Kedves Bognar Kata!

Amikor fozok (van amikor elgge sokszor) tudatosan tervezem meg az izeket.
Igaz, vizsgaztam anno nagyon regen elelmiszer kemiabol es az hat ram, de
ennek ellenere az ember belsoleg erzi az izt es modosithatja. Persze, nem
mindig az sul ki belole, amit akarok, de pl. eltoltnak velt kajakat si-
kerult mar elegge jova varazsolni tudatos iz-modositassal. 

Udvozlettel:  Cser Ferenc

Gaspar Laszlo kerdi, hogy melyik a helyes kiejtese pl. a circa szonak.
Nincs sajnos egy "helyes" kiejtes. A regi latin sok iranyban fejlodott es, 
foleg a kornyezo nyelvek hatasara, kulonbozo kiejtes csoportok alakultak ki
az evezredek folyaman. Me'g az u.n. "klasszikus" latin is tobb fele, de egy-
forma "jogu" kiejtesi szabalyok szerint volt beszelve. Pl. a ketezer ev elotti
"sznobok" a gorog fonetikat utanoztak -- innen lett a "circa" kiejtese "kirka".
Ez most is hasznalatos az u.n. Oxbridge (Oxford-Cambridge) rendszerben. Van
nyelveszeti emlek, hogy a "csirka" kiejtes joval az olasz nyelv kialakulasa
elott elterjedt volt. Ma is igy tanitjak a latint Olaszorszagban es, ha jol
tudom Spanyolorszagban es Portugaliaban. Az u.n. vatikani kiejtes viszont az,
amit Magyarorszagon, Nemetorszagban, Ausztriaban hasznaltak (a tudomanyos es
politkai eletben regebben altalanosan, ma az egyhazi es es orvosi gyakorlatban),
amelyik "cirka"nak mondja ki a szot.

	A neo-latin nyelvek kiejtesenek fejlodese a filologusok kedvenc pari-
paja volt tobb evszazada; az erdeklodes Nemetorszagban csucsosodott ki a
XIX. sz.-ban, azota nem egy kutatasi tema. (Kivetel talan Romania, ahol ez
egy hazafiui tevekenyseg. A szlav, alban, gorog, nemet, magyar jovevenyszavak
jelentoseget lekicsinyitik es a romant a "leglatinabb" nyelvnek titulaljak.
Persze ugyanazt mondjak a raeto-romansch-ok Svajcban, a katalanok Catalunya-
ban, az occitan-ok Del-Franciaorszagban, stb.)

	F. Miki

Gaal Gyongyi es mas erdeklodok: szerezzetek be a Turbogopher nevu 
programot (minden jelentosebb Mac archivban follelheto, ha szerencsetek 
van meg a helyi szoftverlerakatban is, avagy a kozponti 
boombox.micro.umn.edu /pub/gopher/Macintosh-TurboGopher/ konyvtaraban), 
ami egy eleg jo kliens. A telnetes kapcsolattal nem nagyon erdemes 
kinlodni, altalaban tulterheltek es amugy sem olyan jok mint az igazi 
gopheres kapcsolat. 
 
Sok szerencset - Zoli

Valaki erdeklodott arrol, hogy mit hogy is kell kiolvasni Latinul:
 'c': a,o,u es msh. elott 'k' i es e elott 'c'
 Az EREDETI kiejtes szerint valoszinuleg a betuknek tobbe-kevesbe allando
 hangerteke volt, igy a kiejtes mindig 'k' volt. Mostansag (es a kozepkorban)
 az elott emlitett kiejtes mifelenk es a kornyezo orszagokban volt divatos
 az A'ngliusok ugy ejtenek mindent mintha A'nglius szo lenne (peldaul Nagy
 Imre nevet hallottam mar 'nadzsi'-nak mondani) ugyhogy temeszetesen 'c'
 helyett ossze-vissza sziszegnek. Az Olaszok meg legjobb tudomasom szerint
 nem 'c'-t hanem 'cs'-t ejtenek ilyenkor.
 Tehat: Cicero eredetileg 'kikero' nalunk 'cicero' az A'ngliusoknal
 'sziszero'? az Olaszoknal 'csicsero'? (az Angol es Olasz ejtesben nem vagyok 
 biztos).
 Ha ket 'c' van egymas utan akkor az elso MINDIG 'k' a masodikat a fenti
 szabaly szerint kell kimondani. 'accuratus'='akkuratusz' es 'ecce'='ekce'
 Ezen kivul:
 'ti' eredetileg 'ti' de kesobb gyakran 'ci' kiveve s,t es x utan.
 A 'h'-t nem vagy 'nem nagyon' ejtettek kulonosen szo elejen, tehat
 Horatius az eredetileg 'horatiusz' vagy 'oratiusz' nalunk 'horaciusz'
 az Angolok inkabb Angolositva 'horasz'-nak mondjak (es nem is rendesen
 irjak).
 'ch'='kh', 'ph'='f', 'rh'='r', 'th'='th' (Ezt nem tudom, hogy mondtak
 pontosan, mostansag leginkabb rendes 't'-nek szokas kimondani.)
 Maganhangzok:
 az 'a' mindig "a'" de lehet hosszu is meg rovid is (irasban nem jeloltek,
 de a tankonyvek gyakran jelolik) az 'e' kijtese nekem nem tiszta,
 valoszinuleg volt kisse "e" es kisse inkabb "e'" szeru ejtese is.
 (Minden egyszeru maganhangzo lehet hosszu vagy rovid a szotol fuggoen.)
 Az 'y' eredetileg Gorog es 'u~' Latinul 'i'-nek szokas ejteni.
 Diftongusok: ae "e'" (eredetileg 'ai') oe 'o"' (neha 'e') (eredetileg 'oi')
 au, ai, eu
 Tehat: Caesar az eredetileg 'kaiszar' kesobb 'cesar' termeszetesen ezt
 is lehet cifrazni 'szizar', 'csezar' etc... (et caetera= et ce'tera)
 Az ae es oe irasban NEM mindig jelol kettoshangzot, pld: poeta az po-e'-ta
 ilyenkor jelolni szoktak vagy egy hosszusagjellel vagy ket ponttal a
 masodik betun.
 Az 'u' kiejtese g,q,es s utan ha maganhangzo koveti akkor 'v'
 (Eredetileg nem is volt kulon 'u' es 'v' tehat a ket maganhangzo kozotti
 'u'-t is 'v'-nek kell kiolvasni.)
 'x'='ksz', 'z' eredetileg 'dz' ('szd') a Gorog zeta betu atirasa NEM eredeti
 Latin betu. Most leginkabb 'z'-nek szokas kiolvasni.

Ezek az alapszabalyok, ha valakit erdekel meg irkalhatok arrol, hogy pld.
versben hogyan kell a szotagokat osszevonni stb. (Itt van nalam egy
nyelvtankonyv, de ha tobb kell a konyvtarban is van ilyesmi, csak itten most
valami Anglius nemzetiunnep van es ilyenkor semmi nem mukodik rendesen.)

Zsoter Andras (Hong Kongbol)

Tudtommal letezik a klasszikus kor visszaepitett kiejtesen kivul (ke, ki)
meg szamos mas kiejtes: (magyar irassal) cse, sze, ce stb., mindegyiket
hasznaltak valamikor es valahol, vagy meg hasznalatban van valahol. Tehat
nem csak egy kiejtes a jo, hanem peldaul egy kozepkori spanyol enek eseteben
az a jo, ahogy ott es akkoriban kiejtettek.               -- Olivier