Béla írja:
> sün ragadozó.
>
> De, kifejezetten kedveli a gyümölcsöket és ezen belül az almát is,
> a balatoni kiskertünk egyetlen gyümölcsfája egy díszalma, kissé
> fanyar a gyümölcse, de ember számára is fogyasztható, különösen
> ilyenkor ősszel látjuk, hogy jóizűen lakmározik belőle az egész
> sűncsalád.
sunbarat.hu írja:
"Csak egy pletyi hogy esznek gyümölcsöt! Ha sünt látsz a kertben,
ami a lehullott gyümölcsöt eszi, akkor ő csupán a benne lévő
férgeket kukacokat szeretné kinyalogatni. Bélrendszerük felépítése
miatt képtelenek megemészteni vagy táplálékot nyerni a vegetáriánus
koszttól.
Még ha éhesen bele is harap egy almába, édesnek fogja érezni, nem
lesz számára tápláló! Egy szó mint száz, a vegetáriánus süni csak
egy éhező süni!"
--
Mészáros Géza :-)
|
> Mondd Attila, miert van az, hogyha nem osztjak masok a velemenyedet
> mindjart tamadsz?
Csak védekezni próbálok, Laci. Számomra meglepő, hogy Ti ilyen
erőteljesen reagáltok, amikor az ügyben érintett és érdekelt szereplők
sose tették, még a vitaokozó biztonsági őr is különösebb vita nélkül,
pár perc után elvonult.
> Nekem ez nem meglepetes, mert emlekszem meg arra, amikor anno a
> hatalyos jogszabaly alkalmassagat vitattad, mert az nem szolgalta az
> erdekeiteket.!!
Ez sokszor bekövetkezett és be is fog. Meglátásom szerint a jogállam
azt jelenti, hogy az emberek viselkedését törvények szabályozzák,
amiket be kell tartani. Az ebben nincs benne, hogy ne lenne szabad
értelmetlen, rossz törvényekről észrevenni, hogy azok.
> Magyarazd mar el legyszives, hogy akkor ki is volt a "hunyo"?
> vagy mi az ertelme ennek a sornak:
> "Majd valahogy megprobalok egyutt elni azzal, hogy mostantol tolvaj
> vagyok a szemetekben; voltam en mar eleg sok minden."
Ennek az az értelme, hogy Margó egy kalap alá vont engem azokkal, akik
összefogdossák az élelmiszert a mocskos kezükkel, a parfümöt a kezükre
kifújkálókkal, a megbontott csomagolásokat a polcokra rejtőkkel.
Magyarul: tolvajokkal. Mert aki a kiürült csomagolást elrejti az
üzletben, az lopott, és a bűnjeltől szabadul meg. Ilyet soha nem
tettem, de láthatóan akadnak sorainkban, akiknek nehezükre esik
megkülönböztetni engem azoktól, akik lopnak.
> Gondolat ebresztonek: Mi lenne egy aruhazban, ha felreteve az
> erkolcsi gatlasokat, athagva az elvarhato magatartas normait
> MINDENKI hozzafogna "nassolni"?
Felébredt gondolatom azt mondja, hogy semmi. Mert ugye nyilván úgy
érted a kérdést, hogy mindenki úgy, mint én, igaz? Akkor a pénztárosok
rengeteg megkezdett palackot és félig üres dobozt ütnének be,
ugyanazzal a normális arccal, amivel most teszik. Bizonyára valamivel
több lenne a padlón a morzsa, mert ha én nem tudok tökéletesen ügyelni
arra, hogy ne morzsázzak, nyilván más se tudna, de azért nem borítaná
egyenletes rétegben a padlót.
Most rajtam a gondolatébresztés sora. Életvitelünkből következően
nagyon sok mindent csinálunk szokatlanul -- nem mindent helytelenül,
csak a megszokottól eltérően. Ez gyakran ingerli kritikára az
embereket, volt már eset, hogy bejött valaki, körülnézett és
megkérdezte, hogy miért nincsen asztal a szoba közepén. Hát pedig azt
úgy szokták. Mondtuk, mi meg nem szokjuk úgy. A kritika gyakran nem
volt hihető, nekem például azt mondták, hogy én vagyok az első a
kórház fennállása óta, akinek nem ízlett a koszt, és ez lezajlott
Budapest összes gyerekkórházában. Szóval szokva vagyunk a kritikához,
többféléhez is. Az egyik változat, amit évtizedek óta hallgatunk: "De
hát mi lenne, ha MINDENKI ugyanezt tenné?"
Hát kérem, akkor a mi szokatlanságunk nem lenne többé szokatlan. Akkor
az lenne a hétköznapi, és a kérdésnek nem lenne többé értelme.
És most labda vissza. Az imént érkezett egy levél, aminek az aláírása
nyomtatással így festett: dr. Akárkievics Akárki sk., bíró. Mellette a
bíróság pecsétje, arrébb egy másik egyén aláírása nyomtatásban és
kézírással -- de dr. Akárkievics igazi, "sk." aláírása hiányzik, csak
oda van nyomtatva a neve. Ez a többedik levele, de még nem láttam a
valóságos aláírását. Én nem vehetem át a levelet anélkül, hogy
aláírnám egyszer a tértivevényt és egyszer a kézbesítőkönyvet, a
kézbesítő köteles felszólítani, hogy mindkettőt írjam alá és
ellenőrizni, hogy megtettem. Egy bírónak miért szabad elbliccelni a
sajátkezű aláírást sokkal nagyobb horderejű iratokról, mint egy
kézbesítőkönyv? Mi lenne, ha MINDENKI elhagyná a sajátkezű aláírást?
Megsúgom: akkor az aláírás elvesztené varázserejét, amit eddig is
indokolatlanul tulajdonítottak neki.
Láng Attila D., író, Láng Krisztina †, http://lattilad.org
|