Kovácsné átmegy a szomszédasszonyához.
Látja, hogy az éppen a nagy kanapét próbálja
átcipelni a szoba egyik végéből a másikba.
- De nagy munkába fogtál, Rózsika!
- Miért nem várod meg, míg hazajön az urad?
- Á, dehogy!
- Még csak az kéne, hogy ő is rajta üljön!


- Mondd, drágám, mit szólnának otthon, ha megkérném a kezed?
- A férjemet megütné a guta, a gyerekek meg dőlnének a röhögéstől.

A tegnapi újság:

"Gheorghe Lupa otthon, saját ágyában egy másik nővel 
érte tetten a feleségét. Megdöbbenésében és felháborodásában 
a férfi hatalmas jelenetet csapott, ám egyszercsak megjelent 
egy harmadik nő, és egy késsel a két szerelmes védelmére kelt.
A harcias perszóna többször is megszúrta a férfit, 
aki végül a sürgősségire került."

Azóta megbánta: inkább időben beszállt volna harmadiknak!



              A mai zöldség:

Verés közben jön-megy a székláb. (B. P. bácsi)



              A holnapi vicc:

- Tudod, drágám, mindig is kíváncsi voltam, hányszor 
  csaltál meg - így a férj lefekvéskor a bombázó feleségének. 
- Hát jó - így a nő -, bevallom. Háromszor. 
- Elmesélnéd, édesem? 
- Emlékszel, mikor nem kaptunk kölcsönt a házépítéshez? 
  A bankigazgató felajánlotta, hogy... 
- Igen, igen. Megértelek. Azért ez szép gesztus volt 
  tőled, drágám, hogy megmentetted a családi fészket. 
  És aztán másodszor? 
- Emlékszel, amikor beteg voltál, és nem volt elég 
  pénzünk a műtétre? Nos, akkor a sebész felajánlotta, hogy... 
- Ez az áldozat is csodálatos volt a részedről, drágám! 
  És harmadszor? 
- Hááát... Emlékszel, amikor nagykövet akartál lenni? 
- Igen, Tahitiben. 
- És akkor hiányzott még 120 szavazatod...

Korbuj kissé becsípve ér haza éjjel, és az egyik cipőjét lecsapja a
földre. Aztán eszébe jut, hogy ezzel a fél házat felverhette, így a
másikat már szép csendben teszi le. Aztán lefekszik aludni. Legszebb
álmából hajnali háromkor csengetés riasztja fel, az alsó szomszédja,
Szedlacsek áll az ajtóban:
- Ne haragudjon Korbuj úr, de volna szíves odavágni a másik cipőjét is?
3 órája nem merek elaludni, nehogy felébresszen vele...