Én is elvesztettem a pénztárcámat. Én egy Shell benzinkút WC-jében
felejtettem. És mivel taxis vagyok, benne van az életem. Személyi, jogsi,
forgalmi, bankkártya, TB kártya, lakcím kártya, adókártya, névjegyek,
befizetett csekkek igazoló szelvényei, meg egy csomó apró cetli.....
....és három napi bevételem.
Letettem a mosdó mellé, elvégeztem a dolgom, kezet mostam, és kifordultam
onnan. Visszaültem a kocsiba, és nem sokkal később felvettem egy címet.
Nem mentünk messzire, és amikor az utas tízezressel akart fizetni, akkor
kérdezte, hogy: "Nagy lesz?" Nyúlok magam mellé, és a levegőt markolom.
Mondnom neki: "Most nagy... Sajnálom, de úgy tűnik elvesztettem a
pénztárcámat. Ha nem haragszik, akkor felírnám a telefonszámát, és majd
később rendezzük a számlát, de most rohannék vissza."
Ezerrel robogtam vissza a kútra. Kb. 15-20 perce lehettem ott, de ez egy
kis forgalmú mellékhelység, talán még szerencsém lesz. Amikor 2 percnyire
voltam, akkor futott át az agyamon, hogy a pénztárcámban volt a lottó
szelvényem is, amit még nem néztem meg. Hat hasáb ötös lottó... És a héten
vitték el a milliárd feletti főnyereményt... Levert a víz!
Megérkeztem a kúthoz, robogok a WC felé, amikor egy lány elém áll, és
kérdezi, hogy én hagytam itt a pénztárcámat? Döbbenek. Pár szóban elmesélte,
hogy mekkora szerencsém van, hogy nem egy csöves találta meg, mert a párja,
aki rendőr, talált rá pár perce, és leadta a kúton.
Megyek a shopba, és mondom, hogy én vagyok az a feledékeny. A két shopos
lány ekkor elő vett egy légmentesen, lezárt pénzszállításhoz használt
műanyag zacskó, és azt mondták, hogy előttük bontsam ki, és nézzem meg,
minden meg van-e benne. Persze, egy forint sem hiányzott. Kérdeztem is
tőlük, hogy mivel hálálhatom meg a kedvességüket, amit azzal hárítottak
el, hogy az egyikük párja is taxis, és hogy ne hülyéskedjek, csak
természetes,
hogy visszaadják.
Idő közben elő került a rendőr is. Egy fiatal nyomozó srác volt. Tőle is
kérdeztem, hogy mivel hálálhatom meg? Először nem akart elfogadni semmit,
aztán csak annyit kérdezett: "A Füredire el tudnám dobni?" (Ez egy
lakótelep, kb. 3-4 kilométerre a kúttól.) Naná, hogy igent mondtam!
Na, mondom, akkor innék egyet erre az ijedtségre, és vettem egy üveg vizet.
Persze, az ezresből nem kértem vissza - ami miatt nagyon tiltakoztak, de
én gyorsabb voltam, és eljöttem. :)
Miközben haza vittem, jót beszélgettünk a nyomozó sráccal, aki a XIV.
kerületi kapitányságon dolgozik. Ezúton is szeretném neki megköszönni a
becsületességét. Sajnos a rendőrökről mostanában nem ez az általános
vélemény, de amint látható, igen is vannak még jó emberek közöttük is.
Ahogy szeretném a Stefánia úti Shell kút dolgozóinak is megköszönni a
korrektségüket. A kutasokról sem ez a hír járja, de ők is rácáfoltak a
sztereotípiákra.
(Tudom, a taxisoknak is rossz híre van, de ez a sztori most nem rólam szól,
ezért nem fényezem magam. Remélem, majd egy utasom egyszer megteszi
helyettem.)
Miután kifújtam magam, visszamentem az utasomhoz, és felváltottam a
tízezresét. Aztán elmeséltem neki röviden a sztorit, majd megmutattam neki
a kabalámat, egy ötlevelű lóherét, amit szintén a pénztárcámban tartok.
És
ez már a második ilyen lóherém, az elsőt úgy húsz éve találtam, de pár
hónapja annyira elszáradt, hogy szétesett. Két hónapja lehet, hogy
megtaláltam az utódját. Az előző is visszahozta egy tárcámat. Akkor egy
iskolában felejtettem, ahol egy diák vitte be a tanáriba, ahol a matek
tanár
nyomozott utánam. Előbb jutott el a hír hozzám, hogy megtalálták, mint
ahogy
észrevettem. Akkor csak a kp. volt benne 60 000,- forint. Persze, akkor
is hiánytalanul kaptam vissza, és a tanár bácsi sem akart elfogadni semmit.
Az azóta megszűnt Lengyel Gyula Szakközépiskola tanáráról van szó. Sajnos
már a nevét elfelejtettem, de máig hálás vagyok neki is.
Ja, és a lottó szelvény? Azóta megnéztem. :) Egyetlen számot találtam el.
Talán majd máskor többet sikerül...
|
