Es...Te mondod azt...hogy a computer szemelytelen, hogy az  
a masik valahol.. csak abrandozhat... elgondolkodhat...es Te  
mondod azt, hogy a computernek nincs lelke...?.. es Te mondod  
azt..... 
     Tudod, akkor nem tudsz semmit....vagy ultel mar orakat  
farkasszemet nezve a sotetbol elobukkano betukkel.....vartad-e  
izgatottan, valaki gondolt-e Rad ma...vagy.. hosszu  
hallgatassal, rovid jaj sikollyal adtad-e a masik tudomasara...  
mi bant...minek orulsz...aterezted-e valaha, hogy koruletted  
megfoghato a csond.... keltel-e koran, vagy le sem fekudtel..  
gyalogoltal esoben, hoban... csak ... hogy computer kozelben  
legy...es ne mulaszd el egyetlen szavat sem annak a  
masiknak...?.. akkor ne szolj semmit..mert, akkor..  
aterzed...aterzed, hogy milyen sokan vagyunk, akik arra varunk,  
hogy megszolaljon valaki... ertunk...csak nekunk...csak mi  
legyunk a FONTOSAK annak a masiknak...orakat varva egy-egy  
talalkozora...mondhatod...eszmeik rabjai.. valahol felresiklott  
valami bennuk...igen...ez az egyszerubb...igy  
elintezni...de...akkor miert van, hogy a szemelytelenseg mogott  
is lazasan kutatjuk a szemelyt..mi..akik nem tudjuk szavakba  
foglalni nagy erzeseinket a nagyvilagnak, es csak felresikerult  
vallomast hallhatnak ajkunkrol..hogyan valunk hat legtitkosabb  
vagyainkat is feltaro sebezheto istenekke a  
szemelytelensegben...hogyan merjuk vallalni azt, hogy  
szeretunk...hogyan valunk tudatos cselekvokke... hogyan eljuk  
at legbelsobb almaink...? Ne mond, hogy a szemelytelenseg  
teszi...azt mondanam.. a biztonsag, a bizonyossag...hogy nem  
nevetnek szemkozt minket sutara sikerdett  
mondatainkert....felre csuszott nyakkendonkert...a bizonyossag,  
hogy hallgatnak rank...ne mond.. hogy a romantika halott...ne  
mond...hogy nem lehet szerelmesnek lenni egy  
kepzeletbelibe...hisz mindig is idealt gondolunk el  
magunknak...a vizualis tarssal is...ne mond.. hogy azokkal a  
kis es felresikerult mosolyokkal nem mondassz el  
semmit..hallgatasod onmagaert szol ott.. ne mond.. hogy nincs  
szuksegunk almaink kielesere... ne mond.. hogy nem vagyunk  
sokan...tobben, mint gondolod... szamuzott romantikusok....akik  
megbuvunk a "Ha'lo' " egyik sarkaban..alazattal varva arra a  
hianyzo szora...ne mond.. mert mar nem hiszem el Neked...mar  
megjartam azt az utat.. es csondes megadassal...  
orommel...sirassal nyugtazom a felem aramlo ismeretlen  
szeretetet.. ugy.. de ugy faj a ki nem mondhato...es mi megis  
szavak nelkul is ertjuk egymast....ez...ez.. nem a Te  
vilagod...  
Judit

A szomszedbol:) jott egy reakcio, miszerint megijesztheti az embereket 
 a teljes oszinteseg.  Szerintem el is ijeszti oket.   
Na nem akarom ugy beallitani magamat, mint aki minden pillanatban 
 minden gondolatat es erzelmet egy emberrel kapcsolatban rogton 
 elmondja annak az embernek.  (Ennyire se hulye se szenyo nem 
 vagyok.:-)  De tulzottan nem is jatszom meg magamat.  Es igenis 
 tapasztalom, hogy ez neha eltavolit embereket.  Na persze nem 
 feltetlen az, hogy oszinte vagyok, hanem az, hogy mi a velemnenyem 
 roluk.  Na, ez megint nem pontos, szoval nem rohangalok mindenkihez a 
 velemenyemmel, csak nem mosolygok mindig mindenkire minden 
 helyzetben. 
Idovel egyebkent neha meg olyan szempontbol is megeri, hogy azert a 
 tobbiek is oszintebbek velem.  (Vegulis ezt mondatd Te is vamgdi a 
 szomszedbol.:)  Peldaul bizonyos helyzetekben nem probalnak 
 kihasznalni, mert ugyis tudjak a valaszt. 
       :-D

Sziasztok! 
 
  Bocsassatok meg nekem, amiert bemereszkedek a ide, de nekem is lenne mit 
mondanom. Olvaslak Benneteket es kozben orulok annak, hogy Ti le mertek
irni 
olyan problemakat, amiket masok meg maguknak sem ismernek be, vagy ha igen 
akkor a problemaikat melyen magukba zarjak, mert azt hiszik, hogy kulonben 
gyengenek latszanak. 
  Ami most beinditotta ezt az irasi vagyat, az a legutolso RANDI(#129)-ban 
megjelent iras, mellyet  kuldott be. O valami
olyasmirol 
ir, hogy a kornyezetunkkel valo kapcsolatunk folyaman elszenvedett kudarcok
a 
sajat onbecsulesunket gyengiti, gyengitheti, meg akkor is, ha az ember
belatja, 
hogy nem tehetett maskepp. 
  Nem is tudom, hol kezdjem. Talan a kozepen. Tehat en egy rettenetesen
izgaga 
ember vagyok. Gyakorlatilag nem tudok megulni a fenekemen. Mindig tenni, 
alkotni szeretnek valamit. Egyszetruen elvezni az eletet csak rovid ideig 
tudom, es akkor is maximalizalom az elvezeteket. Mindent egyszerre, mindent

gyorsan es rogton. Ezel aztan majdnem mindenhol elerem azt, hogy az emberek

utaljanak. Altalaban nem a teljesitmenyemmel van a baj, hanem az emberi 
kapcsolataimmal. Amiota az eszemet tudom, mindenki mondja nekem, hogy jobb 
lenne ha 10-ig szamolnek, mielott valamit mondok, mert akkor kevesbe 
indulatosabban mondanam. Gyakorlatilag senkinek nem tudok segiteni,
magyarazni, 
mert irtozatosan felidegesitem magam azon, ha valaki meg masodszorra sem
erti 
ezt vagy azt a pofonegyszeru dolgot. Pedig majdnem mindenkihez segitokeszen

allok hozza. Hanyszor hallottam mar, hogy ne beszeljek bele masok eletebe,
ne 
eroltessem masokra az akaratomat! Pedig en csak nem birom nezni, amint mas 
elront dolgokat. (Persze az emberek nem konzekvensek. Ha tudjak, hogy mit 
tudok, egybol szememre vetik utolag, hogy segithettem volna. Ha viszont
elobb 
szeretnek segiteni, akkor ne befolyasoljam oket. Fene se erti.) 
  Gyakorlatilag, ha magamat adom, akkor megutalnak az emberek. Ez alol
egyetlen 
kivetelt talaltam: a felesegemet. Ez az ami miatt nem pokol az eletem. Vele

egyebbkent 7 eves egyutjaras utan kotottem hazassagot. Tobbek kozott azert,

mert nem akartam szerencsetlenne tenni. Valahogy nem tudtam elhinni, hogy o

olyannak szeret, amilyen vagyok. Nem tudtam elhinni, hogy ha beszelgetunk,
meg 
mielott en elmondanam a velemenyem, ra kell jonnom, hogy az az esetek nagy 
tobbsegeben egyezik az ovevel. (Persze egy-egy jo vita azert koztunk is
akad.) 
  Mindenesetre egy biztos. Az ember tenyleg tarsas leny. Barmilyen
kepessegei 
is vannak, barmilyen okos, ugyes, ha nem kerul a megfelelo emberek
tarsasagaba 
nem lesz boldog, nem igazan fogja tudni a kepessegeit kamatoztatni.
Egyszeruen 
mert a tobbiek velemenye visszahat ra. Egy-egy elismero szo, vagy gesztus 
rettentoen sokat tud segiteni. Epp ugy mint az oszinteseg. Sajnos ez az ami

hianyzik a tobbsegbol. 
  Az elmult sok-sok evben csak egyvalami mentett meg attol, hogy vegleg 
onsajnalatba burkolodzak. A bizonyitasi vagy. Egyszeruen nem hiszem el,
hogy 
olyan hulye, kibirhatatlan, oktondi, buta, onzo stb. vagyok mint ahogy azt
a 
tobbiek leirjak. Ez a "majd en megmutatom" eletmod az egyetlen amivel
kiutat 
tudtam talani. A megmutatas egyebbkent nem a tobbiek fele funkcional. Azok
akik 
leirtak, soha nem fogjak elismerni hogy tevedtek. Ilyenek. (A tobbseg!) A 
megmutatom sajat magam fele mukodik. Kivalasztok magamnak valamit (mindegy 
mit), es megprobalom hamarabb megoldani, megtanulni, elkesziteni mint az 
ismeroseim. Ebbol maximum csak az sulhet ki, hogy en is 'csak' olyan vagyok

mint ok. Ha pedig sikerem van, kit erdekel hogy ok mit mondanak? Magamnak 
bizonyitottam. 
  Persze utalhatnam, sajnalhatnam is magam keseru pillanataimban, es talan 
teszem is. Csak transzformalok. Marmint az energiat amit az onsajnalatra 
forditanek valami masra, valami hasznosabbra. 
  Hat ennyi egyenlore amit mondani szerettem volna. Talan ha meg nem untok,

azt is hozzatennem, hogy pont a szerepjatszas, oszintetlenseg az ami
megrontja 
az emberi kapcsolatokat. En azt gondolom, hogy egy igazi emberi kapcsolat
csak 
az oszintesegen alapulhat, maskulonben semmi de semmi ertelme nincs. 
 
                                        Mindenkinek Minden Jot: Nihil 
 
PS: Tudom hogy rossz a helyesirasom. Bocsassatok meg erte! A mondanivalora 
    figyelek (altalaban).

Eloszor is, nem tudjatok miert esnek ugy szet a gondolataim, amikor  
azoknak egybe kene lenni? Ugy nezett ki, mintha verset irtam volna. 
Ha verset irnek akkor azt doktor doktorovics doktornak kuldenem. 
Ez a mi hetunk ugye Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr.K.S.?  
No1>Gabornak:nem olvasom(tam) az urat. De nagyon felreertettel. En a  
masikban nem magamat szeretem. En magamat szeretem masok altal. OT pedig  
azert valasztom (majd eccer) mert olyan amilyen. Vagy megtudom szerettetni 

magam vele, vagy johet a konnyes bucsu. Szerintem ez oriasi kulonbseg.Majd 

azert vegiggondolom ezt a dolgot is. En CSAK magamrol beszelek.  
Mindenesetre nem mennek el evvel az Erich Frommal vacsorazni. Ha ilyen  
gondolatai vannak mint ez az utobbi, lehet hogy nekem kene kifizetni a  
szamlat.  
Hat persze, hogy ismersz mas filozofust nemcsak ot, kivaltkepp miota en  
is a vonalban vagyok. 
Apropo. A vacsorarol jut eszembe. Nem kene mar unnepelni ha mar osszejott  
egy randi? Garatulalok Kit(kar hogy nem latod milyen zold az abrazatom) En 

nem adom fel. Egy fiu mindig van a vonalba:a moderator es vegso soron meg  
a Hollosi Jozsi is szamitasba johet. 
No2> anonimnak: igazi emberi kapcsolatok nelkul tenyleg nincs ertelme de  
azert ezek nelkul keves ember ussza meg az eletet. Annak ellenere, hogy  
ezeket tobbnyire mi csinaljuk, nem nekunk csinaljak. En ugy velem, csak  
azt veszthetem el, ami valaha is az enyem volt (holnap majd megtudom kie ez
 
a gondolat) Ha fuccsba megy egy kapcsolatom arra gondolok No1>ez nem volt  
az en jatszmam es/vagy No2> felmerem ki mit invesztalt a dologba. Maskepp  
nem tudom hol a veszteseg. Ha magadat hibaztatod allandoan az  
ongyilkossag.(bar leltart tenyleg megkoll csinalni) vagy mazohizmus (jo  
ez a szo?) Kemeny dolog megtanulni keresztul lepni dolgokon. De csak ez a  
megoldas. Nagyon ures frazisoknak tunnek a gondolatok.Lehet hogy atkene  
menni a privat csatornara ..ha erdekel a velemenyem.    
Mas. 
Volt egy ficko aki ki hivott a "hora". Draga baratom gyere mar vissza a  
vonalamba. Vagy mondd hogy hogy kossz szomszed vagy valami. Ne legy  
tisztessegtelen.  
udv, a szomszedbol

Sziasztok, Randizo'k! 
 
Csak ket rovid eszrevetelem lenne Anon ur levelere. 
  
> Bocs az anonimitas miatt, de tul sok jo ill. kevesbe jo ismerosom, 
> ismerosom olvashatja a Randit, es nekik mar jol kipanaszkodtam magam, 
> s tobbe beszelni sem akarok a dologrol, de nem tudom megallni. 
Namostakkorhogyisvanez? Ha mar kipanaszkodtad magad nekik, akkor  
ugyis radismernek, nem? Oszintebben, baratom! 
 
 
> De latom, hogy nem tehettem maskepp, mert nem bujhatok 
> ki a borombol, olyan vagyok, amilyen. Tehat nem csak ezt, es az elozo 
> kapcsolatokat is automatikusan rontottam el a termeszetembol  
> adodoan, hanem, ha lenne ujabb, annak is elobb-utobb ez lenne a  
> vege, tehat nem is erdemes  belekezdeni.  
Igen, en is rontottam mar el kapcsolatot ilyen okokbol, fel evig en  
is igy marcangoltam magam. Aztan rajottem valami fontosra: ha azokert  
a dolgaimert kepes volt ennyire megutalni, talan nem illettunk ossze.  
Bar, nem tudhatom, mik azok az oriasi hibaid, de, talan te is  
beiratkozhatnal az "Allandoan Valtozok Osztalyaba" (AVO :-)), melyet  
ezennel meg is alapitottam. Azutan erdemes tovabb probalkozni. 
Mert szoros emberi kapcsolatok nelkul tenyleg nincs ertelme ennek  
az egesz letezesnek. 
 
Kellemes elmelkedest kivanok 
                                                Gabor