Igazad van, szerencsed, hogy nem latsz... Nagyon csunya vagyok, ezert az
e-mail nelkul talan a kutya sem allna velem szoba. (Na, a kutya azert
esetleg... lasd #384, #390)
Azt azert megjegyzem, hogy amikor Magyarorszagon kezdett kiepulni a sza-
mitogepes levelezes rendszere, elsosorban arra hasznaltuk, hogy tartsuk
a kapcsolatot kulfoldre szaladt (vagy otthonhagyott) kollegainkkal.
Es hogy olvassuk a Hirmondot es a Radios Hireket (mar ez utobbi is csak
tortenelem). [Sot, vagyunk paran, akik neha elatkozzuk az osszes Netscape-et
es Mozaicot, a GIF-ekkel egyutt, amikor ugy delutan-estefele a szamitasi
adataink meltosagteljes lassusaggal vanszorognak csak keresztul a halozaton.]
Reszben persze igazad van, minden eszkoz nyujt sajatos lehetosegeket. De az
e-mailen keresztul a masik ember szamodra csak SZOVEG; egyetlen gombnyomas-
sal vitaba szallhatsz vele, ramosolyoghatsz: :-), egy pagedown-nal elteheted
lab alol.
Targyilagossag? Latod, most indulatos vagyok. Ha nem igyekszem elfojtani,
akkor nem kell magamon kivul helyeznem szorongasom targyat: nem kell megall-
nom egy kozlekedesi baleset lattan bameszkodni, es nem kell horrorfilmet
neznem, hogy megnyugodjak. (Ezzel parhuzamban, tiltakozom az ellen, hogy a
test barmibol kihagyhato lenne!)
Gabor, jo, hogy jottel a csapatba, irj hat remek hangulatu leveleket!
Egyebkent ne csodalkozz semmin: aki ide, a tarskereso Randiba bekapcsolodik,
talan eppen tarsat keres. Ki tudja, miota... Aki meg megtalalta, es mar vidam,
alig-alig szol vissza egy-egy remek hangulatu levellel.
Egyebkent Strasbourgban remek az ido, napok ota szikrazo napsutes van
(nappal). Csodalatos volt a kirandulas a barataimmal szombaton a Vogezekben
(Obernai, Mount Ste. Odile, Haute Konigsbourg, Colmar). Tiszta volt a levego,
nagyon messzire lehetett latni a hegyek tetejerol. Egy nylonszatyron szan-
koztunk, majd este, minden gatlasunkat lekuzdve hatalmas etvaggyal ettuk a
friss, forro sultkrumplit. Sajttal.
Udv:
Zoli
|
