> Allaspontom szerint - ami nem biztos, hogy megegyezik a "fuggetlen
> magyar biroi kar" tagjainak velemnyevel - miutan a termeket meg nem
> fizettek ki, a jogtalan eltulajdonitas megvalosult es ezaltal a lopas
> is, mivel üzletről - bocsánat "élelmiszer-nagykereskedésben" - ről van
> szó és nem étteremről!
Megköszönve tanult kollégám szavait, szeretném felhívni a tisztelt bíróság
figyelmét a hivatkozott jogszabályhely pontos szövegére,
miszerint: "Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul
eltulajdonítsa, lopást követ el." A törvény tehát nem az elvétel puszta
tényét, hanem a mögöttes szándékot is vizsgálja és teszi büntethetőséget
megállapító vagy kizáró kritériummá. A mögöttes szándék vizsgálatakor
egyértelműen leszögezhetjük, hogy a vádlott szándéka nem a jogtalan, hanem a
jogszerű eltulajdonítás volt, hiszen pro primo először nem tett semmilyen
óvintézkedést annak érdekében, hogy á a biztonsági őr, bé a biztonsági
kamera elől felfedezetlenül, polcok vagy ládák fedezékébe húzódva fogyassza
el a kifizetetlen árucikket, hanem abból táplálkozva nyugodtan sétált a
polcsorok között, tehát tudnia kellett, hogy tevékenysége nem marad
titokban, pro secundo másodszor a biztonsági őrrel világosan és többször is
közölte a megkezdett árucikk megvásárlására irányuló szándékát, amely az
üzletkötés szempontjából annak felbontása nélkül is ráutaló magatartásnak
minősülne és szabályszerű adásvételi cselekményt vonna maga után, pro tertio
harmadszor a vádlott birtokában levő emberi erővel hajtott, rácsos
felépítményű árukészlet-begyűjtő eszköz ekkor már mintegy húszezer forint
értékű árut tartalmazott, amely áruk szemrevételezésekor meg kell
figyelnünk, hogy azok egy része nem volt alkalmas arra, hogy a vádlott a
helyszínen, fizetés és távozás előtt felhasználja őket, illetve ez nem állt
érdekében, úgymint mosogatószer, szappan és egyéb vegyiáruk, amelyek
jelenléte az említett árukészlet-begyűjtő eszközben az ügy szempontjából
azért fontos, mert egyértelművé teszi, hogy a vádlott szándéka a pertárgy
elfogyasztásakor már az volt, hogy annak értékének sokszorosát kitevő
összeget adjon át a sértettnek, amint azt a pénztárnál meg is cselekedte.
Megjegyzendő továbbá, hogy a sértett üzemeltetésében levő létesítményben
tartózkodó többi vásárló nagy mennyiségű és értékű árukészletet helyez
mindennap az említett begyűjtőeszközökbe, ezáltal részlegesen kivonva azokat
a sértett rendelkezési köréből, és potenciálisan súlyos anyagi veszteséget
okozva a sértettnek, hiszen ha ezt követően az árut fizetés nélkül
hátrahagynák a létesítményben, azokat a sértett alkalmazottai lennének
kénytelenek az árukészlet-prezentációs fémszerkezetekre visszahelyezni, ami
az áru értékével össze nem mérhető, de nagy mennyiségeknél mégis jelentős
munkaerő-kiesést és ezzel anyagi veszteséget okozna sértettnek.
Megjegyzend? továbbá, hogy a többször említett emberi er?vel hajtott, rácsos
felépítmény? árukészlet-begy?jt? eszközök forgalmi értéke is sokszorosan
meghaladja a pertárgy értékét, ám ezeket az eszközöket a vásárlók
rendeltetésszerűen a sértett üzlethelyiségéből kitolva gépkocsijaikhoz
viszik, amely magatartást a sértett nem csupán eltűr, de bátorít is azzal,
hogy a használaton kívüli begyűjtőeszközöket a szabad ég alatt, őrizetlenül
tárolja. A vád ellentmondásba keveredik, amikor a vádlottról feltételezi,
hogy a mintegy kétszáz forint értékű pertárgyat nem állott volna szándékában
kifizetni, miközben a cselekmény elkövetésekor már birtokában volt további
árucikkek kifizetésének szándékát nem vitatja el a vádlottól, és
hasonlóképpen az összes többi vásárlótól sem vitatja el annak szándékát,
hogy a prezentációs polcokról leemelt árucikkeket meg is vásárolják, illetve
annak szándékát, hogy a rakodás után fölöslegessé vált értékes és őrizetlen
begyűjtőeszközöket tárolóhelyükre visszaviszik. Mindezek végett kérem a
tisztelt bíróságot, hogy az ártatlanság vélelmét alkalmazva a vádlottat
mentse fel. Köszönöm. Kelt mint fent, körmönfont.
Láng Attila D., író, Láng Krisztina +, http://lattilad.org
|