T. TIPP-elök!

Szeretném a segitségeteket kérni abban, hátha valaki ismer olyan szerelöt,
aki eléggé türelmes ahhoz, hogy kideritse végre mi okozza az általunk
üzemeltet ni kívánt (Excel 300 gravitációs -230V léghűtéses) lágyfagylaltgép
hibáját. 
Budapesttől (dél pest-töl) nem messze van a gép.
Sajnos egyszerüen mindenki csak igérget, hiteget (természetesen nem ingyen),
az ember már teljesen ki van borulva a sok szélhamos igergetös "mestertöl".
Olyan szakembert nem tudtunk még elökeríteni aki megoldaná a hibát.
Biztosan csak valami banálisan egyszerű vezérléssel kapcsolatos probléma
lehet, de még senki sem tudta (akarta) kideriteni mi az.
Van amikor tökéletesen indul a gép és hüt, viszont van amikor csak rázkodik
és nem idnul.
Ilyenkor kikapcsolás, pár másodpercnyi várakozás után  megint simán elindul,
de van, hogy csak többszöri kapcsolgatás, illetve várakozás után indul el a
hütés.
Mindez teljesen rendszertelenül és semmihez sem kötheto módon.

Ha valaki tudna segiteni (természetesen kifizetjük minden költségét), vagy
ismer olyan szakit aki profi és megbizható akkor kérem jelezze itt, vagy a
frici kukac monornet pont hu cimre.

Elöre is nagyon köszönöm!

"Mert nem két perc a bevásárlás, arra nincs időm, hogy kirohanjak a
pénztárhoz egy kiplivel, mögögyem, visszajöjjek, arra van időm, hogy két
rakodási-válogatási részművelet között bekapjak egy falatot, aztán tovább."

Kedves Attila, rendkivül érzékeny társadalmi problémára tapintottál rá. Már
én is gondoltam arra, hogy a vásárláshoz viszek magammal egy kis kerti
grillt, és ott helyben megsütök és elfogyasztok egy szelet húst, meggyőződve
arról, hogy vajon kellőképpen friss-e, de eleddig visszatartott az attól
való félelem, hogy a biztonsági őr, ha rossz napja van, csúnyán néz rám,
netán  durva szavakkal rendre is utasít, mi több: lopással vádol.

Szóval, a probléma nagyon is valós és életszerű.

Mindazonáltal jó hírem van: a kérdésedben felvetett nyilvánvaló joghézag -
lopás-é, vagy nem az ilyesmi - hamarosan megszűnik.
Az őszi parlamenti ülésszakon egyéni képviselői indítvánnyal törvényjavaslat
benyújtására kerül sor, amely egyértelműen rendezi a még ki nem fizetett áru
elfogyasztásának szabályait, különös tekintettel az íny- és nyálcsiklandó
illatú pékárukra. A törvényjavaslatot Selmeczi Gabriella jegyzi.

Ami pedig a kisgyerekek sírással, hisztivel kikényszerített, pénztár előtti
sorban álláskor a bevásárló kosárból történő táplálkozását illeti,  arra
nézve az ugyancsak hamarosan bevezetendő erkölcstan nevű tantárgy fog
megoldást adni, amiben külön fejezet foglalkozik majd a témakörrel, "hogyan
tekintsük a magunkénak azt, ami még nem az" címmel.
És így aztán szép lassan utolérjük Európát...

Üdv mindenkinek: Zoltán

HI!

>Horváth Akos: ...becsuletkassza...mint ahogy itthon a legtobb helyen
nagyon hamar
>megtortenne...
Bizony meg! Még szűkebb kollegális közösségben is megtörtént!
Munkahelyemen, mindenki szereti a feketekávét, közösen vettünk egy
kávégépet, a hozzávalókkal.
Egy csorba bögre volt a becsületkassza, amelybe mindenki betette a kávé
árát, és ha kellett, "visszaadott" magának. Ha nem volt aprópénze, elég volt
egy kis papírfecnire felírni a nevét, és azt betenni a "kasszába". Még fél
kávét is lehetett inni "félpénzen"!
Az első néhány hét alatt kialakult az irányár. Jusson is, maradjon is! 
Ami maradt, azt félretettük, és időnként új csészéket, kiskanalakat vettünk.
Ha netán ha javíttatni kellett a gépet, abból arra is futotta! Minden jól
ment vagy két évig, amikor kezdtük kevesellni a bögrében gyűlő pénzt!
Először csak a takarítóra, a karbantartókra gyanakodtunk. Rájuk figyeltünk,
de sokadik alkalom is bizonyította ártatlanságukat! Később már egymás között
kezdtük keresni az "enyveskezűt"! Mert már nem volt elég, hogy nem fizetett
a kávéért, időnként ki is vett onnan! Végül lebukott! Aki a legjobban állt
anyagilag közülünk, az volt a tettes! Nem csináltunk ügyet belőle, mégcsak
felelősségre sem vontuk, de megszűnt a kávéfőzés, és a becsületkassza!
Lehet, hogy érzett valamit, mert soha nem kérdezte, hova lett a kávéfőző! Az
"elveszett becsület" vitte el, lett volna a válasz, de nem került rá sor!

Gyuri

Köszi a válaszokat, tipptársak. Most már csak két gondom van. Az egyiket
R. is elmondta az őrnek: érezte, hogy rosszul lesz, és vannak emberek,
akiknek ilyenkor öt percen belül enniük kell. Ez nem életkortól függ, teszem
én hozzá, hanem ha leesik az ember vércukra, akkor ez van. Jártam már én is
úgy, hogy elmentem a pénztárba egy kiplivel, hogy szép jámboran kifizessem,
de mire sikerült találnom egy pénztárat, ahol nem álltak hatszázan, csak
ötszázan, és átvergődtem a pénztáron, már szédelegtem. Tíz perccel azelőtt
még jól voltam. Persze lehetne vinni hazulról szendvicset, csak így is annyi
mindent kell magunkkal cipelni, hogy örülök, ha az elfér. És ha nem lesz rá
szükség, akkor mondjuk nyolc óra hosszat aszaltam tíz deka sajtot a hőségben
(télen nem járunk bevásárolni). Ilyen jól nem megy. És mindenhogyan
abszurdnak tartom, hogy ennivalót vigyek olyan helyre, ahol több tonna van
belőle.
  A másik az, hogy sorolni tudom azokat a helyeket, ahol nem zavartatják
magukat attól, hogy megeszek-megiszok valamit. Szándékosan kiállok az út
közepére, ott étkezem, hogy mindenfelől lássanak az arra járók és felülről a
kamerák, hogy ebből a megfigyelők levegyék, hogy nem akarok sumákolni. És
nem szólnak semmit. Ha ezt tapasztalom ennyi sok helyen, akkor az a
meggyőződés alakul ki bennem, hogy az áruházak ezt elfogadják. Mert nyilván
tisztában vannak üzleti érdekükkel, az pedig az, hogy a becsületes vásárló
minél tovább odabent maradjon, mert addig is hátha költ. Ha félóra után
kirohan egy kiplivel, akkor ki tudja, visszajön-e, ha meg odabent öszi mög,
akkor is kifizeti. A nem becsületes vásárló meg sehogyan se becsületes és
kész. Az sehol nem egyéni kezdeményezés volt, hogy amikor ismeretlen fajta
sajtot tanulmányoztam, akkor fölajánlották, hogy levágnak egy darabot,
lemérik, megkóstolom, eldöntöm. Több helyen, több alkalommal is előfordult,
és megesett, hogy ettől vittem többet, ha meg nem ízlett, a lemért darabot
akkor is elvittem és kifizettem.
  No de ha áruházak sora nem zavartatja magát emiatt, akkor honnan kellene
kitalálnom, hogy a Pfennig viszont igen?

Láng Attila D., író, Láng Krisztina ?, http://lattilad.org

Lehet, hogy en regimodi vagyok, de en nagyon "haragszom", ha barmilyen
boltban azt latom, hogy - kiveve a bent mukodo "etkezdekben evoket" - az
emberek a meg meg nem vasarolt elemozsiabol falatoznak, a italbol isznak, es
a gyerekeiket is erre szoktatjak.
Nekem az termeszetes, hogy amig ki nem fizetem, az nem az enyem. No meg
egyebkent is.
Valahogy ez szamomra majdnem olyan, mintha Jozsiba' lekanyarintana egy
darabot a kamra gerendajan logo szalonnabol, szelne egy szep "karaj"
kenyeret a mama altal otthon sutott kovaszos hazikenyerbol, becsomagolna,
oszt mikor elmegy a varosba a boodba, rajagyunne az ehsiig, oszt leulva az
ujsagos soroknal levo padokra elovenne az elemozsiat, kiteritene a padra a
konyharuhat, elo a bicsakot, oszt ott mindenki elott elkezdene szalonnazni.
Esetleg meg lehetne spekelni meg egy kis voroshagymaval, elotte egy felest a
kis butykosbol, utana meg egy jo pohar borral leobliteni.
Szoval szerintem egy elelmiszer aruhaz - de egy hipermarket is -a vasarlasra
valo.
Oda nem ehesen es szomjasan kell menni. Legyen mar az embernek annyi
onuralma, hogy nem ott kezd el falatozni.

Persze az meg a jobbik dolog, ha valaki aztan becsulettel kifizeti a
megevett/m egivott dolgokat. Sokszor latom, mikor pl. egy zacsko jol meg van
pakolva mondjuk sajtos pogacsaval, aztan megy a csalad a bevasarlokorutra,
es ket pofaval eszik a pogit.
A vegem meg gondolom kifizetnek kettot - ami maradt a zacskoban - , miutan
megettek tizet.
Azt vegkepp ruhellem, mikor a polcokon, aruk koze vannak beteve a kiivott
flakonok, sorosdobozok, stb...
Vagy pl. a mososzerekhez leteve a kimeretett, de valamiert megsem kello
felvagott stb...
A fenti peldak nem rad vonatkoztak termeszetesen.

Meg egyszer osszegezve, en nem tartom helyesnek - sot, talan el is itelem
magamban - azokat, akik fizetes elott falatozna/itokaznak.

(Bocs az "ekezettelensegert", de regi POP3-as levelezoklienst hasznalok es
valamiert mostanaban csunya dolgokat muvel.)

coc@s

Udv!

Érdeklődök, hogy a pl. Amerikában bevált "Garage Sale" nevű intézmény itthon
működik-e (úgy értem, szabályos-e)?
Tehát ha kipakolom a ház elé a kocsibejáróra, egy kis kempingasztalra a
megunt holmijaimat, és kiteszek egy táblát, hogy "Érdeklődni bent a házban",
ezért a csúnya cselekedetemért megbüntethet-e valaki hatóság? (Itthon én
semmin nem lepődnék meg...)

Üdv:

Géza