> Attila, azt hiszem, felreertjuk egymast. En a fonetikus irast
> tamogatom (idegen tulajdonnevek eseteben). Ez nem azt jelenti, hogy
> az idegen hangokat 1:1-ben kell magyar embernek reprodukalnia, hanem
> a magyar nyelv altal ismert hangok kozul a legkozelebbivel.

  Valóban félreértjük egymást, de nem itt, Marky. Én ezt a részét értem.
A kínaival mutattam egy példát arra, hogy a legközelebbivel való
reprodukálás időnként kezelhetetlen eredményekre vezet. A kínaiban
négy hang van, amiket mi cs betűvel adunk vissza, két-két hang, amiket
p, t, k, c betűvel, aztán minden úgy néz ki, hogy csangcseng csing
csongcsung, minden egyforma lesz. Ezt a szitut most már jó lenne
elkerülni.

> Pl. a lagy nemet r hangot a magyar kemeny r-rel.

  Ez nem probléma, amíg csak egyféle r fonéma van a németben. Analóg
példa: a volapük konstruálásakor Schleyer egyik nagy fejfájása az
volt, hogy a kínaiban nincs r hang, csak l van, a japánban viszont
nincs l, csak r, és hogy lesznek képesek a nagyszámú kínaiak és
japánok ezt a kettőt megkülönböztetni. Aztán jött neki az isteni
szikla, hogy akkol csak az egyikfére resz, amit aztán tetszésük
szelint ejthetnek. Miver csak egyfére van, nem keretkezik férleéltés.
  Aztán telerakta a nyelvet ö, ü, ä betűkkel...

> A problemat tovabbra sem ertem, mert eddig is kellett tudnom
> norvegul, ha a Gudbrandsdal szot ki akartam olvasni.

  De ha a helyes ejtés kütprensztól, Te pedig gudbrándszdálnak olvasod,
nem ér kár. A leírt alak stabilan ott van.
  A Te fonetikus rendszered azonban implicite tartalmazza azt a
feltételezést, sőt elvárást, hogy a neveket valamilyen központi
bizottság fogja majd egységesen átírni magyarra. Ez azonban nem
teljesíthető. A gyakorlatban az történik, hogy jön valamilyen hír
Gudbrandsdalból, amit megkap egy fordító az Indexnél. Persze angolul
van. Lefordíccsa, és mivel az idegen neveket átírjuk, kigondol
valamilyen átírást. Lesz belőle Gudbrándszdál. Megkapja egy fordító a
Délmagyarnál is. Ő is lefordíccsa, angolból, de azt hiszi, hogy a
norvég az angol egyik nyelvjárása, ezért lesz belőle Gadbrenzdél.
Megkapja egy fordító a Nyestnél is, aki viszont tud norvégül, és
tudja, hogy a helyes kiejtés (teszem azt) Kütprensztól. És ezen a
három helyen mind járt a magyar küldöttség!
  Ez az egyik probléma. A másik probléma: olyan világban élünk, ahol az
embereknek már nem a hetente egyszer érkező újság jelenti a
külvilágot. Sokan utána akarnak és tudnának is nézni annak, ami a
világban történik, amiről olvasnak az újságban. Megnéznék az idegen
nyelvű újságokat is, mert olvasnak idegen nyelveken. Ha Gudbrándszdál,
Gadbrenzdél és Kütprensztól közül csak az egyikkel találkoznak, abból
az életben nem rakják össze az eredeti névalakot. Ha kettővel vagy
többel, akkor pláne nem. Kár, hogy nem fogadtad el a kihívásomat a
Szorleng, Vánu, Zelé stb. nevekkel, most látnánk, hogy ez milyen nehéz
feladat.
  Akinek az csak egy helynév az újságban, annak teljesen mindegy, hogy
eredeti írásmóddal van-e. Aki többet is akar tudni az eseményről,
annak kell az eredeti névalak.

> Tovabbra is tartom, hogy a fonetikai irasmoddal kevesebb embernek
> kell tudnia norvegul, mint anelkul. Indoklas: tobben olvassak a
> Gudbransdal szot, mint irjak.

  Nagyon helyes indoklás, de csak akkor, ha a név egységesen van leírva.
Az egész magyar sajtóban. És a vele kapcsolatban álló összes többi név
is.
  A nem latin betűs nyelveknél már ma is érvényes az a szabály, amit a
latin betűseknél is szeretnél meghonosítani. Nosza, utánanéztem,
hogyan tartják be: megnéztem az arab nevek előfordulásait az Indexben.
Elvégre az a magyar sajtó állatorvosi lova. Főleg személyneveknél
lehet felfigyelni problémákra.
  Szaúd Mohamed al-Marzúki: pontos átírás.
  Szálim Abdur-Rahmán: pontos átírás, leszámítva, hogy nálunk ennek
hasonulatlan névelős Abdul-Rahmán alakja már meghonosodott. Itt
hasonulással van.
  Khalaf Ahmed Al Habtoor: angol átírás.
  Ajman al-Zavahiri: pontos átírás, hasonulás nélkül.
  Bassár al-Aszad: pontos átírás, csak a családnevet a papájánál még
másképpen írtuk, Háfez (Hafez) Asszadnak, hosszú sz-szel, névelő
nélkül. A Wikipédiában el-Aszad áll mindkét embernél. Ugyanis tényleg
rövid sz-szel van.
  Hamad bin Jasszim al-Thani: no, ez nem jön össze. Ez egy
sikerületlen átírás angolból. A katari miniszterelnököt úgy hívják,
hogy Hamad bin Dzsasszim ath-Tháni, ahol a th az angol think thóban
ejtett thöngétlen hang, arab nevek magyar átírásában mindig sz.
Asz-Száni vagy al-Száni, aszerint, hogy a hasonulást kiírjuk-e. Vagy
akár el-Száni, de Thani nem.
  Ennyi probléma akadt egy gyors fölmérésből, kevesebb mint tíz
újságcikket átnézve. Utána lehetne nézni, hány magyar névváltozata van
az Egyesült Arab Emírségek fővárosának. A Wikipédia szerint Abu-Dzabi,
régebben Abu Dhabi, de találkoztam én Abu-Dabival is, meg ezek
változataival kötőjellel, anélkül, akárhogy. Viszont itt az eltérések
kicsik, a város pedig híres, könnyű rábukkanni.

> Jon a hir, hogy Afgdselfdiusjk varosban tomegmeszarlas volt. Az
> MTI-nel egy ember leirja fonetikusan es onnantol mindenki ezt
> hasznalja (ha teved az illeto, akkor pechunk van, dehat semmi sem
> tokeletes).

  "De nem, de nem!" (Pepe)
  Éppen ez a baj, hogy nincs központi bizottság. Lehetnek nevek, amiket
először az afgdselfdiusjki különtudósító különtudósításában látunk
megjelenni, ő írja le először magyarul a polgármester nevét, átteszi a
saját ihletésű átírásába: Csvern Glongdhrnnzeba. Fél évvel később
valaki visszamengy Afgdselfdiusjkba, hogy megnézze, mizujs ez ügyben,
de a polgármester nevének átírására már rég nem emlékszik, ő úgy
hallja, hogy Cvörn Hlungthörnziba. Öt évvel később...

> Cseh nyelven van egy csomo olyan mondat, ahol nem irunk
> maganhangzot, aztan olvasd ki, ha tudod. ;)

  Akkor is a nuxálk vezet, ahol nem is ejtenek magánhangzót néha
komplett mondatokon át. Mármint szillabikus mássalhangzót se.

> http://hix.hu/vCXpz-hix.hu

  Jó link, köszi, akadt több mondat, amiket nem is ismertem.

> A foldrajzi neveknel volt egy olyan verziom, hogy a girland nelkuli
> valtozatot magyar szokent kezelve olvassuk ki, es legyen ez a magyar
> varosnev Varso mintara.

  Ez időnként lehetne, ha megoldható lenne. Csak ebből az jön ki, hogy
Sigulda magyar neve Sigulda (schi-), holott ez kiejtve szigulda,
semmilyen ékezet nem volt az eredetin.

> Egyebkent ez erdekes, mert mondjuk van stre'ber szavunk, ahol nem
> zavar a harmas torlodas. Vagy a slusszkulcs, ahol nem gond az "sl".
> A Schlacke nemet szonal viszont gond volt a torlodas es betoldottunk
> egy "a" betut -> salak. A rosseb sem erti a nyelv logikajat. ;-))

  Sőt régebben iskola, istápol, ispotály, mert a szókezdő
mássalhangzó-torlódás teljesen tilalmas volt a nyelvben. A salakot
nyilván régebben vettük át, mint a slusszkulcst. Utánanézek.
  Satimmel, 1522-ből már van rá személynévi alak, akkoriban
slusszkulcsot még nem nagyon voltak a szekerekhez forgalomban.

Láng Attila D., író, Láng Krisztina †, http://lattilad.org