Kedves István!
Én sokat tanulok a hozzászólásaidból, de most nem értek veled egyet.
A magyar nép lehet, hogy pesszimista, ezt nem tudom megítélni, de hogy
az
általad írt gyerekdalok nem ülnek úgy, ahogyan mondtad, abban biztos vagyok.
"Mi is az a titokzatok vakvarjúcska, amit gyermekdalainkból olyan jól ismerünk?
A mi a <vak> szót illeti, ez nem szemére vonatkozik, mert ez nagy, fényes
és
tüzes szinü, hanem a hangra, mely magyar fülnek igy hangzik: bak-vak -
bak-vak
- bak-vak
Röviden egy <vak> szavú, varjúhoz is hasonlító madár."
Itt megnézhetitek a teljes cikket a vakvarjúról:
http://mondtakvolt.blog.hu/2009/04/15/vakvarju
A csigabigáról:
"...a ma még tán mindünk által ismert csiga-hívogató szövege, a "Csiga-biga,
gyere ki, ég a házad ideki. Kapsz tejet, vajat, Hol-napra is marad!"
Márpedig alighanem kimaradt volna, ha a nyájas polgári a "jóízlés" szabályait
oly buzgón betartani igyekvők tudták volna, hogy a csiga-biga - falloszjelkép.
És ennek ismeretében e művileg nagyszerű lírai fogalmazású gyermekdal-szöveg
minden szavának(!) rejtett(?) üzenete - közérthető. (Egyébként minek is
a
tej
s
az abból köpülhető vaj a növényevő csiga-bigának?...)
Közérthető pedig mindez a középkor óta."
A csigabigáról itt olvashattok:
http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=z_get_topic&f=5&t=000196&m=0
00000
A tej-vaj talán jobban érthető a következő népdalból:
Tej, túró, tejfel,
Gyolcsgatya, pendely,
Azért a kis 'boloncságé'
Maj meg hal az ember.
A folytatása egyértelművé teszi:
Likas teknő, likas tál,
Jaj, de régen nem adtál.
Száradjon el a köldököd,
Ha énhozzám nem dörgölöd.
Tej, túró, tejfel...
Általánban a népi kultúrában (és a kollektív tudattalanban) a bemélyedés,
a
barlang, a lyuk, az öböl, a tó, a kancsó stb. a befogadó: a női jelkép.
A párja a bot, rúd, csiga, a fejsze (viszek fejszét, vágok léket, kereket),
minden, ami behatoló, az a férfias.
Nem magamtól vagyok ilyen okos, egyik legkedvesebb könyvem: Erósz a Folklórban
- szerkesztette Hoppál Mihály és Szepes Erika
Régen-régen forgattam, de most újra előveszem. Nagyon szórakoztató, s
mindemellett tanulságos. Nem csupán nyelvi, hanem képi elemzéseket is ad
(hímzésminták, faragások)
A gólya-gólya gilice dalunk a török idők emléke. Annak a százötven évnek,
amikor valóban a török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja. Így sem
érzed
másnak?
A boci-boci tartka szerintem új stílusú dal (az új stíluső népdalok nem
rejtenek mélyebb értelmet) itt a se füle se farka, azt is jelentheti,
hogy
nincs semmi értelme. De ebben nem vagyok biztos.
Szeretettel üdvözöllek
Erzsi
|
