Ferenc,
> János, vegre ertem mirol gondolkozunk maskepp.
Az alábbiakat elolvasva megállapítom, hogy ugyanúgy gondolkozunk.
> Te ugy veled a hit ellentes
> a
> tudassal, vagy hiszunk, vagy tudunk.
Vagy mindkettő, ahogy lejjebb irod.
De a stílus szempontjaból figyelve én ugy erzem egy kicsit, hogyha kijelentem,
hogy valamit tudok (100% bizonyosság), akkor az állítás erősségét csökkenti,
ha
utánateszem, hogy "hiszem". Pedig ez, mármint ha tudom, akkor hiszem is,
magától értetődő.
> Nincs ezzel gondom, de en nem igy
> gondolkodom. Azokkal ertek egyet, akik szerint a tudas igazolt hit (bar
> ezzel sem ert mindeki egyet). Nem csak a hivok hisznek, hanem valamennyien
> akik gondolkozunk. A hit kevesebb mint a tudas, de gyakoribb es nem
> feltetlen ellentes vele.
Már a dolog tárgyát tekintve. Mint nyelvi fogalom annyiban "ellentétesek",
hogy
a jelentéseik nem fedik egymást.
>Ha valamit tudok, abban hiszek is. Onellentmondas
> volna azt allitani, hogy tudom, hogy valami igy es igy van, de nem hiszem..
Igy van.
> Cantor peldaul amikor belatta,
> hogy
> egy folytonos de veges egyenes szakasznak eppen annyi pontja van, mint
> egy
> kockanak, sokaig nem akarta elhinni,
Gondolom a "kocka" alatt egy négyzet éleit érted? Mert a kockásfüzet nagyon
vastag lenne, ha tényleg kockásfüzet lenne, és nem négyzethálós :-)
> A vilag amiben elunk
> valoszinusegi es a jovo nem determinisztikus. Sot.
Elképesztő, hogy ez mennyire igaz.
Most tartok a félvezető technológiákban a diffúzió megmagyarázásánál.
Kiserteties, hogy a részecskék véletlen mozgásából micsoda rend születik
makroszkoposan. Lenyűgöző, hogy erre formailag ugyanaz az egyenlet vonatkozik,
mint pld. az elektron megtalálási valószínűségére (hely szerinti második
derivált = idő szerinti első derivált). És nemcsak formai a hasonlóság:
hiszen
mindkettő epp azt fejezi ki, amit e bekezdés elején allít(asz)unk..
Végülis az a látszat, hogy valamit másképpen gondolunk, abból is fakadhat,
hogy
a köznapi nyelvhasználatban egy kicsit elmosódik a szavak jelentése, mielőtt
értelmezzük, nem gondolunk rá, hogy pontosan definiáljuk.
Ilyenkor folytatódik a beszélgetés a "Mit értesz ezalatt..." kezdetű mondattal
(vagy nem folytatódik, mert az egyik fél jobb esetben kivonul :-(
rosszabb esetben nekiesik a másiknak).
Meg itt van az angolos udvariasság: ha azt mondom tudom, az egy olyan erős
állítás, hogy sérti azt, aki masképp tudja. Ezért aztán néha akkor is a
gyengébb "hiszem" vagy "gondolom" szót alkalmazzuk, ha a "tudom" lenne
a
preciz.
Na, ennyi elég belőlem így Húsvét reggelére.
Udv.: Janos
|