GYÖRGY
> Azert az elet kicsit bonyolultabb annal, minthogy nem tudtam ...,
> miert nem mindegy ..., mikozuk hozza ...
Persze, de ha a tizenöt nap már letelt, akkor letelt. A visszatekerő gomb
nem működik. Nem tudok mit tenni azon kívül, hogy reménykedem, hogy nem
esznek meg. Ráadásul még be kell szereznem a bank és a biztosító papírjait,
az még több időbe fog telni, van rá egy forintom, hogy az önmagában több
lesz tizenöt napnál.
Egyébként akitől a tizenöt napos infó van, megnyugtatott, hogy nem fognak
megenni, ha kések.
> Egy halaleset nem vidam dolog, de a dolog szemelyes reszen kivul van
> vele jogi, ugyintezesi hercehurca is, amit meg kell csinalni es amin
> tul kell esni.
Megcsinálom, de csak azt a részét, amit tényleg kell. Azért kérdezek, hogy
megtudjam, melyik az a része. Amivel nem muszáj, azzal nem foglalkozom,
egyrészt mert így is marad bőven tennivaló, másrészt mert nincs
bankjegynyomdám. Egy ajánlott levél több száz forint. Ha kiderül, hogy rossz
helyre küldtem vagy valamilyen iratot kihagytam belőle, újabb több száz
forint. Ezért először is kiderítem, mi a tennivalóm, abból mi muszáj és mi
nem muszáj, és aztán csinálom meg.
Ez működni szokott. Mondjuk tizenöt napos határidőre nem számítottam.
ZOLTÁN
> már korábban is meg akartam írni (de visszafogtam magam...),
Semmi szükség rá, hogy visszafogd magad, nyugodtan írd meg, ha van
mondandód. Mi történhet? Megsértődök? Nem sértődök meg, de ha mégis, az az
én bajom.
> de most - azon részletek ismeretében, amiket nem ártott volna rögtön
> az elején tudatnod velünk, ha tanácsot kérsz -
Mármint milyen részletek?
> adnék egy általános TIPP-et: kezeld kicsit komolyabban a hivatalos
> ügyeidet.
Köszi. De félre van köztünk az értés. Én nem kezelem őket komolytalanul
vagy félvállról, csak szelektálok. Van muszáj és nem muszáj. A muszáj között
van határidős muszáj és talán van határidő nélküli muszáj. Jelenleg két
hagyatéki ügy szakadt a nyakamba, egyéb dolgok mellett, és amiről beszélünk,
az történetesen az egyszerűbbik.
Amit nem muszáj, és tudom róla, hogy nem muszáj, azt nem fogom megcsinálni.
Amikor Krisz apja meghalt, évekig próbálkoztunk átíratni mindenféléket,
némelyiket sikerült, másokat nem. Az újság-előfizetés nagyon sokáig az apja
nevére jött, szóltunk, megígérték, úgy maradt, szóltunk, megígérték, úgy
maradt. Most már nem vacakolok azzal, hogy a Krisz nevére járó
előfizetéseket a saját nevemre rakassam, mert telefonon úgyse lehet,
fölösleges leveleket pedig nem fogok irkálni.
Meg kellett tudnom, hogy az autó ebbe a kategóriába tartozik-e. Honnan
tudhatnám másképpen, hát örököltem én valaha autót? Nem örököltem, és eztán
se szeretnék.
Láng Attila D., író, Láng Krisztina ?, http://lattilad.org
|
