Zoli,

Végra valami, amit teljesen fel tudtam fogni agyszüleményeid közül.
Nem is tudom, ez kit minősít, engem, téged, vagy a TUDOMANYt  :-)

>Ha perspektívikus rajzon vegtelen síkot ábrázolunk, s a vízszintes
>horizontra gyárkéményt rajzolunk,
A horizontra nem rajzolhatunk gyárkéményt, csak ha feltételezzük, hogy
méretei tartanak a végtelenhez.

>az fizikai építményként nyilván
>irreális,
Igy is mondhatjuk.

>mert távolisága folytán méretei megadhatatlanok,
>ismeretlenek.
>Arányai azonban mégis megállapíthatók.
Igy van. Mondjuk a magassága limes x tart végtelenhez 100x, szélessege a
tetejénél limes x tart végtelenhez x, az aljánál limes x tart végtelenhez
5x.

>Alkalmas-e a modell különféle típusú végtelenek illusztrálására?
Alkalmas.

>Rajzolhatunk esetleg egy másik,  kéményt is az elso mellé, melynek
>teteje nem látszik, s jellel utalunk rá, hogy transzformált változata is
>végtelen.
Igy van. Eme masodik kémény méretei másodrendben tartanak a végtelenhez, az
első kéményé, ami a horizontra van rajzolva csak első rendben. Mondjuk a
második magassága limes x tart végtelenhez 100x2, szélessege a tetejénél
limes x tart végtelenhez x2, az aljánál limes x tart végtelenhez 5x2.

>E modell a matematika számára értelmetlen?
Nem értelmetlen. Ld. fent. Legfeljebb fölösleges.

Janos

Kedves János,

Akkor számolok egyet, megelőlegezve, hogy nem hibázok, de azért kérlek 
légy figyelmes és ellenőrizd:

Egy bolygó egyenlítőjénél vagyok a felszínen, tömegem egységnyi. 
Kiszámolom, hogy a bolygó északi és déli sarkán lévő kijelölt pontszerű 
tömegrész mennyire vonz engem. 90 fokot zárnak be hozzám képest, ez 
leegyszerűsíti a számítást. És ezt összevetem azzal a számítással, 
amelyben a két kiválasztott tömegrész (összege) a bolygó középpontjából 
vonz engem, szintén pontszerűen. Az egyenlet:

        2M           2M           
----------------- = -----
(gyok2*r)^2*gyok2    r^2

A baloldalon tehát külön számolunk a két tömeggel vektoriálisan (90 fok 
esetén gyok2-ször messzebb vannak tőlem, mint a bolygó közepe, az 'r', 
valamint az eredő vektor hossza az ), a jobboldalon pedig a két tömeget 
összetapasztottam, és beraktam a bolygó közepébe.
Kihagytam a saját tömegemet és a gammát is, mivel mindkét oldalon 
szerepelnek. Persze a 2M-eket is kihagyhattam volna, de ennyire nem 
akartam a közepén kezdeni.

Rendezés, nagyon lépésenként:

1. 2M-ek kiesnek a számlálókban, eredmény:

        1             1           
----------------- = -----
(gyok2*r)^2*gyok2    r^2

2. r^2-ek kiesnek a nevezőkben, eredmény:

        1
----------------- = 1
 (gyok2)^2*gyok2

3. Sminkelés: (gyök2)^2 = 2, eredmény:

        1
----------------- =/= 1
     2*gyok2


Nos, a kettő nem egyenlő, amiből azt derült ki, már ha nem hibáztam 
valahol, hogy a bolygó két adott része kevésbé vonz engem mintha a két 
rész a bolygó középpontjából vonzana. Ez esetben 35%-os eredőről 
beszélünk. Ennek igaznak kell lennie a bolygó minden más - a számítás 
szempontjából kevésbé ideálisan elhelyezkedő - részére is.

Nos, elrontottam valahol? (Nem kizárt, 10 éve foglalkoztam utoljára 
matekkal mélyebben. :) )

Üdv: Endre

Csaba:
>Meglepett a dolog a magnesek eseten. Talaltam paranyi, 
>tablettanagysagu magnest, oriasu ereju, tomegenek szazszorosat is 
>kepes felemelni ha vasrol esik szo. A sokkal nagyobb es gyengeb 
>butormagnes a felulirt vastomeg negyedere sem kepes. Az erdekes 
>az, hogy a kismagnes korul megis bizonyos tavolsagokban hamarabb 
>eltunik a magneses terero, mint a nagyobb es gyengeb butormagnes 
>korul, pedig talan a hataskor meg nagyobb kellene legyen.

Sebestyén Balázs írt a fentebbi megoldásról nemrég a 2967. számban:
>felboncolt merevlemezben talaltam olyan magneseket, amik kb. 2
>mm vastag lemezek, egyik oldaluk nagyon erosen magneses volt, ... 
>ez egy lemez alaku patkomagnes, a ket polus a lemez ugyanazon 
>oldalan foglal helyet egymas mellett.

Az egyik - Starters által  agyoncsapott cikkem - s a miatta elodázott - s 
a közöny láttán elkeseredésemben itt már fel sem vetett kérdésem 
még mindig fogalkoztat: vajon vérlemezkéink hogy vannak 
felmágnesezve, hogy a leheto legritkábban tapadjanak össze? Van 
ilyesmire megoldás, vagy lehetetlen/felesleges?

Zoli

Sziasztok!


Janos, koszonom a valaszod, ilyesmit kepzeltem en is el. Itt persze
tovabbi szisztematikus hibak merulnek fol a ter-torzitason kivul is, mint
pl. veges ido alatt 0 hibaval beszabalyozni egy szabalyozokort (valos
elektronikaval, offszettel, nem 0 Kelvinen es nem igazi vakuumban
elhelyezett kondenzatorral).

: Veheted, de akkor olyat kell csinálni, aminek a gatjere nincs kotve
: védődióda. Az meg azonnal tönkremegy a sztatikus atütések miatt.

Azert ez szinten nem ilyen egyszeru. ;) Ha eleg vastag az oxid, akkor a
diodakat zaroiranyban eleg jol elo tudod fesziteni. Van itt nekunk egy
Agilent multimeterunk, amit 0..5V tartomanyban lehet "nagy" vedelem nelkul
uzemeltetni es >1 GOhm impedanciat garantalnak. Ha mikroszkop alatt
szurkaljuk a chipet, akkor egy vedelem nelkuli MOSFET-es aktiv erositos
tu"t is hasznalunk (10fF || x GOhm impedancia, 300MHz savszelesseg, szoval
egesz hasznalhato parameterei vannak ;) ), ami idonkent ugyan tonkremegy,
de azert eleg hosszu ideig birja, foleg, ha a foldelektrodajat rendesen
osszekotjuk a mikroszkop femallvanyaval es a chip GND-labaval. :-) Persze
a rezgokondi atutesi szempontbol egyertelmuen jobb, no meg egy nagyon
elegans meresi modszer.

: Nem kapacitiv csatolassal mérés ugy zajlana, hogy van egy MOSFETed,
: rovidrezart gattel. Felnyitod a rövidzárt, remenykedsz, hogy nem kerül
: rá sztatikus töltés, es összekötöd a mérni kivant ponttal. Ekkor a gate

Ez igaz az uveglap potencialjara, de kristalynal mazlim van, mert nem
abszolut potencialt, hanem potencialkulonbseget akarok merni a 2
fegyverzete kozott. Ekkor nem kell MOSFET-et kapcsolgatni, hanem mindig
rakotve is hagyhatom es hasznalhatok kulonbozeti erositot (ennek az
elrendezesnek persze szinten van jonehany szisztematikus meresi
hibaforrasa).


Udv,
marky