> a 'jól tudok egy nyelvet' kijelentésben az hangképzés milyensége
> fontossági sorrendben csupán a harmadik.
Ehhez egy érdekes adalék. Valaha volt két arab szobatársam egy
szanatóriumban; azt hiszem, szabad őket keresztnévvel szerepeltetnem.
Mindketten hat-nyolc éve éltek Magyarországon és remekül tudtak
magyarul, azt lehet mondani, hogy kitűnően -- de másképpen. Szemir
tökéletes kiejtéssel beszélte a magyar nyelvet, senki meg nem mondta
volna, hogy nem bennszülött magyar, ha például felolvasott egy írott
szöveget. De ha ő maga fogalmazott, akkor már rögtön kiderült, mert az
igealakokat teljesen összekeverte. Fölkelt, elindult kifelé és azt
mondta: "Mennem a postára", van-e valakinek ott elintéznivalója.
Szaíd viszont gyakorlatilag hibátlan mondatszerkezeteket állított
össze különösebb nehézség nélkül. Viszont kisebb volt a szókincse, és
első hallásra nem volt könnyű megérteni a kiejtését. Az ny-et például
egyáltalán nem tudta kimondani, azt mondta, "anu". Persze hozzászokott
az ember és akkor már értette.
Azt hiszem, kettejükből kitelt volna egy kitűnően beszélő magyar
ember. Ha Szaíd fogalmazza és Szemir olvassa fel a szöveget, senki meg
nem mondta volna, hogy ők valójában két különböző országbeli arab.
Láng Attila D., író, APL, FP VT, http://lattilad.org
|
> Szóval, köszi, hogy megvédtetek attól, hogy valami butaságot
> csináljak...
A dolgozó népet szolgáljuk. Mindazonáltal -- és most már nem is csak
személyesen Neked, Tamás papa, hanem a publikum számára -- elmondanám
azt az alapelvet, ami engem kormányoz, amikor a beérkező leveleket
értékelem. Persze nem kezdettől, először én is naiv voltam.
Csak háromféle levél létezik.
1. Ami válasz valamilyen cselekvésre, amit a neten véghezvittem. Ez
lehet levélírás, feliratkozás egy listára, rendelés egy online
áruházban és hasonlók. Az ezekre érkező válaszok különleges
ismertetőjele, hogy kapcsolatba hozhatók az én korábbi
tevékenységemmel. Ha levelet írtam, akkor a levélre jövő válasz
valahogyan összefüggésbe hozható az én írtam levéllel, akkor is, ha
más a subject és/vagy hiányzik a visszaidézés. Ha másból nem, a
témájából tudható. Ha listára iratkoztam föl, akkor a lista neve
útmutatás. Ha online vásároltam, akkor az árura és/vagy az áruház
nevére ismerhetek rá.
2. Megkeresés valakitől, aki hallott rólam valamit, szeretne tőlem
valamit, hasonló. Ez arról ismerhető fel, hogy összefüggésbe hozható
velem vagy tevékenységemmel. Jómagam például időnként kapok
segítségkéréseket nyelvészeti témákban, de arra még nem kértek fel,
hogy szervezzek sárkányrepülő-tanfolyamot. Ha bekövetkezne, spamnek
tartanám.
3. Ami az első két kategóriába nem sorolható, az spam. Ha olyan
nyelven van, amin nem tudok, akkor pláne spam. Te például, Tamás papa,
mint írtad, nem tudsz angolul. Gondolod, hogy valaki személy szerint
Neked címez egy olyan levelet, amiről tudja, hogy nem érted? Ez
utoljára Adrian Mole-lal fordult elő. Olyan levelek pedig nem
léteznek, amiket találomra szórnak szét a nagyvilágban, nem tudva
arról és nem is foglalkozva vele, hogy ki fogja megkapni, és valóságos
nyereményt kínálnak. Nyeremény már a múlt században is csak
ellenszolgáltatásért járhatott, ha vettél szelvényt, nyerhettél, ha
nem vettél, nincs mit várnod. Ha pedig feliratkoztál valahol valamire,
ahol nyeremény (is) járhat, arról tudsz, számon tartod és arra
várhatsz választ -- első kategória.
Persze a spameknek van egy speciális válfaja, ami konkrét válasz
valamire, amit a neten csinált az ember, például az ebayes scam, lásd
a minap közzétett linket a remek állaptopsztoriról. Ez pedig konkrét
azonosítás alapján tűzhető gombostűhegyre: ha hirdettél az eBayen, de
az árudat a levél csak "item"-nek nevezi és semmi konkrétat nem
tartalmaz, akkor scam.
Láng Attila D., író, APL, FP VT, http://lattilad.org
|
