MÁRTONFI ATTILA

> Az érvelésed alapján a magyar ing szóban sem írhatnánk n betűt csak
> farkas n-t vagy N-t, mert ha ott egyszer veláris nazálist
> (lágyszájpadi orrhang) ejtünk, ne írjunk alveolárisat (ínyi
> [orrhang]).
  Nem úgy van az. A magyarban az n egyaránt jelenti a veláris és az
alveoláris nazálist, mert a kettőt a nyelv azonos fonémának tekinti --
ellentétben például az angollal. De a japán nyelv nem tekinti azonos
fonémának a h és f, t és cs, t és c hangokat -- ha azonosnak
tekintené, akkor nem lenne meg a módszere arra, hogyan írja ezeket a
hangokat más esetekben. Márpedig vannak a japánban ca, ci, co, ce,
csa, cso, cse, csu stb. ejtésű szótag-kombinációk, amiket ismerni kell
annak, aki tud japánul írni. Ha azonos fonéma lenne, akkor nem
vacakolnának azzal, hogy nem Ma-ru-to-n-hi, hanem Ma-ru-to-n-fu-(i)
alakban írandó a családneved katakanával. Mert akkor számukra a
Marutonhi és a Marutonfi ugyanaz a kiejtés lenne.
  Ahogy például az oroszok úgy írják át a neveiket angolra, hogy Putin,
Nizhniy Novgorod. Mert náluk a d, l, n, t palatalizált és
palatalizálatlan változata ugyanaz a fonéma, és automatikus számukra,
hogy a fonémának mikor melyik ejtésmódját alkalmazzák. A magyarban
azonban ezek fonémapárok, és mi konzekvensen kitesszük a lágyító y-t.
Az angol átírás is használhatná ezt, hiszen például Kenya nevében
pontosan ugyanúgy lágyítják az n-et, mint a magyarban, tehát az
oroszban ez működik. Lehetne azt írni, hogy Putyin, és ezt egy angol
anyanyelvű olvashatná úgy, hogy put-jin, s ezzel eljutott a /c/
hanghoz, ami az ő nyelvében csak a mutual szóban található meg.

RACSKÓ TAMÁS

> De számomra a probléma az alábbi: ha magyar szövegben használjuk,
> magyarosan ejtjük.
  Baile Átha Cliath... Biztos én vagyok tudatlan, de úgy 1997 nyarán
énnekem még halvány lilám, illetve íreknél maradva, halvány zöldem se
volt róla, hogy kell egy ilyen betűképződményt kiejteni. Úgy próbáltam
ejteni, ahogy láttam, b-a-i-l-e... És ez általában így van, kevéssé
ismert idegen nyelvek földrajzi neveit nem tudjuk behelyettesíteni a
magyar hangokkal, mert az eredeti hangokat se tudjuk. Jó, Te tudod, én
tudom, s a kelta kultúra reneszánszának köszönhetően még akár húsz
magyar is tudhatja. De mondjuk annak a településnek, amit úgy írnak,
hogy Ivujivik, és az angol--francia nyelvű Kanada francia nyelvű
Québec tartományának ördög tudja, milyen nyelvű indiánok lakta északi
részén található és kétségkívül tőlük kapta a nevét -- hát vesszek
meg, ha tudom, hogyan kell kiejteni, az ájvudzsiviktől az ivüzsiviken
át az ivujivikig minden lehetséges. Pedig én rengeteg nyelvről tudom,
hogyan kell a leírt szöveget kiejteni.
  Szóval a módszer jó, de a gyakorlatban nehezen alkalmazható.

> A javasolt magyaros ejtésem: "Baile Átha Cliath" /bajáklia/ + "-vEl"
> > "Baile Átha Cliath- val" /bajákliával/.
  Egész tűrhetően hangzik -- alkalmazni fogom, köszönöm. De mivel nem
lennék önmagam, ha nem csapnék le azonnal a kínálkozó lehetőségekre,
mondok nyomban másikat (még nem késő elátkozni a napot, amikor velem
találkoztál): az Ó Ciarraigh, Ní Chiarraigh családnév Általad javasolt
ragozására lennék kíváncsi, ezt ugyanis nekem többet kell ragoznom,
mint a fővárost. Egy főszereplőm neve.

> Magyaros kiejtés céljára javaslom pl. a
> <http://www.geocities.com/CollegePark/Library/5433/less1.htm>;
> oldalt, példa WAV-file-okkal.
  Ha lesz ráfordítható webidőm, megnézem. Sajnos mostanság nemigen
akad.

> Ilyen minden nyelvben van, amely valamilyen módon redukálja a
> szóvégeket, még a magyarban is: "düh" /dy/ + "-s" > /dyH2S/, sőt
> "düh" /dy/ + "által" > /dyH-\a:ltOl/.
  Nyertél, van liaison...

> (mint ahogy a magyarok sem tudnak [nem direkt artikulált, nem
> emfatikus környezetben] a szóvégen rövid "-ó"-t ejteni)
  (kivéve Marno Jánost)

> Orosz nyelvből fordított japán nevek esetén gyarkan lehet találkozni
> "szi" szótaggal pl. "Oszima".
  Hai, Tamási-szan, Komacu Szakjo A sárkány halála című könyve (remek
sci-fi, tudom ajánlani) magyarul úgy jelent meg, hogy minden tele van
szi és ti szótagokkal, merthogy nem japánból, hanem oroszból
fordították, pazsaliszta gozamasita. Ezért a főszereplő keresztneve
Toszio, városból most Idzuszitito jut eszembe.

> Ígértem, töprenkedek, megtettem. Pontosabban fellapoztam a Világ
> nyelveit.
  Ez mívről még nem is hallék!

> a Világ nyelvei 1999-es megjelenése óta a nyelvek nevei írásának
> normája az ott található alak (ez pedig az esetek többségében
> magyaros).
  Ha beszerezhető és szerény buxa-indexemből futja, igyekezni fogok,
addig inkább csak konkrét esetekről nyilatkoznék, az egész könyvet nem
tudom megítélni.

> Ettől csak a nagyon felháborító és nagyon szívünkhöz nőtt esetben
> érdemes eltérni.
  Mint például?

> Ennek alapján: "ilokano", "ilongo" ("ilonggo", "*hiligayna",
> "*hiligaynon"), "szebuano" ("cebuano", a "viszajan" csak egy
> nyelvjárása).
  Hohó, nem úgy van az. Attól, hogy nyelvjárás, még le kell írni, az
ilongo nevet pedig nem ismerem. Emlékeim szerint az hiligaynon, sőt
panay-hiligaynon. Egy ilyen nevet megjegyez az ember... :)
  Meglep, hogy a szavak végén következetesen rövid o-kat ír, holott
nyilvánvalóan hosszúval ejtjük. A magyarban leginkább meghonosodott és
leggyakrabban szereplő nyelvnevek (az európai államok hivatalos
nyelvei) közül egyetlenegyet se írunk rövid o-val a végén -- nézz csak
utána.

> Hutterer az 1986-ban kiadott Germán nyelvek c. könyvében a
> "Scots"-ot "regionális köznyelvnek" minősíti (mint német
> vonatkozásban a "schweyzertüütsch"-öt és a "letzebürgisch"-t),
> viszont magyarul "skót"-nak nevezi. Az ugyanilyen státusú
> írorországi angol nyelv neve nála "ír-angol", a walesi számára nem
> állapít meg nevet, viszont a walesi keltát "kymro"-nak hívja (ez a
> "Cymro" 'walesi férfi; Welshman' szóból jön).
  Eredeti elnevezések. Az ír-angol számomra inkább ölti helyesírási hiba
képzetét, mint nyelvjárásét, tudniillik focimeccs jut róla eszembe, és
azt mínusszal kell írni. A kymro pedig számomra olyan, mintha azt
mondaná, hogy a germán nyelvek közül legismertebb az englishman és a
Mensch.

> Ugyanakkor az 1999-es Világ nyelvei (melynek szerkesztője, Fodor
> István a kelta specialista) "skót" alatt már a kelta nyelvet érti
  Eszerint a "skót nyelv" aszerint tartozik a germán vagy a kelta
nyelvcsaládba, hogy melyik szaktekintélyt olvassuk. Csoooodááás...

> Így a "Scots" magyarul "skóciai angol", "skót- angol" lehetne az
> "ír-angol" és a "walesi angol" mellett.
  Föltéve, hogy megmaradunk abban a véleményünkben, hogy ez dialektus.
Ám akadnak balgatagok, akik nyelvnek tekintik. Megjegyzem, az
Ethnologue szerint az olaszok se mind olaszul (Italian, Standard)
beszélnek, mert milliók vannak, akik az emiliano-romagnolo, a toszkán
stb. _nyelvet_ beszélik -- és nem dialektust.

> Sőt. Bár ez közös balti-szláv képzés, az alapja indoeurópai. A
> további rokon sz avak: germán "west" 'nyugat', latin "vesper" 'este;
> nyugat', görög "hesperos" 'este', "hesperios" 'nyugati'.
  Igaz, igaz, jól éreztem én erre rá. Ha kicsit odébb születik meg a
legenda, a herceg a Vakaridák almáját oszthatta volna ki a három
istennő között.

SABOLC

> Ennyire azért nem egyszerű... pont a "csi" esetén még csak-csak, de
> például a "fu" f-je nem az az f, amit mi vagy egy angol ejt (ti.
> bilabiális, nem labiodentális). Tény, hogy nem szép h, de hogy nem
> f, az is biztos.
  És nem is azonos a h-val, mert az is megvan külön (higasi, Hamamacu,
Hiromi, hana), tehát másik honéma. Hogadni merek, hogy akadnak japán
szavak, amikben a h/f jelentésmegkülönböztető szerepű.

> A másik probléma, hogy a Hepburn-átírás sem igazán konzekvens.. A
> hosszú "cs"-t (pl. maccsi, gyufa), tch-nak írja át, totál hasból.
  Persze, mert nem tetszett neki, hogy machchi, és a magyar ccs
módszerét nem ismerték. Ha akad ott egy olasz, az megmondta volna,
mert náluk is így meg: vecchio.

> A "yen" szót japánul speciel "en"-nek ejtik, Hepburn bácsi hülyesége
> miatt lett belőle "yen".
  Nocsak, ezt nem tudtam.

> Ráadásul a mássalhangzók átírása angolos kiejtés szerint megy, a
> magánhangzóké viszont olaszos...
  Európai kontinentális, mondjuk inkább így. Azt az öt magánhangzót az
egész kontinensen nagyjából ugyanúgy ejtik. Komolyabb kivétel csak a
magyar a-e és a francia u, ejtsd ü.

> például a "su/szu" szótag u-ja nem u, hanem lapos ü (mint a
> törökben).
  Nem néma? Aszittem, néma.

> Egyébként meg kicsit unPC-re sikeredett a megjegyzés... miért már
> megint nekik kell alkalmazkodni mihozzánk?
  Csinálhattak volna maguknak saját helyesírást... akarom mondani,
csináltak is, épp most mutattátok be: a kunrei-sikit. Ja, hogy ezt
épeszű európai nem használja, mert nem írja a Fudzsit Huzinak? No,
éppen ezért nem lett népszerű.

> Tényleg, ha arról lenne szó, hogy Kína kínai nevének a kiejtését -
> Zhongguo/Chung Kuo - meg kéne értetni egy csak magyarul beszélővel,
> ti hogy írnátok át? :-)))))

  Nincs ok se a vigyorra, se a feltételes módra, ősidők óta megvan rá a
hivatalos magyar átírás. Csungkuo, teljes formájában Csunghua Zsenmin
Kunghokuo. A tartományok nevét is tudom, Hebei = Hopej, Hubei = Hupej,
ezt jó külön megtanulni; Ninghszia-huj, Kuangtung (Kanton), Csilin,
Hszincsiang-Ujgur, Sanhszi (Shanxi), Senhszi (Shaanxi), ezt is jó
külön megtanulni. Stb. Megvan a lista mindkét átírásban.

> Egyszer elmeséltem kínaiaknak, hogy Deng Xiao-bing nevét mi Teng
> Hsziao-pingnek írtuk át, elég sokáig röhögtek... :-)))

  Azt még most is úgy írjuk át, nyugodtan röhöghetnek tovább. És a
mostaniakat is: Csiang Cö-min, Csang Ji-mou.

La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>;
KAJMAN = Torok szultan, Szulejman fia. A Rodostoban szeretett uszkalni.

A NYELV 0051-ban írta La'ng Attila D. >:
>Mármint "bemegyek az Ofotértbe, előhívatom az imázsaimat"? Nem tetszik.
Nekem sem. Találkoztam már olyan mondattal, ahol az imázs volt csak a
helyén, de nem tudnám rekonstruálni. (Láttam már magyarított programot,
amely az image file-t képfájllá magyarította. :-)) )

>tövébe"). A pegyvet kétségkívül magyar szó, ha Te mondod, de én még
>sose hallottam. Ki ez az állat becsületes polgári nevén? Számtalan
Állatnévszótárban nem találtam, csak a TESz.-ben, latin nevet nem ad, csak
a következő jelentést: 'szibériai szürke mókus, illetőleg ennek préme'
(az EWUng. hermelinnek mondja). Rokon szó: petymeg. A pegyvet szó
utótagja valószínűleg az evet. Az evet szó eredete vitatott (finnugor
vagy uráli), a mókus hangutánzó, tehát az sem jövevény.

Üdv: Attila

A(z) NYELV 0051-ban irta La'ng Attila D. >, 
[Pegyvetimazs Egyiptomban ( 62 sor )] c. leveleben:

> Keresek egy kapitulat es kapitulalok vele.

Csak aztan vigyazz, Attila, nehogy ugy jarj, mint az a koreai (?)
pilota a heten, aki KAPITULALAS kozben meghalt (forras: igenyes TV2,
Tenyek).

--
Udvozlettel,
Bandey

HIX Editor 1.15beta6



Udv,
Bandey

HIX NYELV #0051, Horvath Adam >:
>        Egy regi radiokabare jelenet hanganyagat keresem, melyet
>anno Sinkovics Imre tolmacsolt, nem akarmilyen sikert aratva.
>Az "Ekes apanyelvunk" cimu mu bakelit lemezen is megjelent egy
>regi humorfesztival anyagai kozott.

En emlekszem egy ilyenre, talan a '82-es humorfesztival lemezen lehetett,
[asszem egy sarga alapon kek feliratos boritoja van]
valami ilyesmi szovegekkel: "...helyseg Bonyhad, hol a konyhad helyiseg",
"szovogyarban kelmet szonek, fent is lent, meg lent is lent, kikent-kifent
keskoszorus, lent is fent meg fent is fent..."
-- 
Udv,
		  Hunter			-[HE 1.15beta8;]-

Kedves Ferenc, Attila!

hix.nyelv #51, :
> >[Racskó: A tót] Ma már talán az, de régen minden magyarországi szlávot jelen
tett,
> Hogy egeszen pontosak legyunk: a nyugati egyhazhoz tartozo szlavot (a keleti
> egyhazhoz tartozot: szerb, orosz nem).
Nem akartam ennek a boncolgatásába belemenni, mert koronként eltérő  és 
nem teljesen definit tartalma volt. Eredetileg a pannóniai  szlávolat 
jelölte, akik magukat általában "szlovénnek" nevezték (ma  már csak két 
ilyen van: a szlovén és a szlovák). A "tót" népnevet  latinra 
"S(c)lavonus"-nak fordították, ennek folyatatása a "szlavón". A "tót" 
név idővel politikai fogalom lett (Tótország = Szlavónia) és  kaj-
horvátokat--szlovéneket jelölt, melyhez később "csatlakoztak" a  többiek 
is. Aztán lassan mindenki új nevet kapott (már akkor is volt  PC!), csak 
az északi Tótország és lakói maradtak meg ilyen név alatt.
Az, hogy a tót népnevet a  nyugati rítusú szlávokhoz kössük, több  okból 
nem megy: (1) Mo.-n igen kevés nem nyugati rítusú szláv élt,  azok is 
jobbadán a névkialakulás után "kerültek" hozzánk. (2)  Jelentett -- és 
van akinél máig jelent -- keleti rítusú szlávot,  nevezetesen a 
kárpátukránokat. A komlóskai alapiskolában, ahol a mai  Mo.-n egyedül 
élnek ruszinok, a legutóbbi ideig szlovákul oktattak  (és nem ukránul, 
se nem ruszinul). (3) A XII-XIII. sz-i Erdélyből,  Biharból ismerünk 
olyan máig élő településneveket, mint "Tótháza"  (ma: Criseni), "Tóti" 
(ma: Tauteu), "Tóttelke" (ma: Galaseni). Ez  időből a területen csak 
bulgárokról és (kis)oroszokról vannak  ismereteink.   

hix.nyelv #51, Láng Attila D.:
> Jé, de érdekes. Azt mindig tudtam, hogy deutsch teutont jelent, de hogy
> a tót is, az meglep. Hol vándorolt ez át a másik nyelvcsaládba? 
Az avarok és a nyomukban érkező szlávok megjelenése előtt a Pannónia  
germán-kelta szállásterület volt, sőt az avarok meggyengülte után a  
szlávok frank-bajor (vi. teuton) uralom alá kerültek. Ekkor érkeztek  a 
magyarok, akiknek szláv-germán mindegy volt, így a politikai vezető erő 
etnonímjét átvitték az alattvalókra is.  De ez kölcsönös volt,  minthogy 
a magyarok meg onogurnak (tehát végső soron bolgárnak)  neveztettek.  
Továbbá: amikor a germánok, majd a szlávok a térségben  megjelentek, az 
itt lévő romanizált népességről azt hitték, hogy  kelták, és rájuk 
aggatták a "Volcae" törzs nevét, mely elnevezést a  magyarok is 
átvettek, és "blak" 'frank', "oláh" és "olasz" formában  különféle 
népeket értetek alatta (ugyanezen etimon van Wales és a  vallonok 
nevében).  A preindoeurópai "venét" nép neve futotta be a  legnagyobb 
karriert: örökül kapták kelták (vö. Gwynedd megye, Wales;  Vannes, 
Franciao.), germánok (Vendsyssel, Dánia), egy italikus nép  (Veneto 
tart., Venezia, Olaszo.), Kisázsiai népek (ókori Enetai  tart.), és a 
szlávok sem maradtak ki: vö. a németországi szlávok  (szlovén, szorb) 
"vend" elnevezése, és az oroszok finn "venaja", 
észt "vene" neve.  Nem is szólva az olyan újkori, tudatos 
elnevezésekről, mint pl. "brit" 'kelta törzs', "belga" 'kelta törzs', 
"porosz" 'balti nép'.

hix.nyelv #51, Racskó Tamás:
> (a "porosz" nevet pedig egy beolvasztott szláv néptől orozták el ún.
> "hivatalos" névadás keretében) 
Ez bizony vaskos melléfogás volt részemről: a poroszok írásbeliséggel is 
rendelkező nyugat-balti nép voltak.

Kedves awender!

hix.nyelv #51, :
> A kurva makedonul is kurva. Biztos onnan jott at hozzank nem? ;)
Most ráhibáztál, könnyen meglehet. A szláv liturgiai nyelv ui. Szaloniki 
környéki (tehát szláv-macedón) nyelvjárásokon alapult. Ez olyan volt a 
szláv (bizánci) rítusú keresztyéneknek, mint nekünk a latin, pl. a román 
fejedelemségek hivatalos nyelve volt a XVIII. sz.-ig. Sarolt, Szent 
István anyja is bizáncikeresztyén volt, miként előtte és utána még sokan 
főleg Erdélyben. De ezen túl a magyarok bejövetele előtt Erdély közéspő 
és déli része a Bolgár Birodalom része volt, így etnikai keveredés is 
történt. Tehát volt rá esély, hogy az egyházi terminológián kívül annak 
komplementerét is az egyházi szlávból (bulgár-macedónból) kölcsönözzük.  
Egyébként a "Pest" név is bulgár-macedón import az oroszra visszamenő 
"Pécs"-csel szemben.

Kedves Attila!

hix.nyelv #51, Láng Attila D.:
> Ki ez az állat becsületes polgári nevén? Számtalan mókusféle rágcsálót
> ismerek: ... pegyvetet nem ismerek. Evetet igen, de az a mókus. Jut
> eszembe, az evet a mókus finnugor neve, ugye? 
Hm, listád egyetlen mókusféle állata maga a mókus volt. Finnugor  
területen a mókuson kívül csak két "mókusféle" állat(csoport) él: a  
pelék (Gliridae) és a szibériai repülőmókus (Pteromys volans). Nagy 
valószínűséggel a "pegyvet" az előbbieket jelölte (azon belül is talán 
szorosabban a nagy pelét [Glis glis]), de mivel ugorkori zootaxonómiai 
munka nem maradt ránk, ez nem teljesen zicher. Sőt, tekintve, hogy a 
sárgarigó sem rigó, a földikutya sem kutya, stb., nem biztos, hogy 
teljesen stabil jelentése volt. 
Az "evet" valóban a mókus (közönséges erdeimókus [Sciurus vulgaris]) 
fgr.-alapú neve volt. Ha jól tudom, ez  összetett szó, és második tagja 
ugyanaz, mint a szintén összetett  "pegyvet" vége.  
Van egy hasonló nevű állat, egy cibetmacskafaj: a "petymeg" (Genetta 
genetta), amely a Földközi-tenger környékén él. Furcsa, hogy van magyar 
neve, pedig nem is élünk együtt, nem is feltűnő állat. Ennek a pettyes 
állatnak a XIX. sz.-ban még volt "petymet", "pegymet" neve, így lehet -- 
ez most egy ötlet tőlem --, hogy miután a magyarok a "pegyvet" nevet 
lecserélték a szláv "pele"-vel (< "peleh" < "plch"), és annak régi 
jelentése feledésbe merült, az elnevezést népi etimológiával átvitték a 
"petymeg"-re (?). (Ugyanekkor e "pegymet" szó nyelvjárásokban 'szeplő'-t 
is jelentett, de hogy melyik volt előbb, a szeplő vagy az állat, azt nem 
tudom.) 

> a parát csak összetételben ismerem: parafa, paratölgy 
A "para" eredetileg a halászati terminushoz tartozott 'hálóúsztató-fa'-t 
jelentett, azaz a fenékháló felső szélét a víz színén tartó 
alkalmatosságot. Ilyen jelentése (ha kissé elhomályosulva is) még 
adatolt 1873-ból: "a háló körül a víz felszínén lebegő, könnyű fű [vi. a 
megakasztott uszadék]". Mivel a parafa (mely mediterrán import) igen kis 
fajsúlyánál fogva erre a célra igen alkalmas volt, a jelentésátvitel 
magától érthetődő. (Mellesleg a "para" a nyelvújítás során egy igeig a 
"(hal)uszony" konkurrense is volt.)

Kedves Sabolc!

hix.nyelv #51, :
> A másik probléma, hogy a Hepburn-átírás sem igazán konzekvens. A hosszú
> "cs"-t (pl. maccsi, gyufa), tch-nak írja át, totál hasból.
Kénytelen vele, minthogy a "rendszerszerűnek" tűnő "cch" angol 
szemszögből /k/+/cs/-t takarna. A jp. "maccsi" : "matchi" < ang. "match" 
éppen az ekvivalenciáról tanúskodik.

> itt a legnagyobb probléma a rosszul meghonosodott szavak (Tokió,
> Kiotó, a helyes Tókjó és Kjóto). 
Nem csak a japán járt így, hanem a kínai (Peking : Pejcsing), az 
egyiptomi arab (Kairó : el-Káhira) stb. is. Sőt még latin betűs 
városnevek sem menekedtek (Párizs : Paris, Varsó : Warszawa). nem is 
szólva a látens példákról (London, Delhi, Chicago stb.) 

> milyen szépen meg is bírják tanulni a pinyint mások?
Hát azért nem feltétlenül. Mióta terjedőben a pinyin, azóta terjedőben 
vannak az idegenek közt a zöngés réshangok és zárréshangok ejtése, 
holott pl. a "Beijing" szóban írt "b" kifejezetten megegyezik a mi /p/ 
hangukkal. A pinyin tkp. a régebbi német átírások utóda, ahol a 
hehezetes--hehezetlen ellentétet a zöngétlen--zöngés kontraszttal adták 
vissza, mivel ott (miként számos más germán nyelvben is) a zöngétlen 
zárhangokat hezetettel, a zöngéseket a nélkül kell ejteni. A magyarban 
viszont ilyen nem létezik, ezért terjed a helytelen ejtés: a közönség 
csak az írásképet látja, a háttérinformációkról nem tud. (Legutóbbi 
példa valamelyik dokumentumadó szinkronjából: "Xinjiang" > "kszinjang" 
"hszincsiang" helyett)

> Tényleg, ha arról lenne szó, hogy Kína kínai nevének a kiejtését -
> Zhongguo/Chung Kuo - meg kéne értetni egy csak magyarul beszélővel, ti
> hogy írnátok át? :-))))) 
Csungkuo: van "akadémialag szentesített" populáris átírás. Ez nem 
különbözteti meg a hehezetlen, ill. hehezetes hangokat (a tudományos 
átírásban a hehezetet az aposztróf jelöli): "Qin Shi Huang-di" : "Cs'in 
Si: Huang-ti" : "Csin Si Huang-ti" ("i:" = umlautos "i", fonetikailag 
kb. angolos /I/; lám a pinyin is abba a "hibába" esik, mint a hebon-
siki). Ez utóbbi álljon itt szlovák átírásban is: "C^chin S^' Huang-ti" 
("^" - hacsek-ékezet, "ch" = mint a németben).  
Egyébként egyik átírásból sem tudjuk meg, hogy a pinyin/angol "sh" nem 
"s" hang (vi. /S/), hanem kakuminális (retroflex, íny fölött képzett) 
"sz"  (vi. /s`/). Nekünk ez fonetikailag ugyan "s"-nek tűnik, de pl. az 
ind nyelveken beszélők számára ez már különbözik az "s"-től és az "sz"-
től is.

> Egyszer elmeséltem kínaiaknak, hogy Deng Xiao-bing nevét mi Teng
> Hsziao-pingnek írtuk át, elég sokáig röhögtek... :-))) 
Nem tudom, mi volt a gond, hacsak nem a "hsz" grafikai képe, amely nem 
magyarnak valóban megdöbbentő lehet. Egyébként a korábbi angol átírások 
is "hs"-t használtak (vö. "Teng Hsiao-ping") a mai pinyin "x" 
visszaadására, amely fonetikailag elég korrekt. Ez az az 
alveolopalatális "sz", amit a lengyelek ejtenek az "s'" betűjük ill. 
"si"+mgh hangkapcsolatuk helyén: az oroszok számára ez olyan "lágy sz" 
hang lesz, mint amit a japán "si" szótagban ejtenek ("sz"-ként is adják 
vissza). A többi hang pedig -- a magyar nyelv megszabta fonetikai 
keretek közt -- hűen képezi le az eredeti /t@N s`jaU piN/ hangsort.  

Viszont teljesen kimaradt eddig a hangsúly jelölése, ennek ejtése 
hiányában valóban nevetségesen hangozhat kínaiaul, amit mondunk. A 
pinyinnnek ez is része a magánhangzókon ékezettel jelölve. A mandarint 
tekintve: 1. "macron" ("-") a jelölése az egyenletes hangsúlynak (végig 
magas); 2. "éles ékezet" ("/") az emelkedőnek (középről magasra); 3. 
"hacsek" ("v") az eső-emelkedőnek (közép-mélyről mélyre, majd közép-
magasra); 4. "tompa ékezet" ("\") az esőnek (magasról mélyre); A magyar 
tudományos gyakorlatban, de az APhI-nál is a hangsúly fenti sorszámát 
teszik felső indexbe a mgh. után. 

A fonetikai jelöléseket vö. 
<http://www.c3.hu/~nyelvor/special/sampa.htm>;