> Attila, arra, hogy Farkashazy "egyszeru" neveket ir-e, nem tudok
> valaszt, mert mi az, hogy egyszeru (ha nem tudunk kulfoldiul)?

  Valamennyit minden újságolvasó tud. Nem tud se angolul, se spanyolul,
mégis tudja, hogy Szan Franciszkó az egy kaliforniai város.

> A fonetikus irasrol eszembe jutott, hogy mi magyarok is csomo
> mindent fonetikusan irunk: fa'jl, szoftver, delfin, vige'c,
> stro'man, bohe'm, randevu'... Szoval, ha akarunk, akkor tudunk. ;-)

  Igen, ezek a meghonosodott szavak. Némelyikről már azt se tudjuk, hogy
eredetileg idegen szó volt, mint a széna vagy a papucs. De a közszó és
a tulajdonnév egészen más törvényeknek engedelmeskedik.

> Altweibersommer: nem a Weib fonevbol jon, hanem a weyben igebol, ami
> ma is megvan weben igekent.

  Régi nyár a weben!

> "A dzsídípí szerintem már ugyanúgy meghonosodott, mint a szíájé meg
> az efbíáj; ezeket se mondjuk úgy, hogy cia meg efbéegy."
>
> Mi az, hogy meghonosodott? A WC évszázados múltra tekint vissza,
> mégsem mondjuk dabljuszi-nek.

  Nem a szó meghonosodására gondoltam, hanem az adott kiejtésére. Az
OPEC kiejtése opec (néhány éve rejtélyes okból kezd opekké változni),
nem pedig ó-pí-í-szí, de a Volkswagen rövidítése magyarul is fauvé,
nem véduplavé. A Qantas kiejtése kantasz, de az USA nem usza, hanem
usa, és a NATO kiejtése sem nató, hanem nátó. És így tovább. Ezek a
rövidítések valahogy bejönnek a magyarba, aztán gyökeret vernek (már
amelyik, például az Yle ismeretlen maradt), és kialakul valamiféle
egyezményes kiejtésük. Hol ilyen, hol olyan.

> A dzsidipi stb. bizony nagyon modoros. Lelke rajta, akinek tetszik.

  Ez nem tetszés kérdése, Lézo, egyszerűen így alakult ki.

Láng Attila D., író, Láng Krisztina †, http://lattilad.org