgy viselkedtek, mintha ezer éve
ismernék egymást. Ragyogott a boldog felismerés az arcukon. Ekkor mondta a
barátom, aki épp a sokat emlegetett Indigó gyerekek könyvet olvasta, hogy
tipikus indigó viselkedés... "Magasabb körökből" megerősítve a barátom
tudja, hogy az ő gyermeke indigókék gyermek, és nem csak egy "egyszerű"
lelkitárs kapcsolatról van szó...
Ezekután én is elolvastam a könyvet, és elovasta a feleségem is, meg egy
tanár rokonom is. Gondoltuk, neki, pedagógusnak, hasznos lehet, ha tudja,
mivel áll szemben. A könyv olvasása kapcsán kattant be neki, hogy évekkel
korábban találkozott egy messze élő természetgyógyász ismerősével, akinek a
kislánya különleges, veleszületett képessége révén látja az aurákat. Az ő
lányára ezt mondta a természetgyógyász kislánya: "-Te biztosan angyalka
lehetsz, mert olyan szép, csodálatos, rózsaszínes, bíbor kékes, fényes az
aurád." Csak a könyv olvasásakor nyert értelmet ez a régi, de emlékezetes
kijelentés. A tanár gyermeke azóta 15 éves, kitünő tanuló, minden féle
versenyt megnyer, meg ilyesmik, ami egy "pedagógus gyermekétől elvárható
:-))" Szerintnk ez a gyermek is indigókék gyermek...
A könyv szerint valóban nem számít csodának, ha egy gyermek indigókék,
nagyon gyakoriak az ilyen gyermekek, és egyre inkább ilyenek születnek. Ez
már egy új generáció.
Nem kell semmi rendkívülit, vagy furcsát keresni rajtuk. Lehet, hogy
kreatívabbak, lehet, hogy gyorsabban tanulnak, lehet, hogy sokuknak
"unalmas" ez a múlt századbeli oktatási rendszer. A könyv szerint rengeteg
olyan gyerek van, akit figyelemhiányosnak, vagy hiperaktívnak nyílvánítanak,
pedig lehet, hogy egyszerűen csak indigó gyermek, és emiatt más kissé. Az
biztos, hogy ők, egészen más és újfajta célokkal születnek le a Földre, és
tudni fogják a dolgukat, ha eljön a cselekvés ideje.
Globálisan talán az a céljuk, hogy jobbá, szebbé, SZERETET-teljesebbé tegyék
a Földet. Van, aki jó természetgyógyász lesz, van olyan, aki, kiváló építő,
van aki tehetséges színésszé válik, van aki névtelenül meghúzódik a
háttérben, és csak egyszerűen Szeretetben éli az életét, és ezzel segít a
környezének is.
Olyan ez, mint a kirajzott méhkas. Ugye, egyszercsak a kaptárban egy új
méhkirálynő születik meg,kirepül a kaptárból. A sok-sok méhecske követi. Élő
falként veszik körül, megtapadnak akár egy fagallyon is. Nem ritkák a 10-15
kilós kirajzott méh családok. Együtt hatalmas az erejük, hatalmas a
méretük, együtt Egységben vannak, egy Cél érdekében álltak össze. Hát valami
ilyen új cél lehet a Föld megjobbítása, és e cél köré gyűlnek az
indigógyermekek, egyre többen. Egyenként is csodálatos lehetőségek
szunnyadnak bennük, de együtt tudnak majd igazán nagyot alkotni.
A könyv óvaint attól, hogy a gyermekek fejét teletömjük ezzel az
indigósdival, meg el kezdjük rajtuk számonkérni a küldetésüket. Mindenki úgy
születik, hogy "ODAÁT" pontosan tudja, mit vállal, mi lesz a célja,
feladta itt a Földön, ebben az életében. De mindenki TÖRLÉSSEL,
emlékezetvesztéssel, tiszta lappal születik, hogy senkit ne befolyásoljon a
múltja. Ezért nem is lenne értelme gyermekünket faggatni, hogy mit is
vállalt, mi lesz az ő küldetése. Persze azért a gyermekeknél időnként
bekattan valami, amit a szülő persze csak fantáziálásnak tud be...
A könyv szerint az se jó, ha (indigókék) gyermekünket valamiféle nagyobb
tudású, felsőbb rendűként állítjuk be, vagy túlontúl magasra állítjuk neki a
mércét. Rengeteg baj forrása lehet, ha a gyermek meg akar felelni ezeknek az
abszurd szülői elvárásoknak, és ez meg haladja az erejét. Egy durva
hasonlattal élve: Egy általános iskololai elsőstől ne várjuk el, hogy meg
tudjon oldani egy egyetemi matekpéldát... Majd eljön mindennek az ideje...
A könyv olvasása után mi azt mondtuk, nem tudjuk biztosan, de lehet, hogy a
mi, 3 éves Bálint gyermekünk is indigógyermek. Akár az, akár nem az, Ő a mi
gyermekünk marad, mi mindenképpen Szeretjük, támogatjuk, mellete állunk. Ha
furcsa, szokatlan viselkedéseket produkál, amik mondjuk a mi gyerekkorunkban
nem voltak szokásosak, akkor esetleg segíthet a megértésben, hogy az
indigókék gyermekek mások, más lehetőségekkel, mint mi voltunk, anno.
Megpróbálunk tőle tanulni, mert bizony lehet, hogy Ő sokkal-sokkal többet
tud nálunk. Arra törekszünk, hogy mindig, mindenkor egy SZERETŐ Hátország
legyünk a számára, ahová mindig visszatérhet majd.
Van is egy "Magasabb szintű Egyezségünk", hogy az agusztusban születő
gyeremekünk számára a Szerető Hátországot kell majd biztosítanunk! Ez
viszont már egy másik történet, ami messzire vezetne... :-))
Mindenkinek ajánlom olvasásra a már sokat emlegetetett INDIGÓ GYEREKEK című
könyvet. Én személy szerint, nagyon hálás vagyok, és örülök, hogy ilyen
könyv a kezembe kerülhetett. Különösen örülök, hogy esetleg részese lehetek
(mégha csak közvetve is) egy nagy, gigászi, FÖLD JOBBÍTÁSNAK... :-))
Sok Szeretettel üdvözlök mindenkit!
Major István
|