> Attila, szerintem minden kulfoldi nyelvet egyforman kell kezelni: a
> magyar ember nem koteles sem az abc-jet, sem a kiejteset ismernie.
> Ebbol kifolyolag teljesen mindegy, hogy Franszoa Miterrandrol vagy
> Kim Il Szunrol van szo, az egyetlen normalis megoldas a fonetikus
> atiras.

  Miteran. A d-t nem ejtik. De akkor miért nem Miteran Ferenc? Sőt miért
nem Bokor György? Vagy miért nem Rondafejűfi Lándzsahordozófi János?
  Nem, nem kötelesek ismerni, és nem is ismerik. Enver Hoxhát hokszhának
ejtik, Gjergj Xhuvanit viszont gyergy szuvaninak, hogy ugyanazt a
betűt említsem ugyanabból a nyelvből. Viszont legalább felismerik az
illetőt.

> Ha most nem tudod, hogy Armsztrong vagy A'rmsztrong a helyes, az nem
> olyan veszes, mert az ember hibatolerans es tudja, hogy kirol van
> szo.

  Eszel eléké +öllted a hejeHBRRRMsirást. Amik oat irokk ammit fölehet
issmerni adik aszembr hibbat ollerás éés tugya kkkirül wan sow.

> A Pu:thagorasz viszont egy teljesen elbaltazott atiras.

  De ha az ember hibatoleráns és tudja, kiről van szó?

> Allitolag magyar fonetika, tehat szotagolva Pu:t-ha-go-rasz,
> ugyanugy ejtve a th-t, mint a na'tha szoban. Senki nem szolt nekem,
> hogy a th egy idegen hangot jelolo idegen kettos betu

  Azért nem szólt senki, mert nem lett volna igaz. Az ógörögben a théta
betű th betűkapcsolatot jelentett. Fonetikailag ez egy aspirált t,
amit az IPA egy rendes t-vel és egy felső indexbe tett h-val jelöl.
Magyar fonetika szerint viszont egész nyugodtan elválaszthatod a fenti
módon.

> (tehat egyike a 11. paragrafus latensen "nem gyakran" elofordulo
> betuinek). :-(

  Csak az újgörögben lehetne az, mert ott tényleg egy hangot jelöl.

> 10. paragrafus: a magyar abc a 40 magyar kisbetu *hagyomanyos*
> felsorolasa (kiemeles tolem). Konkluzio: magyar nagybetu nem az abc
> resze.

  Félek, Marky, hogy nem leszek már partner az emberi olvasásra szánt
szövegek matematikai logika szerinti értelmezésében. Már elmondtam,
hogy ne halmazelméleti fogalmakkal operálva olvasd, nem hallgatsz rám,
többször minek mondjam?
  Az ábécét kis- vagy nagybetűkkel egyaránt leírhatod. Használhatod
mindkettőt együtt is, Aa Áá Bb Cc, kedved szerint.

> Kerdes: a 40 kisbetunek milyen *nem hagyomanyos* felsorolasa
> van meg az Akademia altal szentesitve? Ha semmi mas, akkor minek
> kell a *hagyomanyos* szo a mondatban?

  Jelzi, hogy ez nem valamilyen logikai sorrend, nem olyan, amit ők
találtak ki erre az alkalomra, hanem ezt a sorrendet a hagyomány
határozta meg. Már az ókorban elkezdődött a sorrend kialakítása.
  Tudod, Marky, a jelzőnek a nyelvben nem kizárólag az a szerepe, hogy
cezúrát von az adott tulajdonságú fogalom és az adott tulajdonsággal
nem rendelkező fogalom között. Ha a hipermarketben megkérdezed, hogy
hol vannak a halkonzervek, és az a válasz, hogy ott, ahol a kövér
pasas áll, akkor nem az a teendőd, hogy elkezded vadul keresni a
sovány pasasokat, mert enélkül nem tudod definiálni a kövér pasas
fogalmát, illetve a jelzőt redundánsnak kell tekintened. Egyszerűen
odamész és kiválasztod a megfelelő halkonzervet.

> A 11. paragrafus csak az idegen w beturol rendelkezik, a 15.
> paragrafus szinten csak idegen egyjegyu betukrol ir. Konkluzio: nem
> kizart, hogy a besorolas emigyen tortenik: a,a',b, magyar w, c, ...,
> v, idegen w, x, ... Hajra, Akademia!

  Ebben már végképp nem leszek partner, sajnálom. Egyáltalán nem értem,
hogy ha ennyire ostobaságnak tartod a helyesírási szabályzatot, akkor
miért tartod be mégis.

> Ugyanez all a taxi, foxi (kutya), maximalis magyar szavakra, amiket
> magyar szo letukre idegen x betuvel kell irni, ami szimplan
> nonszensz, mert magyar szot kizarolag magyar betuvel kell irni.

  Nem emlékszem olyan szabályra, hogy magyar szót kizárólag magyar
betűvel kellene írni. Mivel kapásból három olyan magyar szót soroltál
fel, amikben van egy idegen betű, ez a szabály nyilván nem létezik.

> Szoval tovabbra is tartom, hogy az Akademia keptelen
> ellentmondasmentesen es teljesen a magyar abc-t definialni, valamint
> a sajat alapelveit konzekvensen alkalmazni (az eredeti ejteshez
> legkozelebb allo atirast alkalmazni pl. Puthagorasz vagy Lenin).

  Pontosabban Te nem vagy hajlandó értelme szerint olvasni a puszta
betűje helyett. Ráth-Végh említ egy vasúti szabályt, amely azt mondja:
„Ha két vonat találkozik a kereszteződésben, mindkettő köteles
megállni, és egyik sem indulhat tovább, amíg a másik el nem haladt.”
Azt nem tudni, hogy a szabály érvényben volt-e és meddig (az országot
Ráth-Végh megnevezte, de én már nem emlékszem), de ha igen, akkor a
vasúti közlekedés addig működött egy-egy vidéken, amíg két vonat
először össze nem találkozott a kereszteződésben. Onnantól csak újabb
és újabb járatok gyülemöltek össze a hátuk mögött. Viszont ha a
mozdonyvezetőkbe egy cseppnyi ész szorult, akkor szépen megállapodtak,
hogy melyik megy át először a kereszteződésen, és a probléma meg volt
oldva.

Láng Attila D., író, Láng Krisztina †, http://lattilad.org