>> a helyen, ahol verofényes, ablakon belátszó kert van, legfeljebb nem
>> annyira, viszont utólag már nem lehet javítani rajta.
>De, rengeteget lehet rajta javitani, a laboros dontese, hogy mit hoz
>ki a kepbol.

Szubjektív véleményem hogy manapság már nincs (hozzáértő) laboros.
Legalábbis az üzletekben. A gép egyik végébe bedugja, másikon meg
kiveszi az eredményt. A gép beállításait nem babrálják. Egy 
'mindenkinek jó' alapbeállítással fut a gép.
Persze ha te otthon magadnak hívod elő a szinesfilmjeidet..

Digit gépen ott a képspektrum kijelző, a túlvezérelt képpontokat
egyből visszajelzi, így módosított beállításokkal a fotó
megismételhető, vagy legalábbis a következő kép, már a jó
beállításokkak készíthető el. Azaz nem csak utólag jössz rá hogy
mind a 100 fotó rossz, hanem már akkor, így korrigálhatod a
beállításokat..

> Nem. A térbeliség nem azonos a mélységélességgel.

> Az egyszerűbb digitális gépek képalkotása sokszor bántóan kétdimenziós.
> Például egy két kilométerre lévő hegybe szinte "belebotlik" a néző.

Ennek két oka van. Az egyik éppen a túl nagy mélységélesség, a
másik a túl erősre állított élesítés.

> Mi az az átfogás? A filmes felvételen is "beég" a szobai
> felvétel azon a helyen, ahol verőfényes, ablakon belátszó kert
> van, legfeljebb nem annyira, viszont utólag már nem lehet
> javítani rajta.

Ez nem igaz. A negatív filmen nagy valószínűséggel ott vannak a
részletek mind az árnyékokban, mind a csúcsfényekben, csak a
papírra nagyításkor kell választani, hogy melyikből vesszenek el,
mert a fotópapír átfogása jóval kisebb, mint a negatívé.

A digitális gépek átfogása a diafilméhez áll közel.

Ed