Kedves SZALONtarsak!

Hetyei Gabor vetett fol nehany gondolatot Korossy drusza irasa nyoman.

Mi a velemenyetek, mi az alapveto oka annak, hogy a szeker abba az iranyba
gurul, amerre pl. en nem szeretnem?

Meg 1988-ban olvastam Szelenyi-Konrad: Az ertelmiseg utja az osztalyhata-
lomhoz c. konyvet. Abban az altalanos helyzet elemzesenel azt mutatjak ki,
hogy Kozep-Keleteuropaban (ide ertendonek velik a Kelet-Nemet tartomanyokat
is!) alapvetoen az azsiai tipusu gazdasagi struktura mukodott, ami specia-
lis, a nyugateuropaitol eltero ertelmisegi ambiciokat, szerepkort alakitott
ki. Ezt a viselkedesi tipust annakidejen mi feudalis tudatformaval belyegez-
tuk meg, mert a kapcsolatrendszer adta a legerosebb rangsorolast, nem a ke-
pessegek, nem a gazdasagi ero. Gaborok sorai szerint tulajdonkeppen meg ma
is ez a hatalom bazisa. En is ugy velem, hogy a tudati szferaban 1867 ota
vegulis nem tortent lenyegi valtozas, maradt a sogorsag-komasag-cimborasag
tarsadalmat mozgato hatalmi mechanizmusa, amit pl. Mikszath a Rokonok-ban
olyan kedelyesen bemutatott.

Ezekbol fakado masodik kerdesem: hogyan lehet ezen valtoztatni? Milyen ero-
nek kell ahhoz megteremtodni, hogy EZ az alapszemlelet megvaltozzon? Ko-
rabban erre adando valaszom az volt: oktatas, a nep atlagos szellemi szin-
vonalanak novelese. Kerdes: igaz-e? Jogos-e? Leheteseges-e? Kulonosen, ha
ezzel szembenallva talaljuk a mindenkori hatalom birtokosait?

Gabor 20 evet emlitettel. Lehet, hogy az sem eleg?

Tisztelettel:   Cser Ferenc

Kedves SZALON olvasok!

Eddig nem olvastam itt rola, ezert roviden ismertetem a legujabb fejlemenyeket:
Goncz Arpad koztarsasagi elnok nem valtja le Gombar Csabat, mert szerinte ez a
sajtoszabadsag serelmet jelentene. Ezzel kapcsolatban sokan megnyilatkoztak,
egyet emelek ki: Debrec(z)eni Jozsef (MDF) az ujsaghir szerint [NSZ] "erzekel-
tette", hogy a koalicios partok esetleg kezdemenyezni fogjak az elnok lemonda-
tasat!
Sajnos nincs idom bovebb irasra, ha van ra igeny es mas hazai olvasok ezt nem
teszik meg, akkor a jovo heten kicsit bovebben ismertetem az esemenyeket.

Kedves Hetyei Gabor!

> Nagyon felek kimondani, de nem lehet, hogy a demokratikus jatekszabalyokban
>van a hiba? Nem lehet, hogy -szigoruan csak gazdasagi szempontbol- minden
>Chilenek elobb egy Pinochetre "van szuksege", aki megteremti a modern demokraci
-
>ahoz elengedhetetlen gazdagsagi szintet?

Becsullek azert, hogy ilyet (demokrata letedre) le mertel irni, de ahogy monda-
ni szoktak "a valasz a kerdesben benne van", espedig NEM LEHET. En nem is tete-
lezem fel Rolad, hogy Te ezt maskent gondolod, inkabb csak arrol lehet szo,
hogy a kerdesek vegere valahogy NEM LEHET odatenni a :-) jelet. Ilyen, vagy
hasonlo gondolatok (kerdesek) minden gondolkodo emberben felmerulnek, es ez
azert fontos, mert igy a valaszt is meg tudju ra adni, magunknak es masoknak
egyarant. Sok emberben pl. a kozbiztonsag problemai komolyan felvetik a dikta-
tura iranti igenyt.

Udv'
Pataki Istvan

Kedves (Korosi) Gabor !
	Kisse felreerthetoen fogalmaztam a HIRMONDOval kapcsolatban. Amit irsz
az valoban igaz. Partatlansag dolgaban a HIRMONDO az irott a Radios Hirek az
elektromos mediahoz hasonlo.
	Az Akademiarol. A problema itt az, hogy ha egy szervezet szabadkezet
kap a kutatasi penzek elosztasaban, akkor megvan az eszkoze arra, hogy sajat
egyeni vagy politikai szempontjai szerint nyomast gyakoroljon a penzt
felhasznalo intezetekre. Elkepzelheto az, hogy bizonyos szakteruleteken,
bizonyos akademikusok nem hasznaljak ki ezt a lehetoseget, csakhogy erre nincs
semmifele garancia. A magyar tudomanyt, szerintem, ket csapas sujtja egyszerre.
Az egyik, hogy keves penzt kap, a masik, hogy azt a keves penzt rosszul osztjak
el. Miert gondolom azt, hogy az akademikusok nem igazan alkalmasak a kutatasi
penzek elosztasara ? Egyreszt az akademikusokat (jobb esetben) kiemelkedo
tudomanyos elismereskent, egesz eletre valasztjak. Bizonyos kor felett azonban
mar nem vegeznek tudomanyos munkat es igy kozvetlen kapcsolatuk megszunik a
tudomanyos elettel. Amig az akademikus el nem tavozik az elok sorabol akar
20-30 evig is reszt vehet a kutatasi penzek elosztasaban. Ennyi ido alatt a
szemelyi-barati kapcsolatok, megkornyekezesek nagy bizonyosaggal nem-szakmai
osszefonodasokhoz vezethetnek. Masreszt es talan ez az osszetetebb problema,
hogy nincsen torvenyesen szabalyozva, hogy milyen szempontok alapjan kell a
penzeket elosztani es milyen jogai es kotelezettsegei vannak a azoknak az
intezmenyeknek, amelyek ily modon anyagi forrashoz jutnak. Szerintem az sem
igazan szerencses, hogy az intezmenyek kapjak a tamogatast, sokkal helyesebb
lenne, ha kozvetlenul azok kapnak, akik a tudomanyos eredmenyeket "kitermelik".
A tudomanyfinanszirozas reformja erzesem szerint kozel sem lenne olyan
bonyolult problema, mint mondjuk a gazdasage, hiszen ott van a jol bevalt
nyugati gyakorlat. A nyugati vilagban az akademiaknak inkabb csak ceremonialis
jelentosege van. Az akademikusok, a halhatatlanok, akik sok esetben a
tarsadalmi rangletran a miniszterek elott allnak, azonban nem tulsagosan sok
"evilagi hatalommal" rendelkeznek (a Sved Akademia es Tudomanyos Akademia
bizonyosan ilyen, de ugy tudom az angol Royal Society es egyeb angol-szasz
akademiak is). A kutatasfinaszirozas a szakteruleti tudomanyos tarsasagok
feladata. A penzeket eloszto tisztviseloket maximum 3-5 evre valasztjak, eppen
azert, hogy az osszefonodasokat elkeruljek.A palyazatokat minden esetben kiadjak
elbiralasra es dontest is a biralatok alapjan hoznak. Ez utobbira egyebkent
torveny kotelezi oket. (Vagyis nem eleg annyi, hogy:" Te Gezam en ebben latok
fantaziat, adjunk neki 10 milliot. Aztan persze Geza is lat fantaziat
valamelyik palyazatban...".) Tovabba arra is torveny van, hogy az elutasitast
meg kell indokolnia a bizottsagnak. A palyazat meghosszabitasanak,
tovabbfinanszirozasanak pedig az a feltetele, hogy a palyazo eredmenyeket
tudjon felmutatni. Egy olyan kis orszagban, mint Magyarorszag csak a (lehetoleg
messzi) kulfoldon szuletett biralatokat szabadna komolyan venni. Egy kis
orszagban a tudomanyos eletben mindenki mindenkit ismer, keptelenseg kizarni a
szemelyes kapcsolatok hatasat.
	Tulajdonkeppen az OTKA lenne Magyarorszagon az a finanszirozasi forma,
amely tobbe-kevesbe hasonlit erre a modellre. Az OTKA viszont csak a tudomanyos
kutatasi alap egy resze felett diszponal ( a masik resze az MTA-e). A masik
hianyossag, hogy nem szabalyozzak vilagos torvenyek a bizottsag es palyazo
viszonyat. Peladaul azt, hogy melyek az elutasitas vagy elfogadas TORVENYI
feltetelei. Egy tovabbi hianyossag, hogy fokeppen magyarorszagi biralokat
kernek fel. Kerelmezni lehet ugyan kulfoldi elbiralast, de ezzel azok nem
elnek, akik esetleg kapcsolataik segitsegevel probalnak meg forrasokhoz jutni.
Vegul pedig mindenkeppen helyesebb lenne, ha a bizottsag tagjait rovid idore
valasztanak, ujravalasztasi lehetoseg nelkul. Egy ilyen nyugati tipusu OTKA
eseten masodlagos kerdes lenne, hogy mondjuk ki is  a bizottsag elnoke es ki
nevezi ki.

Szabo Kalman (Lund, Svedorszag)

Nem hiszem, hogy pelda nelkul allo lenne az, hogy egy kormany a
valasztasok elott ketes kovetkezmenyekkel jaro gazdasagelenkitesbe kezd. Ez
resze a politikai jatszamanak. Peldakent lehetne felhozni a Bush kormany
erofesziteseit. A gazdasagi depresszio alaposan megtepazta Bush elnokvalasztasi
eselyeit. Valaszkent, a kamatlabak csokkentesevel szerette volna elerni a
gazdasag elenkuleset. Az inflacio uteme ala vagy kozelebe szoritott kamatlabak
parositva egy eleg nagy koltsegvetesi deficittel meglehetosen magasra
srofoljak a gazdasagi elenkites jovoben megfizetendo koltsegeit. Egyebkent
eppenseggel a kozelmult magyar tortenelme sem volt mentes hasonlo
torekvesektol. A Nemeth kormany, utolso eveben, fokeppen arra torekedett, hogy
az MSZ(M)P kormanyzas (a lehetoseg hatarain belul) kellemes emlekeket hagyjon
maga utan. Ez a kormany mar nyugodtan elkezdhette volna a gazdasagi
rendszervaltast: Leallithatta volna a veszteseges termeloegysegek tamogatasat,
elkezdhette volna az artamogatasok drasztikus lefaragasat stb. Persze ezek a
gazdasag szempontjabol nagyon is fontos intezkedesek meglehetosen
nepszerutlenek lettek volna. Ennek a politikanak persze meg volt a bojtje.
Novekedett az adosagallomany es ketsegbeejtoen lecsokkentek az orszag
valutatartalekai. Az Antall kormany hivatalba lepesekor az orszagnak mindossze
0.5 md $ tarataleka volt, mig egy evvel korabban 1.5 md $ (ma kb 4 md $). A
valutatartalekok felelese  fizeteskeptelenseg kozelebe sodorta az orszagot
(amelyet ekkor persze mar az Antall kormany vezetett). Nem hiszem, hogy az MSZP
vezetes komolyan vette volna azt, hogy kormanytobbseghez juthat, valoszinuleg
csak politikai tuleleseert harcolt. A valasztasi elorejelzesek ismereteben az
MDF is valoszinuleg ezt teszi.

Szabo Kalman (Lund, Svedorszag)

Talan az menti majd meg a nemzetet, hogy a jolet nem ket fazisu, nem csak
Albaniak es Svedorszagok leteznek, es ha valamelyik kormany nem ugyel , es az
eletszinvonal erosebben csokken a kormanyzasa alatt, akkor remelhetoleg paros
labbal lesznek kirugva.

Csanyi Gabor

Az a tiszteletteljes kerdesem, valaki le tudna-e forditani ekes angol
 nyelvre az alabbi allitolag magyar nyelvu, de szamomra erthetetlen
 fomondatot:

      "Magyarorszag akkor lesz, ha ..."

      Udv: Borocz Jozsef

Nem tudom mega'llni, hogy ne hi'vjam fel figyelmet va'laszom elo"tt a mu'lt
heti HVG ci'mlapja'ra: a korma'ny a helye'n van. E'rdemes megne'zni.

Kedves drusza'm!

Ko~zgazda'szok sokat foglalkoznak az emberek va'rakoza'saival, mert ez gyakran
do~nto"en befolya'solja viselkede'su~ket. Van egy va'rakoza'sti'pus, amire a
szakma a nai'v ci'mke't ragasztotta: azt va'rjuk, hogy folytato'dik, ami most
van. Ez gazdasa'gelemzo"kne'l is gyakran megfigyelheto": va'lsa'g alatt
to~bbse'ge'ben borula'to' kommenta'rokat olvashatsz a kila'ta'sokat illeto"en
is. E'n az a'ltalad ide'zett ve'leme'nyt ide sorolom.

A borula'ta's egyik alapja persze az, hogy a piac mindenhato'sa'ga'ban vakon
hi'vo" nyugati gazdasa'gi szake'rto"k azt gondolta'k, hogy a tervezgazdasa'g
megszu"nte'vel, a korla'tok felsza'mola'sa'val, a piac felszabadi'ta'sa'val
a proble'ma'k automatikusan megoldo'dnak. Megfeledkeztek arro'l, hogy egy modern
piacgazdasa'g e'vsza'zadok alatt kiki'se'rletezett, beja'ratott inte'zme'nyeket,
keme'ny munka'val megtanult szoka'sokat jelent, amik nem alakulnak ki egyik
pillanatro'l a ma'sikra magukto'l: ezeket az inte'zme'nyeket fel kell e'pi'teni
(gyakran fizikailag is, de jogilag, szaktuda'sban, szoka'sban mindenke'pp),
e's optima'lis esetben is sok ido" kell ahhoz, hogy ezek viszonylag keve's
zo~kkeno"vel, norma'lisan mu"ko~djenek. Ezt sajnos a korma'nyoknak sem mondta'k
meg - a korma'nyok az exszocialista orsza'gokban mindenhol tu'l keveset e's
tu'l lassan, nehe'zkesen tesznek a piac e'pi'te'se'e'rt. Gyakran nem is tu'l
lelkesen, hiszen ez to~bbek ko~zt azt is jelenti, hogy cso~kken az a'llam, a
korma'ny leheto"se'ge arra, hogy mindent maga csina'ljon, e's ezek a korma'nyok
to~bbnyire aktivista'k, akik azt gondolja'k, nekik kell megcsina'lni a
rendszerva'lta'st. Pedig nekik ehhez gyakran csak a felte'teleket kellene
biztosi'tani. (Egy pe'lda, hogy e'rtheto"ve' tegyem: a korma'nynak nem azzal
kellene foglalkoznia, hogy ki egy va'llalat igazgato'ja, mert ha ezt teszi,
akkor ott vagyunk, ahonnan elindultunk. A korma'nynak azzal kellene
foglalkoznia, hogy kialakuljanak azok a mechanizmusok, amik to~bbe'-keve'sbe'
automatikusan kiszelekta'lja'k a tehetse'gtelen igazgato't, illetve to~bbnyire
ma'r azt is megakada'lyozza'k, hogy szo'ba keru~lhessen a kineveze'se.)

Erre pedig egy diktatu'ra aligha alkalmas.

Persze, Chile viszonylag sikeres volt. A to~bbi latin-amerikaihoz ke'pest.
Ilyen alapon Magyarorsza'g is sikeres, az is volt. A to~bbi exszocialista
orsza'ghoz ke'pest. De aze'rt Pinochet nagyon dra'ga mulatsa'g volt a chilei
polga'roknak. Nem csak embere'letben - ezt tala'n most nem kell re'szletezni -,
hanem gazdasa'gilag is. Mert a Pinochetnek su'go' chicagoi fijju'g
kise'rletezgettek a ta'rsadalommal. Elo"szo~r (le'nyege'ben re-)privatiza'ltak,
ne'mi korrekcio'kkal. (Azoknak a volt tulajdona't, akik nem tetszettek a
hatalmon levo"knek, inka'bb megbi'zhato'bbaknak adta'k. E'rtsd: katonatiszteknek
vagy rokonaiknak.) Ezeknek a privatiza'lt va'llalatoknak a jelento"s re'sze a
70-es e'vek ve'ge'n cso"dbe ment. Jo' re'szu~ket u'jra a'llamosi'tani kellett,
hogy megmentse'k o"ket, e's velu~k egyu~tt a chilei gazdasa'got is az
o~sszeomla'sto'l. A sza'mla't a lakossa'g a'lta: a cso"do~k miatt bo"du~letes
munkane'lku~lise'g, a megmentett va'llalatok szana'la'sa miatt hatalmas
ko~ltse'gvete'si e's fizete'si me'rleg hia'ny, aminek ko~vetkezme'nye ott
elo"tte soha nem la'tott infla'cio' e's elado'soda's lett. Az orsza'g
fizete'ske'ptelenne' va'lt. A gazdasa'gi bajoknak volt ugyan ma's oka is: a
re'z a'r sze'pen leu~lt, ez o~nmaga'ban is hazava'gta volna Chile't. De sok
millia'rd dolla'r a privatiza'cio'-cso"d-u'jraa'llamosi'ta'son u'szott el. Ez
uta'n u'j tana'csado'kkal, tisztesse'gesebben u'jra privatiza'ltak. Ez ma'r
sokkal sikeresebb volt. De aze'rt voltak va'llalatok, amiket a nyolcvanas
e'vekben is szana'lt az a'llam. A chilei gazdasa'g most jobban mu"ko~dik,
mint valaha. De a lakossa'g nagyobbik fele'nek kisebb volt Pinochet
buka'sakor a rea'ljo~vedelme, mint mint majd hu'sz e'vvel kora'bban, a
hatalomra keru~le'sekor. E's Chile technikailag me'g most is fizete'ske'ptelen.

Persze. Diktatu'ra ro~vid ta'von lehet gazdasa'gilag is nagyon hate'kony.
Ezt ma'r sokan bizonyi'totta'k: Hitler, Szta'lin, stb. Viszont olyan
mechanizmusokat alaki't ki, amik hosszu' ta'von akada'lyozza'k, hogy a
tehetse'gek kiva'laszto'djanak. To~bbek ko~zt eze'rt bukott meg a szocializmus.
A hidegha'boru't elso"sorban is gazdasa'gilag nyerte meg a nyugat.

Visszate'rve a jo'slatra. Az elso" e'vek mindenke'pp nagyon nehezek lettek
volna. De egya'ltala'n nem mindegy, hogyan csina'lja'k. Az emberek va'ltoza'st
akartak, e's alapveto"en tudta'k, hogy ez eleinte sok tekintetben romla'st
jelent. Ezzel egyu~tt is va'ltoza'st akartak. Erre lehetett volna e'pi'teni.
Ha a korma'ny bizonyi'tani tudna', hogy van elke'pzele'se arro'l, mit is
csina'l, e's nem o~ssze-vissza kapkodna, akkor sokat elviseltek volna az
emberek ane'lku~l, hogy a korma'nyt tenne'k felelo"sse' a bajoke'rt.

Azt gondolom, nem a 89-es szint ele're'se a proble'ma. Magyarorsza'gon
nagyon komoly szerkezetva'lta's van, sok va'llalat nagyon nyerese'ges. Most
egy tehetse'ges va'llalkozo' ne'mi szerencse'vel tisztesse'gesen is nagyot
kasza'lhat, mert egy ilyen a'talakula'sban vannak olyan teru~letek, ahol
nagyon ko~nnyen, gyorsan futhat fel a ce'g, ha az elso"k ko~zt e'rkezik, e's
ido"ben va'lt. Ez pedig azt jelenti, hogy vannak ce'gek, ahol gyorsan no" a
termele's, egyre to~bbet va'sa'rolnak, stb. Ha mesterse'gesen nem a'lli'tja'k
meg a fejlo"de'su~ket, folyamatosan megteremtik a felte'teleket az ilyen
ce'gek zavartalan mu"ko~de'se'hez, akkor ne'ha'ny e'v alatt beindulhat
viszonylag norma'lis gazdasa'gi no~vekede's. Ami nagyon egyenlo"tlen lesz,
mert a gazdasa'g egy jelento"s re'sze menet ko~zben to~nkremegy. De a 89-es
szintet, ha elkezdo"dik egy szerves no~vekede's, nagyon gyorsan el fogja
e'rni az orsza'g.

Csakha't.

1. Az a 89-es szint nem oly magas. Ha azzal ele'gedettek lettek volna az
   emberek, nem omlott volna o~ssze a szocializmus. A viszonyi'ta'si alap
   Nyugat-Euro'pa (Ne'meto.), Amerika. Az pedig 20 e'v alatt is reme'nytelen.

2. Ha a korma'ny nem teremti meg a felte'teleit annak, hogy a sikeres
   ce'gek fellendi'tse'k a gazdasa'got, nem teremtik meg azokat a jogi e's
   inte'zme'nyi felte'teleket, amik ahhoz kellenek, hogy a sikeres ce'gek
   fejlo"djenek, akkor nem lesz fellendu~le's. E's most e'pp ez a vesze'ly a'll
   fenn ezzel a gyorsi'ta'si programmal. Mert ez azt jelenti, hogy a
   ko~ltse'gvete's to~bbet ko~lt, eze'rt egyre'szt me'g to~bb ado't pro'ba'l
   majd kisajtolni a gazdasa'gbo'l, ennek ellene're megugrik a deficit, amito"l
   gyorsul az infla'cio' e's az elado'soda's, ami egyre'szt bizonytalanna' teszi
   a gazdasa'gi helyzetet e's ezzel elriasztja a va'llalkozni akaro'k egy
   re'sze't (belee'rtve a ku~lfo~ldieket is: ahhoz, hogy legala'bb a mostani
   szinten folytato'djon a ku~lfo~ldi to"kebefektete's, a'ttekintheto"nek,
   keve'sbe' kocka'zatosnak kell lennie a felte'teleknek, az infla'cio' pedig
   no~veli a kocka'zatot), e's a nemzetko~zi fizete'si me'rleg is romlik, ami
   viszont extre'm esetben importkorla'toza'shoz vezethet, ami azonnal betesz a
   gazdasa'gi szerkezet-va'ltoza'snak. Egy korma'nyzati ko~ltekeze'sen alapulo'
   fellendi'te'si ki'se'rletnek azonban az a legnagyobb kocka'zata, hogy a
   tehetse'gesen gazda'lkodo'k helyett a korma'nyhoz ko~zela'llo'k nyernek
   rajta. Szerencse's esetben ez a ke't ta'rsasa'g ugyanaz. De erre nincs
   biztosi'te'k, e's most Magyarorsza'gon minden jel arra mutat, hogy e ke't
   halmaznak nagyon kicsi a ko~zo~s re'sze. I'gy viszont egy ilyen
   fellendi'te'si kise'rlet e'pp hogy a ke'so"bbi javula's leheto"se'ge't teszi
   to~nkre.

Arro'l, hogy mennyire ce'lszeru" most kezdeni egy ilyen politika't, ma'r i'rtam.
Tu'l kora'n van, ha te'nyleg megcsina'lja'k ma'r most, me'g o"k issza'k meg
ennek a leve't is a ko~vetkezo" va'laszta'son. Ami o~nmaga'ban nem oly nagy baj,
nem ka'r eze'rt a tehetse'gtelen baga'zse'rt. De persze az ege'sz orsza'g
megissza majd a leve't.

Eddig is csina'lt a korma'ny a gazdasa'gban olyasmiket, ami nagyon nem
tetszett. De eddig nem a'rtottak az orsza'gnak tudatosan. Ha megcsina'lja'k,
amit most i'ge'rtek, akkor sza'nde'kosan ka'rte'konnya' va'lnak.

            Ko"ro~si Ga'bor