> Miert? A nemet helyesirasi reformnal is volt sok ev atallasi ido.
> Ezalatt az osszes tankonyvet atirtak, a szerkesztosegek/konyvkiadok
> meg installaltak a helyesiras-ellenorzo szoftver uj nemet
> helyesirasi moduljat.

  Bizony. Ez magyarázza, hogy miért olyan ritkák a világban a
helyesírási reformok, és miért szokásos, hogy minél nagyobb
írásbelisége van egy nyelvnek, annál kisebb változások szoktak
előfordulni. A legnagyobb változás, ami elképzelhető, a teljes
íráscsere. Ez főleg oroszországi török népeknél volt gyakori, a
tatárok például először orhon írással írtak, de a 9. században
áttértek az ujgurra, nem lehetett probléma, mind a száz írástudó
megtanulta. Aztán az iszlám elhozta az arab írást, nem volt probléma,
megtanulták. 1927-ben megpróbálkoztak a latin ábécével, ez elég komoly
döntés lehetett már akkorra, de 1939-ben Sztálin átállította őket
cirillre. Ez már kevésbé lehetett probléma, az arab valamelyest
elhomályosulhatott már, a latin viszont még nem gyökerezhetett meg.
2001-ben tértek át egy modernebb kivitelű latin rendszerre.
  Mindegyik alkalommal aránylag kevés írott anyag ment veszendőbe. Az
első áttéréseknél azért, mert kevesen írtak még, a későbbieknél azért,
mert az előző rendszer csak rövid ideig volt használatban, kevés anyag
jelenhetett meg rajta. (És azok is főleg hírlapok lehettek.)
  Azt hiszem, az ilyen változásoknál az is fontos, hogy a nyelv mely
rétegeit érinti, vagy mondjuk százezer leírt szóból hányszor fordulnak
elő a megváltozott írású szavak. Minél gyakrabban, annál könnyebb
megszokni. Írásváltásnál nyilván minden egyes szó minden egyes betűje
megváltozik, muszáj megtanulni. Ha csak ritkán előforduló szavak
változnak, azt csak akkor könnyű megszokni, ha maguk a szabályok
kevesen vannak és egyszerűek. A németben a k-k elválasztás olyan
ritka, hogy (ha még mindig kézzel választanának el) nem lenne könnyű
megszokni, ha mondjuk száz szabály változott volna meg, és mindet
fejben kellene tartani.
  Hát a Te fonetikai koncepicód, Marky, azt az esetet állítja elő,
amikor ritkán előforduló szavakat a gyakorlatban iszonyúan bonyolult
szabályok szerint kell megváltoztatni. Indre-et-Loire az egész magyar
sajtóban ötévente ha egyszer előfordul. A szabály, ami szerint a
magyar átírást képezzük, túl bonyolult ahhoz, hogy egyszerűen meg
lehessen tanulni; ha nem lenne az, akkor az emberek már rég
megtanulták volna kiejteni az eredetit. Arra jutunk, hogy a ritkább
neveket csak névjegyzékből kinézve lehet majd átírni, erre viszont
senkinek nem lesz ideje és energiája.

> Az atlasz tipikusan az, amibol kb. ket eve ujat kell venni.

  Mármint kétévente? Kétlem, hogy ezt a többezer forintos atlaszoknál
bárki megtenné.

> Autosatlasznal az ujonnan epitett utak miatt.

  Azt még csak-csak. De csak annak, aki tényleg utazik is arra.

> Vilagatlasznal meg allandoan feltunnek es eltunnek orszagok.
> 1989-ben megszunt a Magyar Nepkoztarsasag, lett belole Koztarsasag.
> Az NDK komplett eltunt 1990-ben a terkeprol. A cseh- es
> jugoszlovakok szetvaltak, a Szovjetuniobol eloszor FAK lett, aztan
> semmi. Birmabol Myanmar, nehany varosnev-atnevezessel egyetemben.
> Eritrea is hol van, hol nincsen. Jemenbol, Kongobol es Koreabol is
> hol egy van, hol ketto. Most eppen Koszovo a kerdes.

  Burmából nem lett Mianmar, azt csak a rezsim szeretné, de attól, hogy
itt-ott szétválnak vagy egyesülnek országok, senki nem fog új atlaszt
venni. Egyszerűen úgy használjuk a régit, hogy tudjuk (ha egyáltalán
érdekel minket), hogy ami a térképen NDK vagy NSZK néven szerepel, az
ma egységesen Németország. Még azért sem veszünk új atlaszt, hogy
megtaláljuk Dobrics városát, jó nekünk a régi, amin Tolbuhin áll. Mert
ha semmi közünk a városhoz, akkor tökmindegy, ha meg van, akkor úgyis
tudjuk.

> Az allando aktualizalasnal valamikor a fonetikus neveket is be lehet
> vezetni.

  Változatlanul azt gondolom, hogy az elgondolásod csak egy olyan
világban működőképes, amit előbb meg kellene konstruálni és a
jelenlegit lecserélni rá. Az emberek nem aktualizálják az atlaszaikat.
Történetesen két éve örököltünk egy nagy köteg térképet és útikönyvet.
A hatvanas-nyolcvanas években adták ki őket, a tulajdonos rendszeresen
nyaralt külföldön, tudtommal még a kilencvenes években is. Az
útikönyvek gyorsabban elavulnak, mint a térképek, hiszen az éttermet
bezárják, másikat nyitnak, az árak megváltoznak, a műemléket
restaurálják stb., de neki láthatóan megfeleltek a régiek.

> A szemelynevekkel eddig is lazan bantunk, lasd Savoyai Jeno es Verne
> Gyula. Az elozo francia elnokot a Kossuth Radio siman sa'rko:zinek
> ejtette, holott o maga nem igy ejti.

  Akkor mi lesz az ezredforduló környékén élő, nem magyar származású
személynevekkel? Vegyünk megint konkrét személyeket, Freddi Merkjuri
vagy Frédi Merkuri? Egyébként a Queen együttes az márkanév? Szerintem
igen, mert minden dugig van körülöttük copyright-, izé,
köpirájtjelekkel, de akkor Agnetha Fältskog is márkanév, de akkor a
papája se lehet Knut Ingvar Felckog, őt is meg kell hagyni eredetiben,
különben beáll a zűrzavar. Tehát híres ember, akinek a neve fémjelez
valamit, az márkanév, tehát marad eredetiben, vagyis a papája szintén
marad eredetiben, hiszen ugyanazt a nevet ugyanabban a családban
kétféleképpen mégse írhassuk, de a mama, ha nem viseli a papa nevét,
már mehet magyarítva?
  Illetve pillanat, mert nem minden márkanévszerű ojjektum márkanév.
Teszem azt 1974-ben megalakult a Dö Keli Kicc, nem volt márkanév, nem
adtak ki lemezeket, nem forgattak filmet, csak zsúrokon énekeltek. Egy
évig. De aztán szerepeltek a spanyol tévében! Akkor már márkanév? A
következő évben már az egész Dö Keli Femili szerepelt több országban,
turnéztak is, csak Magyarországon a kutya nem ismerte őket. Akkor még
nem márkanév? Mikortól márkanév?

  Jelenleg tízezernyi alkalom adódik elrontani egy szöveget azáltal,
hogy nem vagyunk kellőképpen műveltek idegen nevekből. A fonetikus
átírás bevezetésével milliónyira növekszik az alkalmak száma. Például
rengetegszer találkoztam Ias,i román város, magyar nevén Jászvásár
előfordulásával a) olyan kontextusban, ahol inkább a magyar név lenne
indokolt, b) olyanban, ahol elfogadható a román név is, de akkor
helyesen kellett volna ragozni. Helytelenül ragozták, Ias,iban,
Ias,ival. Holott a szóvégi i néma, tehát kötőjelezünk és a hasonuló
ragot a mássalhangzóhoz hasonítjuk. Ias,i-ban, Ias,i-sal.
  Ha bevezetjük a rendszeredet, akár Stockholmot is el lehet rontani.
Stockholm, Stokholm, Sztokholm, Sztakhölm, bármi kijöhet.
  Igen, erre azt fogod felelni, hogy meg kell nézni a nagykönyvben.
Nincs nagykönyv. Van egy számítógép egy szövegszerkesztővel és a
kézirat, tessék, lehet dolgozni. 1989-ben úgy kezdődött nyomdász
pályafutásom, hogy bejött egy fiatalember, lerakott mellém egy akkora
gépet, amekkorát még életemben nem láttam, és azt mondta: itt
kapcsolod be, berakod a rendszerlemezt, megvárod, hogy elinduljon a
DOS, kiveszed, berakod a szövegszerkesztő lemezét, beírod, hogy xy és
indul a szövegszerkesztő. Így adsz parancsokat, így töltesz be
szöveget, így mentesz ki szöveget. Szia!
  Ez volt az oktatás. Aztán persze fogta a fejét, amikor az első
szöveget megkapta, mert elfelejtette megmondani, hogy a magyar
ékezetes betűk nagy része hiányozván hogyan pótoljam őket; én ékezet
nélkülit szedtem helyettük, illetve hosszú ő-ű helyett rövidet.
Különféle grafikus karakterekkel voltak pótolva, csak az kimaradt az
oktatásból.
  Ma se különb az oktatás. És lehet, hogy ma már van net, amin a
nyomdász megnézheti, hogy kell átírni azt a nevet, de nincs rá ideje.
Termelni kell.

> Nem all utjaban. Aki muveltseget akart szerezni, annak eddig is meg
> kellett tanulnia, hogy New York nem "nev iork" ejtesu.

  De eddig megtanulta Nyujorknak írva, most újra kell tanulnia az írását
is. És amikor a professzor úr New Yorkból képeslapot ír idős
édesanyjának (aki már a rendszered életbe lépése után gyerekeskedett,
de nem művelt ember), akkor le kell fordítania népi írásmódra, hogy
üdvözlet Nyujorkból, itt lakom a Belkler szállodában.
  Hiába teszel úgy, Marky, mintha a koncepicó nem mélyítené a
szakadékot művelt és műveletlen ember között. Teszi.

> Termeszetesen azt irjuk at, ahogy az illeto ejti a nevet

  De honnan fogjuk tudni, hogy Woldermar Berringshalsson vadonatújonnan
híressé vált amerikai színész hogy ejti a nevét?

> Elnézést, hogy beleszólok a vitába, de hogyan fogják szabályozni a
> fonetikus írást?

  Tényleg, hogyan?

> Mert az Indre-et-Loire - Endreloar átírás nem biztos hogy helyes. Én
> inkább Endreloárnak írnám.

  Én is úgy írtam, csak Marky nem használ ékezeteket, így lekopott menet
közben. De az Endreloár se helyes, hacsak nem írjuk egyúttal azt, hogy
Oásinton. Mert ugyanaz a wa hangkapcsolat van a francia megyében, mint
az amerikai fővárosban. Szóval Endrelvar...

> Vagy vajon az Andreloár helyes, esetleg az Andreloar?

  Nem, az in ejtése en.

> Szerintem ezeket szigorúan le kell szabályozni. Mert hogy
> mindenkinek más a füle és a szája a fonetikához...

  Próbálom magyarázni Markynak, de mindig oda lyukadunk ki, hogy majd a
kiadó megnézi a központi bizottság által kiadott nagykönyvben vagy
valami hasonló. De az életben nem így működik.

> Bocs hogy közbeszóltam. Amúgy érdekes, és élvezetes a szópárbaj.

  Köszi.

Láng Attila D., író, Láng Krisztina †, http://lattilad.org