> Burmában diglosszia van, van az irodalmi nyelv, amely a
> közigazgatás, tv, rádió nyelve is, meg van a beszélt köznyelv. Az
> ország neve az előbbiben Mianmar, míg az utóbbiban Burma, vegy
> legalábbis ezekre hasonlít.

  Köszi, p_molnar_p, akkor ez a szitu. Ennyire pontosan én nem tudtam.
Mármost az angolok se kérik, hogy hívjuk az országukat Inglendnek.

> Kiegesziteskeppen: ha megnezed az ENSz weboldalan a tagallamok
> listajat, akkor Myanmar tagallamot kapsz.

  Biztosan, Marky, de az az ő gondjuk. Számtalan listában megtalálható,
Myanmar, Mianmar, Mjanmar satöbbi, de én maradok a Burmánál.

> Van mas valasztasuk, irhatjak latin betukkel is a kulfoldi neveket.
> Ahogy ezt pl. roviditeseknel megteszik: "mp3" plejer, cifernaja
> videokamera "HDMI, 3D".

  Igaz. Oké, van nekik más választásuk, s mégis átírják a neveket.

> A Hocipo magazinban van Farkashazynak egy rovata, amiben fonetikusan
> ir mindent. Tok jol fol lehet ismerni a dolgokat.

  Fölteszem, nem szerepelnek benne kevéssé ismert személy- és
helynevek.

> Igen. Ott kiderul, hogy a Lego(R) nem helyes irasmod, csak a
> LEGO(R).

  Aha, annak idején egy legós blogról kitiltottak, mert nem voltam
hajlandó behajlongani a cég kívánságának, hogy legyenek ők LEGO,
amikor az magyarul legó. Csupa kisbetű, a végén hosszú ó-val, és ilyen
(R) (C) (P) (TM) hülyeségek nyelvekben nem használatosak, csak
ügyvédek(TM) nem tudják elképzelni, hogy főneveket(R) le lehessen írni
anélkül, hogy jeleznénk(C), kinek a tulajdona(FITYISZ).

> A dolgok maguktol is romlanak. Miutan napota talalkozik az ember
> tobb, eleddig ismeretlen, kulfoldi tulajdonnevvel, a mai magyar
> irasgyakorlat is melyiti a szakadekot a kulfoldiul tudok es nemtudok
> kozott.

  Lehetséges, de meglátásom szerint a rendszered még inkább ezt tenné.

> : Marky, miért nem vagy hajlandó megérteni? Itt ülök a
> : számítógépem előtt. Külföldiül íródott cikkeket kell fordítanom.
> Allj! Eddig a nyomdaszok szomoru sorsarol volt szo (hogy kapnak
> valami keziratot vagy Word dokumentumot katasztrofalis
> helyesirassal, amit tordelniuk kellene), nem az ujsagirokerol,
> forditoekrol.

  Írhattam volna azt is, hogy külföldiül íródott cikkeket kell szednem,
de arra nekem magamnak is az lett volna a logikus válaszom, hogy mire
a szedőhöz kerül a szöveg, a fordító már meg kellett volna, hogy oldja
a problémát. A szedő elvileg azt szedi, amit kap. Természetesen a
szedőtől valaha elvárás volt, hogy bizonyos szintű műveltséggel
rendelkezzen, és ha III. Erzsébet brit királynő van a kéziratban, azt
kijavítsa másodikra, de az is elvárás volt, hogy legyen
kézirat-előkészítés. Ma semmilyen elvárás nincsen, senkivel szemben.

> De ha mar az ujsagiroknal tartunk: (tudom, magas a lec) elvarom,
> hogy az ujsagiro ne vegyen at ellenorizetlenul hirt, hanem jarjon
> utana.

  Teljesen igazad van, tényleg magas a léc. :)

> Tehat Woldermar Berringshalssonnal minimum megbizhato masodik
> forrast meg kell nezni, hogy hany "r" meg hany "s" a csaladi neve.

  És ha nincs? Tucatjával dobálhatom Eléd a neveket, amikről semmiféle
második forrást nem találsz.

> A hecc kedveert valaki meghekkelte a wikipediat es betoldott meg egy
> keresztnevet, amit (majdnem) mindenki szepen meg is jelenttetett
> nyomtatasban.

  Egyszerű copyrighttechnika. Térképekre is rátesznek nemlétező utcákat
vagy városokat, és ha azok megjelennek más térképeken, akkor az ő
térképükről lopták őket.

> Ha nem tu'rod fol, akkor az olvasoknak kell tudniuk, hogyan kell
> ejteni (es miutan szerinted az ovasok tobbsege nem tul muvelt,
> megkockaztatom, hogy az irok jobban tudnak kulfoldiul, mint az
> olvasok).

  Az olvasók 99,999%-a nem olvassa fel az újságban talált cikkeket, csak
szegény Nyilas Misi dolgát könnyítenéd meg. A többiek miért olvasnák
föl?
  Azért pontosítsunk: az adott, szakirányú műveltsége nem nagy az
olvasók többségének. Elég sokféle emberrel összefutottam már, de
egyről se derült ki, hogy öt-hat nem világnyelven el tudná olvasni a
leírt szavakat. Én negyvenen-ötvenen is tudom, ez a mániám, úgy
könnyű.
  Ugyanez érvényes az írókra is. Léptesd életbe szabályodat, és hibásan
átírt nevek tökmelegeivel lesz tele a sajtó. Albániának öt napja új
elnöke van, Bujar Nishani. A mai rendszerben ez így jelenik meg. Az
olvasók 99%-a nem tudja, hogy ezt hogy kell ejteni, és lesz, aki
budzsar nájsenit mond, más badzser nisenájt, de csak azok közül, akik
kiejtik egyáltalán. Az olvasók 99%-a nem ejti ki, elolvassa és
továbblapoz a következő hírre. Aki rosszul ejti ki, az általában nem
szembesül a problémával, hogy nem értik meg, mert mások se tudják. Ha
mégis probléma van belőle, akkor ott van az újságban a leírt alak mint
referencia, azt mindig meg lehet nézni. Esetleg előkerül valaki, aki
tud albánul és felolvassa helyesen: bujar nisani.
  De léptessük életbe a rendszeredet, és az egyik újságban Budzsar
Nájseni fog megjelenni, a másikban Badzser Nisenáj. Nincs központi
főbizottság, nincs adatbázis. Ha lenne, akkor is fütyülnének rá és
írnának a saját fejük után. Ha szóba kerül az albán elnök egy cikk
alapján, amit valaki olvasott, kiderül, hogy a másik egy másik cikket
olvasott, a tartalmuk ugyanaz, de másképpen hívják az elnököt, és
nincs ott az újságban az egységes eredeti alak, amit szükség esetén
meg lehet nézni. Úgy járunk, mint a volapükisták. Schleyer kitalálta a
volapüköt, óriási fantasztikus találmány volt, végre egy igazi működő
világnyelv. Csakhogy fönntartotta magának a változtatás jogát és élt
is vele. Aztán egy kongresszusra összegyűltek a volapükisták a világ
minden csücskéből, és odáig értették meg egymást, hogy menade bal,
püki bal. Ezen túl egy kukkot se, mert a társaság egy része a volapük
2.4-et tanulta, más része a volapük 3.2-t, megint mások már a 3.4-nél
tartottak.

> Es igenis keresd ki muszaki szotarbol a helikopter-alkatresz nevet
> vagy kerdezd meg a szerzot (vagy a megrendelot), ha forditasz!

  A megrendelő nem tudja, a szerzőt nem tudom elérni, ilyenkor mit
lépek? Az nem lehet egy megoldás, hogy megjelenne az újságban:
Czewrhmiau Lhyuwnnhux harmadik helyezett lett a Dhlunndhbieumban
rendezett merülőforraló-bajnokságon, de nem jelenik meg az újságban,
amíg érintkezésbe nem lépek a cikket eredetileg közlő alaszkai
újsággal (nyolc óra időeltolódás), ők meg nem keresik azt az
új-zélandi lapot, ahonnan átvették (de ott már hétvége van), aztán az
új-zélandi új-ságíró új-ból el nem utazik Dhlunndhbieumba (ötezer
kilométer hazulról) és meg nem kérdezi, mert ő ott csak kiírta a
műsorfüzetből, magát a bajnokságot nem is látta. Addigra már minek? Az
összes többi újság régesrég lehozta a cikket ötletszerű átírásokkal
(Csermjau Junnyuksz Dlundbjumban, Csörmió Lyonnaksz Dzlöndzbiömben
stb.), mi lekéstük a hírt, ki vagyunk rúgva.

> Visszakerdezek: az oroszoknal ki donti el, hogy Csarl<lagyjel>sz
> vagy Csarl<lagyjel>z, es hogy a muzikalnij anszambl "Bitlz" lagyjel
> nelkuli es hogy Pol Makkartni az egyik tag es nem Mekkartni?

  Macedónban MekKartni. :)
  Nem tudom, ki dönti el. De azt láttam nemegyszer, hogy orosz emberek
hibásan írtak le latin betűs nyelvekben neveket, ámbár a nyelvet jól
tudták, de az adott név eredeti leírását nem ismerték. Amit meg is
tudok érteni, mert abból, hogy [cirillel] Erun (sz betűvel:) Antoniszon
van Aken, nekem se jönne ki az az eredeti, hogy [latinnal] Jeroen
(s+z betűvel:) Anthoniszoon van Aken. Vagy ismertebb nevén a
[cirillel] Ieronim Boszh nem adja ki pont azt, hogy [latinnal]
Jheronimus Bosch. Szülőhelye, [cirillel] Hertogenbosz nevéből se jövök
rá, hogy [latinnal] 's-Hertogenbosz az eredeti. Ha tudom, hogy a
hollandok azt a H-t nem is ejtik, akkor meg a cirill változat nem áll
elő.
  Szóval nem tudom, hogy az oroszok hogy csinálják.

> 2) a kiadokban az adott nyelven beszelo emberek kiejtik a
> tulajdonnevet es a tablazat alapjan leirjak fonetikusan

  Tehát minden kiadóban lesz egy vietnami diák külön azért, hogy Ho Chi
Minh helyett ne Ho Si Min jelenjen meg, hanem végre Ho Tyi Miny? Végre
teremtünk munkahelyeket!
  Az a része megvan, hogy nyelvészetileg nem kellően képzett embernek
iszonyú meló fonémákra bontani egy sosem hallott nyelv szavait? Remek
példa Ho apó igazi családneve, a leggyakoribb vietnami név: Nguyen.
Ezt magyarul úgy ejtik, hogy gondosan formálják mindkét, sőt mindhárom
szótagot: Nögujen. Meg is nyomják az n-et, nehogy lemaradjon valahogy:
nnnögujen. Tessék a vonatkozó szócikk: http://en.wikipedia.org/wiki/Nguyen
Itt meghallgathatod és megnézheted IPA-lejegyzésben is. Ezt a
lejegyzést nem állítod elő fonetikai szaktudás nélkül. Vakarod a
fejedöt és leírsz valamit magyarul. Nöjn vagy Nien vagy hasonló.
Angolul win, wen és nuwen ejtéseket használnak. Ha ők is átvennék a
rendszeredet, Ho eredeti neve nálunk mondjuk Nöjn Siny Kun, Amerikában
meg Wen Sheen Cung lenne. Az életben rá nem jövünk, hogy ugyanaz.

> 2c) ha semelyik, akkor megvarjuk, amig az oroszok leirjak ;-)

  :P Hát az megvan-e, hogy az orosz igaziból egy másik nyelv ám?
Megvártam néhány névnél, amíg az oroszok leírták, átvettem, tessék:
Mjunhen, Nyurnberg, Vjurcburg, Fjurt, Gejgyelyberg, Mangejm,
Tyubingen, Zingyelyfingen, Gjoppingen...
  Mert az oroszban nincs ö, ü és h, viszont balra-jobbra lágyítanak
mindent. Most már mi is, azokban a nevekben, amiket tőlük veszünk át.

> De amit en igazabol elkepzeltem: egy olyan Akh, amiben nincsen
> onellentmondas, csak elkanyarodtunk a tematol. ;-)

  Szentigaz. Akár vissza is kanyarodhatnánk, mert az is megér egy
misszát. (Azelőtt mise, de leírtam latinból fonetikusan.)

Láng Attila D., író, Láng Krisztina +, http://lattilad.org

Az Édes anyanyelvünk c. folyóratban volt egy cikk,:melyben makszimalista 
módon 
viszonyulnak az idegen nevek kiejtéséhez:

Pontatlanul ejtett idegen nevek

Atulajdonnevek kiejtésér?l lapunkban is, egyéb helyeken is rengetegszer 
írtak 
már. Azt szeretnénk, hogy a beszédb?l él?k, a nyilvánosság el?tt gyakran 
szerepl?k vegyenek annyi fáradságot, hogy utánanéznek azoknak a neveknek, 
amelyeket felolvasnak, mondanak.
Nem azt kívánjuk, hogy a magyarban nem létez?, nehezen ejthet?, a mondat 
ritmusát kellemetlenül megtör? hangokat ejtsenek, de azt elvárhatjuk, hogy 
ismert, híres személyek nevét jól mondják (ugyanez vonatkozik a szintén 
gyakran 
el?forduló földrajzi nevekre is). A hagyományos magyaros kiejtést
sem kell elvetnünk, jóllehet egy-két típusú név egy kicsit másként hangzik 
eredeti nyelven, mint azt sokan gondolnánk: a német (f?ként a gyerek) nem 
értené a Wagner, Müller, Himmler bet? szerinti magyar kiejtést, a Düsseldorf 
is 
másképp hangzik német szájból, de az eredeti kiejtés - f?leg az els? 
háromé - nagyon megzavarná a magyar mondat hangzását. Egy arab ismer?söm 
azt 
mondta, hogy ha én a magyar kiejtésemmel egy arab gyerek után kiáltanám 
az 
Ali 
nevet, az nem fordulna vissza, de nem azért, mert nem Ali, hanem azért, 
mert 
arabul ez az egyszer? név másképp hangzik.
Az idegen nevekkel kapcsolatban nem sok javulás van az utóbbi id?ben. Az 
Édes 
Anyanyelvünk 2007/3. számában megjelent cikkemben leírt neveket 2012-ben 
is 
olyan rosszul ejtik a média emberei, mint akkor. A teniszez? Monfils volt 
már 
monfilsz, monfil a helyes monfisz mellett, de a keresztnevét
még nem sikerült jól ejteni, mert a riporterek ,,elengedik a fülük mellett" 
az 
eredeti bemondó, a közönség bekiabálásából is hallható helyes változatot: 
a 
Gaël g(TM)elnek ejtend?, nem gálnak vagy gélnek, ahogy a magyar közvetítésekben 
halljuk. 
Arról nem beszélve, hogy magát Monfils-t is meg lehetett volna kérdezni, 
hiszen Budapesten még riport is készült vele a szokásos ?szi teniszgálán.
Id?sebb olvasóink és a sportot kedvel?k emlékezhetnek arra, hogy évtizedekkel 
ezel?tt a magyar riporterek mindig rosszul ejtették a híres román tornászn?nek, 
Nadia Comaneci- nek a nevét. Komanecsi volt komanecs helyett, az is maradt, 
mert a visszaemlékezésekben is ezt halljuk. 
A hanyagság, a nemtör?dömség látszik abból is, hogy a nálunk él? külföldi 
sportolóktól sem kérdezik meg nevük kiejtését. Egy másik román példa: évekig 
játszott a gy?ri kézilabdások között Gogirla, de sose ejtették jól godzsirlának
, 
pedig Hagi nevében a g pontosan
olyan helyzetben van, az ? nevét viszont helyesen ejtették hadzsinak. Két 
közvetítésben is brakinak mondták Brachi nevét, aki spanyol játékosa a 
Videotonn
ak; az egyik kevésbé ismert riporter helyesen bracsinak ejtette, valószín?, 
hogy meg merte kérdezni a helyes kiejtést. 
A ch az olaszban k, a franciában s, a spanyolban cs. Már említettem, hogy 
sok 
tulajdonnév rendhagyó, ezért nem sikerült az el?z? francia szövetségi kapitány 
nevét jól ejteni, mert Domenech nevében a ch k, nem s. A magyarban is van 
ilyen, hiszen Dessewffy, Weöres, Kovách,
Paál stb. gondot okozhat a külföldieknek. Egyetlen napon két tévém?sorban 
is 
füné lett a híres francia komikusból fünesz helyett (Louis de Fun?s). A 
bizonytalan nyelvtudásúak azt gondolják, hogy az angolos kiejtés mindenre 
jó, 
pedig nem minden David dévid, nem minden Catherine ketrin, 
a Caroline sem mindig kerol(TM)jn. Az angolon kívül mindenütt megmarad 
az 
(TM). Mint ahogy Brigitte Bardot sem bridzsit, hanem brizsit. A Tour de 
France-ot közvetít? két riporter évek óta ivensznek ejti Evans nevét. Meg 
kellene nézniük (ha már nem kérdezik meg 
valakit?l, aki biztosan tudná) Országh László magyar-angol szótárában vagy 
Magay Tamás kiejtési szótárában a helyes kiejtést. A rossz példák tárháza 
kimeríthetetlen. Minden évben többször láthatunk dokumentumfilmeket a normandia
i 
partraszállásról.
Minél többször ismétlik, annál többször mondják rosszul az egyik fontos 
háborús helyszínnek, Caen városának a nevét (legtöbbször k(TM)en, néha 
k(TM)n). 
A francia Ca?n nevét ejti k(TM)ennek, ez Káin francia neve, k(TM)n pedig 
Cannes. Caent
k?nnak ejtik, mintha a magyar kampó els? szótagjánál megállnánk, az m hatására 
maradna az ? orrhang. Angol (skót) városok is furcsán hangzanak sokszor: 
glezgó 
a glázgó helyett (Glasgow). Az amerikai elnökválasztásról beszél az amerikai 
kommentátor,
misigent mond, ,,magyar hangja" viszont micsigent (Michigan). Idézi a sportripo
rter a L'Équipe cím? sportlapot, de lökipnek ejti lékip helyett. A kis 
herceg 
írója szenekszüperi a franciásabb szentegzüpëri helyett (Saint-Exupéry). 
EgyszeregyszerSarkozy keresztnevében is kiejtik az s-t,
pedig nikolasz helyett nikol(TM) volna a jó.
Ha a Chevalier, Récamier, Thénardier, Perrier, Daladier francia nevek kiejtéséb
en é az utolsó hang, akkor a kozmetikai iparban jelent?s Garnier sem g(TM)rnier
, 
ahogy a reklámok harsogják, hanem g(TM)rn(y)ié, ahogy a franciák mondják.
De mit szóljunk akkor, amikor egy híres akadémikusunk egyik el?adásában 
lamartent mondott lamartin (Lamartine) helyett? 
Kovács József

Erre én reagáltam:

KötözködöK

Azt hiszem, még egy híres professzortól sem várható el, hogy minden idegen 
név 
kiejtése előtt belenézzen a kiejtési szótárba. Ne legyünk makszimalisták. 
Sértődjünk meg, ha egy külföldi nem helyesen ejti ki a magyar neveket? 
Annak 
idején még Lovas professzor sem sértődött meg, amikor egy ankéton a német 
levezető elnök Herr Lofasz-t kérte fel  hozzászólásra.
De nem csak a nevek kiejtésével lehet probléma. Az utóbbi időben nagyon 
elszaporodtak a rövidítések. Tévében, rádióban halljuk, hogy vájp vi-áj-pi 
helyett (VIP), dzsi-di-pi (GDP), áj-em-ef (IMF) stb. Miért nem vip, gé-dé-pé, 
i-em-ef? Egy értekezleten az előadó a bojtár- és a mesterképzésről  (BSc, 
MSc) 
beszélt: bí-esz-szí, em-esz-szí. Megkérdeztem tőle, hogy amikor a pisildét 
keresi, így kérdezi: merre találom a dabljú-szí-t? Még humorosabb a K&H 
esete. 
A reklámokban ká-end-há-t kell ejteni a bank egykori elnökének az utasítására. 
Akkor miért nem kei-and-éjcs, ha mindenáron angolul akarja mondani, de 
tisztán 
magyarul is lehetne: ká-és-há. Vagy ká-et-há, mivelhogy eredetileg a & 
a 
latin 
és-nek felelt meg, s évszázadokon át használatban volt hazánkban.

Ezt nem közölte a lap.