> De lesz. Ugyanugy, ahogy a szollo ritka/regionalis alak es nem
> kerult bele a magyar sztenderdbe, ugyanugy a "bea'li'n" sincsen
> benne a nemet standardban. A nemet nyelveszek megkulonboztetnek
> Umgangssprache, Standardsprache es gehobene Sprache variaciokat.
Ez klassz, Marky, csak ettől még tény marad, hogy a német beszédhangok
nem egyeznek meg teljesen a magyarokkal, ezért a német szavak
visszaadása magyar betűkkel nehézkes és multivalens. (Ha két egymásnak
ellentmondó dolog köröz az ember fejében, az az ambivalens. Tehát ha
többen vannak, az multivalens.) És a némettel még aránylag szerencsénk
van, az angollal már nem annyira. Mert mi kell a Te fonetikus
átírásodhoz?
1. Fonémákra bontani az eredeti szót. Ehhez mondjuk angolul olyan
szinten kellene tudni, amin én nem tudok. Szótár kell. Angolban nincs
is Standardsprache, ha a változatok jelentősen eltérnek, gyakran csak
ötletszerűen választhatunk közülük.
2. A fonémákat egyenként lejegyezni magyar betűkkel. Ehhez kell egy
táblázat, nyelvenként megfelelő.
3. A leirat olvasásakor magyar hangokkal felolvasni. Ez gond nélkül
megy bárkinek, nem probléma.
4. Felismerni belőle, hogy miről van szó. Ez már nem annyira...
Akadnak regények, amik végén kiírtak "az idegen nevek és szavak
kiejtése" címmel egy listát. Kerestem egy ilyen listát és
kiválasztottam belőle néhány nevet. Rekonstuálni tudod belőlük az
eredetiket?
Szorleng. Vánu. Zelé. Pászu. Engr. Grásziole. Dönérúz. Búgé. Ober.
Ráblé. Rász.
Mindegyiket összehasonlítottam az eredetivel, és mindegyiket elég
pontos átírásnak találom. Szerintem mindegyikből rekonstruálni lehetne
az eredetit, ha tudnánk, miről van szó. De ezekkel az átírásokkal csak
akkor lehet felismerni a nevet, ha oda van mellé írva, hogy milyen
nemzetiségű ember, város vagy folyó. Vagy még akkor sem. Ha a
kaliforniai Szkóse városában történik valami, amiről tudósít az újság,
az életben meg nem találjuk a térképen, mert magyar kiadású térképek
ezekkel a nevekkel még nincsenek, majd csak később jelennek meg
apránként, és Szkóse majd egyszer fölkerül rájuk, talán. Ha elég nagy.
Az amerikai térképeken, a gugliföldön egy pillanat alatt meglenne, de
nem tudjuk a nevét!
Ezt könnyen ki lehet próbálni kínai nevekkel. Tessék egy helynév:
Csiancsiang. Az egész neten nem fogod megtalálni. Megpróbálhatod
rekonstruálni belőle az eredetit, de a magyar cs négyféle hangnak
felel meg a kínaiban, és a tizenhatféle lehetséges kombináció egy
részére a gugli ad valamiféle találatokat. A helyes választ a levél
végén megadom. :)
> Egyreszt en a magyar nyelv szabalyaival vagyok itt per pillanat nem
> kibekulve, a nemet nyelv veletlenul keveredett ide
Nem véletlenül. Szorgalmazod, hogy írjunk fonetikusan a magyarban.
Erre én német neveket hoztam demonstrációnak, mert ebben a nyelvben
otthon vagy. Más nyelvekkel foglalkozunk, de azért, mert más nyelvek
neveit szeretnéd magyar fonetikával leírni.
De tessék egy további nyelv. Az albán szavakat pofonegyszerű fonémákra
bontani, el kell olvasni őket. Legnagyobb részben gondolkodás nélkül
leírhatjuk őket magyar betűkkel: Librazhd = Librazsd, Peqin = Petyin,
Lushnjë = Lusnyö, Rexhep = Redzsep. A svára ö hang elég jól
szolgálhat, legalábbis az albánban. A németben van ö hang is, ott mást
kellene kitalálni. De kérek szépen átírási megoldást a dh, th, ll és
rr betűre. Az rr teljesen megegyezik a magyar r-rel, azért írják
duplán, mert a szimpla r viszont egy érintő pergőhang.
Összehasonlíthatatlanul gyakoribb, mint az rr, ezért teljesen logikus,
hogy az albán r betű magyar megfelelője r legyen, ezeket az albán
neveket mi magyar r-rel ejtjük: Tirana, Skodra, ezek a magyar
kiejtések. De akkor mi legyen az albán rr magyar megfelelője?
A dh és a th megkülönböztetése azért is fontos, mert bár az albán
nevek aránylag ritkák a magyarban, és ez a két betű ráadásul még az
albánban is ritka, az általuk jelölt hangok annál gyakoribbak az
angolban. És akkor nyilván egységes lenne, ugyanazt a hangot
ugyanazzal a betűvel jelölnénk, akármelyik nyelvből ered, nemde?
A ll pedig ugyanaz a velarizált l hang, amit az arabok ejtenek az
Allah szóban, tehát elég fontos. A mostani Allah forma nem jó, mert
nem fonetikus, az ll nálunk hosszú l-et jelent, trillák trilláznak,
szellők szellentenek, valami mást kell találni.
Apropó ll: fordítsunk le próbaképpen egy Wikipédia-cikket.
http://en.wikipedia.org/wiki/Lillehammer
Lilöhamör egy város és törvényhatóság a norvégiai Opplond megyében.
Része a... a... a...
Kész, eddig jutottunk. Lilöhamör kiejtése megvan IPA-leírásban,
Opplond megvan hangfelvételen, Gudbrandsdal nincs meg. Norvégoktól
minden további nélkül kitelik, hogy ezt kütprensztólnak kelljen
ejteni. Nem vállalom a kockázatot, hogy lefordítsam a cikket. Eddig
csak angolul kellett tudni, ha az ember angolból akart fordítani, most
már minden egyéb nyelven, amiből csak egyetlen nevecske is előkerül.
Biztosan ez volt a célod, Marky?
> A szollonel elfogadom, hogy orszagos szinten kevesebben ejtik a
> szolohoz kepest, ezert az utobbi nyert. Egy kerdesem volt, hogy mi
> van fele-fele esetben.
Már nem emlékszem, válaszoltam-e erre és mit, de kizártnak tartom
fele-fele eset bekövetkezését.
> Na es? Formalisan: ha azon akadunk ki, hogy 2 massalhangzo van a szo
> elejen, ami csunya dolog, akkor tokmindegy, hogy melyik ketto.
> Egyebkent meg bliccel, blog, plafon, fluor, svabbogar, esetleg
> svindli.
Ezek is ugyanonnan jönnek... :)
Megfigyeltem egy bizonyos "indoeurópai mássalhangzókapcsolat-készlet"
létét. Az összes indoeurópai nyelvben tömegével fordulnak elő, szó
kezdetén és belsejében is, de a végükön ritkán. A készlet a következő:
1. br, dr, fr, gr, hr, kr, pr, tr, vr;
2. bl, dl, fl, gl, hl, kl, pl, tl, vr;
3. gv, kv, sv, szv;
4. bh, dh, gh, kh, ph, th;
5. sk, sp, st, szk, szp, szt;
6. skr, spr, str, szkr, szpr, sztr.
Biztos ki is hagytam egy csomót, most csak kapásból firkantottam le.
Ezek persze sokat fluktuálnak, változnak. A latinban noster alak áll,
vagyis nincs is "sztr", de a leszármazott nyelvekben nostro és
hasonlók jelennek meg. A franciában viszont kiesett az sz (notre), a
portugálban meg csak az maradt meg (nosso). A bh, dh, gh hangok (nem
betűkapcsolatok!) az európai nyelvekből kivesztek, csak Indiában
maradtak meg. A hl-hr-vl-vr előfordulása inkább a szláv nyelvekre
korlátozódik. Stb.
Nem indoeurópai nyelvekben ezek a hangkapcsolatok csak indoeurópai
jövevényszavakban fordulnak elő, vagy csak némelyik közülük, például a
kaukázusi nyelvekben a 3. csoportbeliek megvannak, de a többi nem.
Előfordulhatnak néhány szóban, de nem seregestül... -stül, ez egy
magyar képző, ami st hangkapcsolatot tartalmaz. A magyarban viszont
gyakori a lv (olvas, alvás, olvad), a nc (kilenc, különc, fegyenc) és
más mássalhangzó-kapcsolatok, amik az indoeurópai nyelvekben ritkák.
Mármost ez abból jött, hogy a dzsungel dzs-je azért nem lehet két
betű, mert szó elején nem állhat torlódás. De, állhat. A dzs nem azért
egy hang, mert a dzsungelben szó elején áll, ahogy a cs sem azért egy
hang, mert a családban szó elején áll. Azért egy betű, mert affrikáta,
és egyre inkább el kell fogadnunk, hogy az affrikáták a magyarban és
sok más nyelvben egyetlen hangként viselkednek.
> Ez szamomra a "magyarazom a bizonyitvanyt" tipikus esete. Egyreszt
> eredeti idegen irasrol volt szo es nem eredeti idegen nyelvrol. Nagy
> kulonbseg, mert lehet, hogy a technikat nem a proto-indoeuropaiak
> irtak le (mert ok meg nem irtak vagy egyszeruen nem maradt rank),
> hanem a gorogok.
Oké, persze, ez is igaz.
> Tehat mondjuk van eredeti irasunk. Masreszt szamodra is vilagos az
> "eredeti" es a "kozvetito" jelzok kozotti kulonbseg.
Hogyne. Csak kérdés, hogy nincs-e túl sok olyan esetünk, amikor
eredeti és közvetítő összemosódik, már nehéz őket szétválasztani,
illetve több közvetítő van. Tudok gyakorlati példát ilyenre: folyton
hallani, hogy valakinek ilyen-olyan imidzse van. Még nem is olyan
régen imázsuk volt nekik, mert ez a szó a franciából került a
magyarba, de aztán ezt az emberek elfelejtették, és újra "átveszik" az
angolból, miközben már rég itt van...
[Qianjiang, ami Chongqing egyik körzete]
Láng Attila D., író, Láng Krisztina †, http://lattilad.org
|
