> ....háát ... és rugalmasabb írónak ismertelek...hol élted
> gyerekkorodat?
Újpesten és Békásmegyeren, Lézo, de akkor fejtsük ki ezt a
rugalmassági kérdést részletesebben.
Én elég rugalmas írónak gondolom magamat (de nem tudok utánaszámolni,
az íróknál egyszerűbb testek rugalmasságához is már tenzoralgebrára
van szükség), viszont egy dolog, hogy mi a fejemben helyesnek kódolt
kiejtés és mire tartja lyátszi kedvem.
Tehát. Én az összes magyar szóról, amit ismerek, tudom, hogyan kell
írni -- és úgy is ejtem. A büfét például büfének. Ez vonatkozik a
hosszú-rövid betvekre, a hangzók minőségére (például hogy ember vagy
http://graphtext.lattilad.org?x=&font=gentium&size=18&color=ffffff&bg=000000&up
=0&down=0&bh=30&text=^666;^625;^665;^601;^633;
-- a netán törött linket megragasztva lehet fölhasználni), az
egybeírás-különírásra, mondatban szavak sorrendjére a célszerű
található, mindenre. (Maximum időnként rosszul, de _tudom!_) És úgy is
ejtem. Ez azt jelenti, hogy ha valamit azzal a szándékkal mondok ki,
hogy helyesen legyen megmondva, akkor ugyanúgy mondom, ahogyan az
ákádémiai helyesírás jelöli. Mégpedig gondolkodás és odafigyelés
nélkül, hiszen a szavak a helyesírással megegyezően vannak a
kobakomban bekódolva. (Eltérések azért akadnak -- a kisebbet és sok
egy- kezdetű szót én is hosszú s-sel, illetve gy-vel mondom, az autó,
Ausztria stb. szavakat pedig au diftongussal, noha az a magyarban nem
használtatik, az autó szótagolásilag három szótag.)
Általában így beszélek. Ha valamit direkt máshogyan akarok mondani --
ami elég gyakran előfordul, mert elég lökött pasi vagyok --, akkor
arra külön oda köll neköm figyölni. Például gyerökkorom óta
röndszerösen használtam az ö-ző ejtést, mert tetszött és az is
magyarul van. Ugyanolyan integráns része a magyar nyelvnek, mint a
pösti kiejtés. Mivel azonban a saját nyelvjárásom nem így mondja,
külön gondolkodnom köll rajta, hogy mikor mondjak ö-t, és a
végerödmény a szögedi, a dunántúli mög a föne jobban tudja, hányféle
ö-ző nyelvjárás összevissza köveréke lött. Pláne ha még hülyésködök,
mint most. Amikor aztán fölnőtt fejjel idekerültem, mög köllött
tanulnom, hogy nem Szöged, hanem Szeged, és csak a filmbeli Rőzse
Söndör mondja, hogy "nöm köll sömmi", azt úgy mondják, hogy nem köll
semmi. (Vagy se:mmi? Hirtelenjében nem is tudom. A se, az itt se:, de
a semmit nem tudom.) Vannak barátaim, akik tökéletösen beszélik a
szegedi nyelvet (nyelvöt?), a többség viszont ide-oda kapcsolgat a
tájnyelv és a köznyelv között. Úgyhogy ez az idő még nem volt ölég,
hogy perfektül mögtanuljam.
Bő lesz a levem és kidob a szerver, rövidíjjünk. Szóval ha úgy tartja
kedvem, játszom a nyelwel, de mindig tudom, hogy amit mondok, azt mi
helyett mondom. Kis blogom tele van ilyesmikkel (egy példa:
1719.lattilad.org).
> Tipikus példa: én ótót mondok (Nagykunság!). Aztán amikor Ann
> Arborban éltem, rájöttem, hogy sok millió ember így ejti az autót.
Ez igaz. Viszont nem biztos, hogy ebből kivetkőztetést vonhatunk le a
magyar kiájtési szabályokról. Mert például ugyanezek az emberek a
sütit kéknek ejtik, a kéket viszont blúnak.
Még korábban írtad:
> Legutobb is irtam, hogy a helyesirási TANÁCSADÓNAK (nem
> szabályzatnak!) minden olyan esetben, amikor valamit így is, meg úgy
> is lehet(ne) írni, legyen alternatíva: posta v. pósta, csira v.
> csíra, hugom v. húgom, szöllő v. szőlő stb. stb.
Ez jó ötlet volna, ha az embereket ilyen kérdésekben nem kellene
irányítani. De sajnos kell. Ha egy szótárban megjelenne, hogy kútya,
az emberek elkezdenék így írni, és nem lenne mit vetni ellene, mert a
szótárra mutogatnának: hádde némmeg, itt van a szótárban, accsak
tuggya! És tudná is, ha nem lenne pont ott sajtóhiba benne.
Az emberek többsége úgy beszél, ahogy idös jó anyukájától tanulta, nem
képzi magát nyelvileg, nem is gondol rá, hogy kellene. Ismerek
valakit, aki tudhassa-láthassát mond, és ha rászólnak, hogy az
tudhatja, azzal vág vissza:
-- Tudhassa!
Egy párbeszéd, aminek fültanúja voltam:
-- Tudok rolla.
-- Róla.
-- Rolla!
-- Róóóó-la!
-- Rolla!!!
Nos, ilyen sokirányúan és átgondoltan érvelő logikai rendszerrel
szemben csak egy dolgot lehet tenni. Utasítani! Márpedig azt úgy kell
írni és kész. Aztán vagy megtartják, vagy nem. A kiejtésnél még
nehezebb az ügy, a történelem egyetlen esetről tud, amikor sikerült
valakit ránevelni, hogy ne azt mondja, "eccsésze kakajó".
>>Arrol nem is beszelve, hogy egy kulfodi pld akkor hogyan tanulna a
>>nyelvet?????
> Sokkal könnyebben! Nem kellene minduntalan kikeresni a hejesírási
> SZABÁJZATBÓL az EGYETLEN "törvényes" írásmódot.
Nem tudok egyetérteni, bocs. Próbálj kiszótárazni olyan szöveget,
aminek a nyelvét nagyjából érted, de nem tökéletesen, és alternatív
írásmódban levő szavakat tartalmaz. Vért fox izzadni. Az klassz dolog,
ha a külföldinek nem kell biztosan tudnia, hogy posta vagy pósta
írandó, de ha a posta szót ismeri és póstát lát, akkor beleesik a
gondolkodóba, hogy ez most a posta alternatív írásmódja vagy egy
teljesen másik szó.
Láng Attila D., író, APL, FP VT, http://lattilad.org
|
