Sziasztok
Ki mit szol a HTC csodhoz?
En a magam reszerol sajnalom a Jorgost, nem a tulajokat hanem az
alkalmazottakat es az egesz irodat. Mert engem peldaul ket felejthetetlenul
szep nyaralasban reszesitettek.
De az nagyon jo lenne ha az ilyen Szedleczky-Havas fele ugyeskedok
eltunnenek az utazasi szakmabol.
Kíváncsi lennek a velemenyekre.
Udv
Mici
I love Greece

Sziasztok

Legyszi valaki irja meg hogy az angol nyelvterületen mit jelentenek a
szallas melletti esetleges roviditesek.
A B/B-t tudom hogy reggeli es agy. De a tobbi?
Kosz
Mici

A Kazantzakis nevezetu nagyobb komppal hagytuk el Krétát (a névadó
igen népszeru és termékeny író volt a múlt században, akit
egyházellenes hangvételu írásai miatt nem engedtek temetobe temetni a
felháborodott papok) és röpke tíz órai eseménytelen éjszakai hajókázás
után értünk másnap reggel Athénba. Itt elsô programként összevártuk az
összes görög szigetrôl érkezô körutast, amíg meg nem telt az emeletes
Neoplán busz, majd elvittek egy Athén központjának szélén fekvô kis
szállóba, ami engem leginkább olvasmányélményeim garnijaira
emnlékeztetett, de azért ki lehetett birni, bár pl. a lift csak félig
nyitott belsô ajtóval volt hajlandó közlekedni. . . Az ablakunk a
Görög Kommunista Párt székházára nézett, ahol igen intenzív
tevékenység volt és senkit nem zavart a házfalon kivilágított méteres
vörös sarló és kalapács. . .
Természetesen felmásztunk az Akropoliszra (2000 gdr belépô!!), és
konstatáltam, hogy mennyire profi módon tudják fényképeken prezentálni
a mutogatnivalót. . . mindenhol turisták százai, akik egymást
fényképezgetik, de nem egy nagy durranás. . .
Erdemes viszont elmenni a Régészeti Múzeumba (szintén 2000 gdr
belépô!!), ahol kis szerencsével az ember nyugodtan (és klimatizáltan)
meg tudja nézni a legtöbb minden sarkon kapható másolt szobrocska
eredetijét és még sok minden mást is.
Ugyancsak megéri este felmászni - illetve fellanovkázni - az
Akropolisszal szembeni kilátóhoz, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik
az egész városra - ameddig a szem ellát, mindenhol fények és nyüzsgés.
Utána vacsoráztunk egy aránylag elfogadhatót a régi agórán, ahol
egymást érték a vendéglôk és különféle árengedményekkel igyekeztek
magukhoz csalogatni a vendéget. Menükbôl lehetett válogatni - ez volt
árban a legkedvezôbb - és volt vagy nyolcféle; mindben szerepelt görög
saláta és desszert (gyümölcs, vagy mézes joghurt), meg egy húsétel;
mindez 2300-4000 gdr között, ami voltaképpen baráti ár. . .
Athén amúgy nem tetszett különösebben: piszkos betonrengeteg, kaotikus
közlekedéssel, elszórtan slép épületekkel, de semmi megkapó, egységes
hangulattal. Túl nagy (5,5 mio lakos) és nekem már kissé "pongyola" -
de hát ez egyéni dolog.
Két napot töltöttünk Athénban, de elég volt. Biztos lehetne hetekig
kószálni benne és szisztematikusan bemenni minden Baedecker-helyre -
most nem ez volt a cél.
Hosszú buszozás után (keresztül a thesszáliai síkságon) jutottunk el a
Meteorákhoz. Nézzétek el nekem, hogy megint a hasamra gondolok: a
Kalamata elôtti útszéli fogadóban ettem életem eddíg legrosszabb
musszakáját, de a gyerekek se jártak jobban a sült csirkével!! Ezek
után jöttek a hegyek, amik feledtették a kulináris viszontagságokat.
Hátha valaki nem tudja: a Meteorák voltaképpen egy sziklák tetejére
épített kolostor-csokrot takar, ami mintegy nyolcszáz év alatt nyerte
el a mai formáját. Eredetileg az Athos hegyi kolostorköztársaságból
kivált szerzetesek alapítottak a sziklán egy monostort, aztán ezeknek
az okosabb és önállóbb tanítványai mind megcsinálták egy-egy másik
sziklacsúcson a rnaguk kis közösségét, ami aztán fejlôdött, virágzott,
elenyészett. . . fénykorukban húsznál is több kolostor volt a tömbben,
mára már csak valami tizenhárom működô maradt. Az építkezések több
évtizedig tartottak, mert minden építôanyagot kötélen kellett
felcsigázni az esetenként több, mint száz méteres magasságba (csigák
maradványait ma is látni, bár már nem használják, csak lokális
kisegítô célokra). A turizmus fellendülésével kiépültek a közlekedô
utak, így ma már busszal is közel lehet menni a kolostorokhoz, de
azért pár száz lépcsô megmászásával általában nem árt számolni. . . A
kolostorokban szabad videózni és fényképezni az épületeken kívül, de
ahol a bejáratnál kint van a tiltó piktogramm, azt nagyon komolyan
kell venni, mert kiszedik a filmet a gépbôl, sôt ha nagyon
felmérgesednek, akkor még rendôrt is hívnak a felügyelô apácák, ill.
barátok!
Külön érdekesség még a börtönszikla, ahova a különösen nagy bűnt
elkövetett rendtársakat számuzték: ez egy kb. egy négyzetméternyi kis
farács-ülôke a szikla falára akasztva, ahova egy pallón beengedték a
delikvenst, aztán az elkövetett vétség súlyától fúggôen vagy érte
mentek, vagy sem. . . akkor aztán vagy ugrott, vagy az éhségtôl
szédült le. . . :-(

Elhagyva a Meteorákat átbuszoztunk a már ismert thesszáliai síkságon
és sötétben értük el a Denghi-völgyet, ami az örök ijúság forrásáról
nevezetes, no meg innen lehetett volna látni az Olimposz hegyét, amit
csak a múlt század elején másztak meg elôször. Késô éjjel értünk el az
utolsó szálláshelyre, Paraliára, ahol hihetetlen éjszakai élet folyt
még fél kettô fele is, nyitva volt minden bolt és utcahosszan lehetett
földig érô bundát venni, ami biztosan jó üzlet lett volna, mert
hazafelé a szerb határôr elsô kérdése az volt, hogy hány bunda van a
buszon. . . Paralián csak aludtunk és reggeliztünk, de ha ilyen lett
volna a szállás és az ellátás Athénban, isten bizony egy szavam se
lett volna, úgyhogy a hely elô van nálam jegyezve. . . :-)
Reggel indultunk tovább Thesszalonikibe, ami az utolsó állomása volt
utunknak. Ez egy másfél millió, nyüzsgô kikötôváros és sokkal jobban
tetszett Athénnál, bár a tisztaság nem az erôs oldaluk nekik se. . .
Érdemes ellátogatni a bazárba, ahol rengeteg halas, zöldséges, meg
efféle van, bár iszonyú sok üzlet csak turistáknak való bóvlit árul.
Van a városban pár római kori emlék, Galérus (?) császár is itt van
eltemetve, szép parkjai és sétálóutcái impozánsak. Végig lehet sétálni
a tengerparton a Fehér toronytól a centrumig, és fel lehet menni a
középkori várba, van egy szép bizánci katedrálisuk is - bár a gótika
és a reneszánsz után nekem szegényesnek és igénytelennek tunt
építészetileg.

Ezzel vége is volt a görög körútnak; átbuszoztunk a kietlen és
hihetetlenül szegénynek látszó Macedónián, ahol ugyanolyan kopár
hegyek vannak, mint Krétán (hja, az ókori hajóépítés. . . ), majd a
sötét Szerbián. ahol sörök fejében a rendôrök nem igazán haragudtak a
gyorshajtásért. Thesszalonikiben 38 Celsius volt, mikor délután
indultunk, reggel nyolckor Budapesten 12 fok és szakadt az esô. . .
A Jorgoszra egy szavam se lehetett; minden programukat becsülettel
csinálták, idegenvezetôik felkészültek, kedvesek és elôzékenyek voltak
mindvégig. Az iroda is csak azután ment csôdbe, hogy minket
fórsriftosan hazahozott, a magyar ôszbe. . .

Palaci

Szeretnem felhivni a kedves hozzaszolok figyelmet arra, hogy nagyon sokunk
van ugy vele, hogy a HIX -en megjeleno levelekben az ekezetes betuk helyett
? karakter jelenik meg. Ez sok levelezo rendszer sajatossaga, tenni nem
sokat tudunk ellene. Ezuton szeretnek megkerni mindenkit, hogy fogadja el a
HIX -en mar regota bevett szokast es EKEZET NELKUL irja a leveleit !!!
Sajnos a kretai utleiras pl. ezaltal szamomra abszolut elvezhetetlen, igy
olvasas nelkul kellett torolnom. Pedig kulonosen erdekelt volna. De nem egy
HIX-UTAZAS teljes tartalmat torolhettem mar hasonlo kellemetlenseg miatt.
ELORE is koszonom mindenkinek : Zsolt

(Lazar Peter biztatasara irok friss amerikai elmenyeinkrol)

Meghivasra mentunk Floridaba: baratunk szuleinek West Palm
Beach melletti (Jupiter) nyaraloja ures nyaron, ki lehetett hasznalni
az alkalmat... A nagylelku szulok egy autot is adtak kolcson, igy
jelentos megtakaritasokkal kezdhettunk neki a dolognak (ket
vendeglato baratunk es mi ketten boven elfertunk a ket haloszobas,
harom furdoszobas hazban). A chicagoi atszallasnal a harmadik
csomagunk egyszeruen nem jott ki a futoszalagon, ugyhogy kisse
pesszimistan baktattunk a bevandorlasi hivatal hosszu sorai fele.
A tiszt az elottunk allo horvat fiutol mogorvan kerdezte, hogy van-e
visszafele repulojegye, majd a nemleges valaszra kategorikusan
kijelentette: "You must go home" (Haza kell menned). Hamarosan el
is kisertek szegenyt. Kisse sokkos allapotban mentunk az ablakhoz,
de a mi repulojegyunkrol egy szo sem esett (mellesleg volt persze
hazafele is), egyszeruen bepecseteltek es atengedtek. Itt egy
erdekes matricat is lattunk, ami arrol tajekoztatta a beutazot, hogy
ne mereszeljen tiltott elelmiszereket bevinni (novenyek, gyumolcsok,
hus), mert a Beagle Brigade ("kopo felderitoosztag") orra erre van
kielesitve... Ok valoszinuleg a szinfalak mogott dolgoznak, mert
szinuket sem lattuk. A kiirast olvasva viszont azt hihettuk volna,
hogy egy szalami bevitele meg a kabitoszerek csempeszesenel is
nagyobb bun.

Az elveszett csomagrol meg annyit, hogy egyhetes (!) telefonalgatas
es nyomozas utan erkezett csak meg. Frankfurtban dekkolt, mert
leesett a hivatalos cimkeje, es hiaba volt rajta egy nem hivatalos
cimke a teljes cimmel, azzal a kutya nem torodott... Orom az
uromben, hogy a csomagban maradt - es szukseges - ruhak potlasara
vett holmik szamlajat elkuldtuk es a legitarsasag kifizeti a penzt,
hiszen egy hetig nelkuloznunk kellett jopar dolgot az o hibajukbol.
Legalabbis ezt igertek, most varjuk a penzt :-)

Fort Lauderdale reptererol kierve eloszor az iszonyu paratartalom
csapott meg bennunket (tobb, mint 90%-os). Hihetetlen erzes, de
nem kulonosebben zavaro, hamar hozza lehet szokni. Ami nagyobb
problema volt szamunkra, az a legkondicionalas tulzasba vitele: az
ember ugyebar maganak szabalyozhatja a huvosseget a lakasban
es az autoban - a legkondi mindket helyen az alapfelszereltseghez
tartozik -, de a legtobb aruhazban (de foleg a szupermarketekben!)
csontta lehet fagyni nyari ruhaban. Szoval nem hulyeseg egy
pulovert keszenletben tartani Floridaban... Na es persze auto
nelkul egyszeruen _sehova_ nem lehet eljutni (kiveve, ha azon ritka
helyek belvarosaba csoppen az ember, ahol jo a tomegkozlekedes,
pl. New York City, Philadelphia, stb.). Egyszeruen mas leptekek
vannak, nem lehet csak ugy lesetalni kenyerert a boltba, mert a
legkozelebbi szupermarket legalabb 2-3 km-re van es persze sehol
sincs jarda.

Jupiter ba'jos hely, palmafak es gondozott gyep mindenfele, elegans
hazak es jolet. Nincsenek rossz negyedek es szemetes sarkok. A
tengerpart mindenhol ingyenes es szerencsere mindenkie. Remekul
fel van szerelve (WC-k, zuhanyzok, ivokutak, arnyekolt etkezohelyek
piknikhez), megis nagyon termeszetes. Es persze a parton ott
az eletmento (life guard) jellegzetes fahazikojaban. A homokban
elszortan kis lyukak vannak, ezek kismeretu lakoi,a rakok
gyakorlatilag lathatatlanok, mert a legkisebb zajra vagy mozgasra
orult sebesseggel rohannak vissza a menedekbe. A tengerben
semmifele veszelyforrassal nem talalkoztunk, de vendeglatoink
beszamoloja szerint eppen ezen a parton harapott meg egy capa
egy kislanyt.

Errefele foleg egyesult allamokbeli es kanadai nyugdijasok laknak,
meghozza csak a hideg honapokban. Nyaron kisse kihalt, es az
utazas elott baratainknak tobben megjegyeztek, hogy ilyen butasagot
meg nem hallottak, hogy valaki nyaron menjen Floridaba :-)
Raadasul a nyar a hurrikan idoszaka, amit picit mi is
megtapasztalhattunk, ugyanis ottartozkodasunk alatt Debby, az
aktualis hurrikan eppen a Keyek (Florida deli reszen talalhato
korallszigetek) fele tartott, ahova mi is szerettunk volna eljutni,
persze Debby nelkul. Az orankenti idojarasjelentesben nyomon
kovethettuk a mozgasat, nem ugy, mint itthonmaradott szuleink, akik
az egyik hiradoban dobbenettel lattak, hogy hurrikan fenyeget
bennunket. A hazai teveadokra jellemzo, hogy erzekletesen ecseteltek,
hogy hogyan szogelik be az ablakokat es hogyan keszulnek az emberek
a kitelepitesre, azonban a veszely elmultarol melyen hallgattak (ami
mar nem hir ugyebar). Debby ugyanis mas iranyt vett, Kuba fele
tavozott es egy kis tropusi viharra csendesult. Vagyis elindulhattunk
del fele. Egyaltalan nem volt nagy tomeg az utakon, ami talan az
elozo napi kitelepitesnek volt koszonheto... A Key szigetek
egyedulalloak - es teljes hosszusagukban autopalya szeli at oket.
Key Largon a John Pennekamp Nemzeti Parkban megalltunk
buvarkodni, ami azt jelenti, hogy egy felelmetesen szaguldo es a
hullamokon ugralo motoros hajoval kivittek bennunket a korallszirt
fole, ahol uszoszemuveggel es legzopipaval uszkaltunk a vizben. A
viz elso latasra riasztoan nagy hullamokat vetett, de ez bentrol
persze nem volt olyan veszes. A korallok folott a viz szine
kaprazatosan kek. Es persze tele van erdekesebbnel erdekesebb
elolenyekkel. Tobben lattak barrakudakat, sot egy dajkacapat is
egeszen kozelrol. A hajo ket fos legenysege faradhatatlanul 
mutatta a halhatarozo lapjait a vizbol kikapaszkodo lelkes 
amatoroknek, persze mindenkit erdekelt, milyen lenyekkel is
talalkozott par perce a vizben.

- - - - - - - - - - - Folytatasa kovetkezik - - - - - - - - - - -