1. |
Mese1 (mind) |
62 sor |
(cikkei) |
2. |
Kerdes (mind) |
18 sor |
(cikkei) |
3. |
Ujra Otthon (mind) |
45 sor |
(cikkei) |
4. |
Megis, kinek a jovoje? (mind) |
11 sor |
(cikkei) |
5. |
Andrasnak (mind) |
48 sor |
(cikkei) |
|
+ - | Mese1 (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
**************************************************
Frances Hodgson Burnett: A titkos kert
1. Haz a lapvideken
Mary Lennox vezna, beteges kulseju, morcos, neveletlen kislany
volt. Indiaban szuletett. Edesapja az angol kormany szolgalata-
ban ejt nappalla teve dolgozott, s igy kislanyat alig lathatta.
Mary edesanyja, a gyonyoru, tancos kedvu fiatalasszony joforman
minden este mulatni jart. Mary szobajaban csak estenkent tunt
fel, akkor is csak egy-ket percre, amikor is homlokon csokolta a
kislanyt, es elsuhant, mint egy szep alomkep.
Egy hindu dajka viselte Mary gondjat, aki a kislany minden
kivansagat teljesitette, nehogy sirni talaljon vagy mas modon
terhere legyen edesanyjanak. Igy aztan nem csoda, hogy Marybol
kilenceves korara akaratos, elkenyeztetett kis teremtes lett.
Szeretetre meltonak eppenseggel nem lehetett nevezni.
Egy reggel - nyar volt, rekkeno hoseg - Mary arra ebredt, hogy
a dajkaja helyett egy ismeretlen szolgalo all az agya mellett.
- Mit keresel itt? - kialtott ra Mary. - Kuldd ide rogton a dajkat!
A szolgalo riadtan elfutott, de a megszokott, kedves teremtes
csak nem jott. Es nemcsak ot tunt el, mas szolgalok is. Be
furcsa! Ugyan mi tortenhetett - gondolta magaban a kislany.
De senki nem allt szoba vele. Egyedul jatszott a kertben keso
delutanig, es kozben egyre duhosebb lett.
Kesobb veletlenul meghallotta, mirol beszelget az edesanyja az
ajtoban egy fiatal katonatiszttel.
- Igazan olyan nagy a veszely? - kerdezte Mary edesanyja.
- Nagyon nagy - felelte a latogato. - Mar regen el kellett volna
utazniok a hegyekbe.
A beszelgetes folytatasabol vegre megertette Mary, mi tortenik.
Szornyu jarvany dul az orszagban, maris sok aldozata van.
A szolgalok kozul is megbetegedtek jo nehanyan, masok meg
elmenekultek.
Mary ugy megremult, hogy hanyatt-homlok futott a szobajaba, es
ott kuksolt egesz nap. De senki nem jott be hozza. Mintha
teljesen megfeledkeztek volna rola. Mary csak sirt es aludt,
aludt es sirt.
Az ido telt-mult, a haz elcsendesedett. Se labdobogas, se emberi
szo nem torte meg a csendet. Es senki, de senki nem torodott
Maryvel. A kislany vegul banataban elaludt.
Mire felebredt, meg teljesebb volt korulotte a csend. Mary csak
fekudt az agyon es toprengett. Mi lehet az ajton tul? Talan mar
el is mult a veszedelem! Elobb-utobb csak jon erte valaki!
Egyszerre lepeseket hallott es ket ferfi hangjat. A leptek
kozeledtek a gyerekszobahoz, majd nyilt az ajto.
- Barney! - mondta az egyik ferfi. - Egy gyerek van itt. Egy
gyerek, teljesen egyedul. Ki ez a kislany?
- Mary Lennox vagyok - mondta ingerulten Mary. - Elaludtam,
amikor mindenki megbetegedett, es csak az elobb ebredtem fel.
Miert nem jon senki ertem?
- Szegenykem, nincs aki erted johetett volna - felelte a ferfi.
Igy tudta meg Mary, hogy elarvult; apja is, anyja is halott.
Marynek nem voltak rokonai Indiaban, nem volt senki, aki
gondjat viselhette volna. Ezert elkuldtek Angliaba, a nagybaty-
jahoz, Archibald Craven úrhoz. Mary alig hallotta a hiret a
nagybatyjanak, addig csak annyit mondtak neki rola:
Yorkshire-ben él, egy udvarhazban.
**************************************************
Folytatasa kovetkezik...
Bea
Mailto:
|
+ - | Kerdes (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Sziasztok Fiuk-Lanyok!
Nem tudja valaki veletlenul annak a Kovacs Kati dalnak a
szoveget, amely egy kislanyrol es egy festorol szol?
A kislany beteg volt es mindig a szomszed haz eresze
alatt lako fecskepart nezegette. Azt mondta a festonek,
hogy o mar nem lesz, mire elmegy (vagy visszater?) a
fecskepar, ezert a festo odafestette oket az eresz ala.
A kislany meggyogyult es elso uta a szemkozti hazhoz
vezetett, s ekkor latta, hogy csak festve vannak a fecskek.
Ez a tortenete, de szeretnem, ha meglenne a pontos szo-
veg. Gyonyoru dalnak tartom, es mostanaban egyre tobbszor
jatszak a Slagerradion. Nagyon megkoszonom, ha valaki
eljuttatna nekem.
Jo pihenest es munkat mindenkinek!
Bea
Mailto:
|
+ - | Ujra Otthon (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Otthonosok !
Mindekinek megkoszonom a hozzaszolasokat az altalam
felvetett temaban ( a kritikat is bekalkulaltam, zsebretettem,
vallaltam a "Prugelknabe" szerepet, miattam nem kell senkivel
osszeveszni, az anyazas is rendben van). Persze jobban
esett az egyetertes, mint a kritika, de hat ez emberi gyarlosag.
Ami a szamomra kulon orom, az az , hogy ma reggel az
Otthonban 9 level volt, szoval csak igy tovabb.
Ismeritek-e Toth Andrast ? Gondolom nem , pedig utca
is van rola elnevezve Hodmezovasarhelyen. Egy kollegank
volt , 1989 karacsony elott gyilkoltak meg a romanok orvul,
amikor segelyszallitmannyal , voroskeresztes zaszloval
ment az ostromlott Temesvarra. Feleseget, harom gyereket
hagyott hatra, es egy uzleti vallakozast ,amit azutan a felesege
vitt tovabb. Ez ma mar tortenelem. Az embereken valamifele
euforia vett a Delvideken erot. Akinek valami jarmuve volt, az mind spontan
megpakolta, talan azt se tudta hol van Temesvar, de ment .
Visszafele jovet boldogan mutogattak a kivagott roman
zaszlokat, a golyok, belovesek helyeit. Csoda hogy csak egy
halottunk volt. Azutan karacsony utan megindult az Unio
kocsiaradata. Ejjel - nappal mentek , a nagylaki kamionsor
vege Szegeden a Kossuth Lajos sugaruton allt, az eleje
pedig valahol Temesvaron, pedig roman hatarellenorzes
nem is volt. A latvany lenyugozo volt.
Nehez valaszolni arra, hogy a Toth Andras onfelaldozasara
szukseg volt -e ? Segiteni akart, elerte-e a celjat ?
Hol van a segitsegnyujtas hatara ? Nehez megvalaszolni.
Egyszer mar megfogalmaztam , hogy segiteni nem konnyu
dolog. Kulonosen akkor nem , ha nem ismerjuk be sajat korlatainkat.
Ha nem latjuk azt, hogy a segitsegnyujtas infrastrukturaja,
is penzt igenyel. Nem nagyon erdemes, es veszelyes is,
abrandokat kergetni. Es a megfelelo szervezetekhez kell fordulni,
akik ezt hivatasbol uzik, vagy meg kell teremteni ezt a hatteret.
Esetleg ki tudjuk ezt a tevekenyseget, a lehetosegeink szerint
egesziteni, de nem ez az eletcelunk.
Ha most meg valakinek anyazni van kedve, a postaladam
nyitva all , es ne terheljuk tovabb vitaval/politikaval az
Otthon kozonseget. OK ?
udv
Nagy Zoltan
|
+ - | Megis, kinek a jovoje? (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
> Varjon arra, hogy hatha lesz meg
>egy olyan balga, akinek eppen veletlenul ugyanaz lesz a
>bubanata mint neki,
Hogyan irhatnam be _erre_ a listara eletem tragediajat, amikor olyan
emberek is olvassak, akik aztan kegyetlenul visszaelnek azzal, hogy
valamikor teljes oszinteseggel vallaltam valamiben a velemenyemet???
>Szandi melle valahogy nem is
>illik egy oromteli kaliforniai vagy matrai kirandulas leirasa,
Es talan az sem lett volna rossz, ha az OTTHON nem csak egy kis technikai
hiba miatt elvezi egy mexikoi utleiras aprobb reszletet... Nem?
Odette
|
+ - | Andrasnak (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Radnoti Miklos:
A la recherche...
Regi szelid estek, ti is emlekke nemesedtek!
Koltokkel s fiatal felesegekkel koszoruzott
tundoklo asztal, hova csuszol a multak iszapjan?
hol van az ej, amikor me'g vigan szurkebaratot
ittak a furge baratok a szepszemu karcsu poharbol?
Verssorok usztak a lampak fenye korul, ragyogo zold
jelzok ringtak a metrum tajtekos tarajan es
eltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltunt
draga baratok, verseket irtak a re'g elesettek,
szivukon Ukrajna, Hispania, Flandria foldje.
Voltak, akik fogukat csikoritva rohantak a tuzben,
s harcoltak, csak azert, mert ellene mit se tehettek,
s mig riadozva aludt korulottuk a szazad a mocskos
ej fedezeke alatt, a szobajuk jart az eszukben,
mely sziget es barlang volt nekik e tarsadalomban.
Volt, ahova' lepecsetelt marhakocsikban utaztak,
dermedten s fegyvertelen alltak az aknamezokon,
s volt, ahova' onkent mentek, fegyverrel a kezben,
neman, mert tudta'k, az a harc, az az o ugyuk ott lenn, -
s most a szabadsag angyala orzi nagy almuk az ejben.
S volt, ahova'... mindegy. Hova tuntek a bolcs borozasok?
szalltak a gyors behivok, szaporodtak a verstoredekek,
es szaporodtak a rancok a szepmosolyu' fiatal nok
ajka korul s szeme aljan; elnehezedtek a tunder-
leptu leanyok a haboru hallgatag evei kozben.
Hol van az ej, az a kocsma, a harsak alatt az az asztal?
es akik elnek me'g, hol vannak a harcra tiportak?
hangjuk hallja szivem, kezem orzi kezuk szoritasat,
muvuk idezgetem es torzo'ik ara'nya kibomlik,
s me'rem (ne'ma fogoly), - jajjal teli Szerbia orma'n.
Hol van az ej? az az ej ma'r vissza se jo soha tobbe',
mert ami volt, annak ma's tavlatot a'd a halal ma'r. -
Ulnek az asztalnal, megbujnak a nok mosolyaban
es beleisznak majd poharunkba, kik eltemetetlen,
ta'voli erdokben s idegen legelokon alusznak.
Lager Heidenau, Zagubica folott a hegyekben,
1944. augusztus 17.
|
|