Kedves Gábor!

HIX NYELV #361, Szegedi Gábor >:

> Eszerint a kijelentő mód bármelyik igeideje alkalmas felszólítás 
> kifejezésére. 

Lényegileg igen, de egyes formák -- különösen a múltidő -- már inkább a 
"parancsolás" kifejezést érdemlik meg. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy 
ezek beszélt nyelvi fordulatok, jelentős érzelmi töltettel. Az ilyen 
beszédszituációkban sok "nyelvtanilag illegális" jelenség bukkan fel, hiszen 
éppen ezek hordozzák az érzelmi többletet. Lehet pl. a jövő időt múlttal 
kifejezni: "Egy rossz mozdulat és máris _meghaltál_." 

A kijelentő módban megfogalmazott felszólítással rokon a magyarban az igei 
főnév ilyen használata: "Na, tűnés!", "Gyerekek, indulás!". Más nyelveken 
ebben a szituációban a főnévi igenév áll, de ez a magyarban is lehetséges: 
"Megállni!"


> És mi a helyzet a feltételes móddal? Egy megfelelő hangsúllyal kiejtett
> "Megcsinálnád végre?" is kifejezhet felszólítást. Vagy ez nem felszólítás? 

De felszólítás. A "csináld meg" (< "akarom, hogy megcsináld") ill. a 
"szeretném, ha megcsinálnád" között úgyis csak a mondattan szintjén 
felszólító ill. feltételes. Konkrét jelentése egy adott beszédszituáció 
függvénye: ha pl. a munkahelyi főnökünk használ feltételes módot, akkor ő 
valójában felszólít, csak ezt udvariasan teszi... 

Egyébként, ha a "szeretném, ha megcsinálnád" mondatban a kötőszót kicseréljük 
"hogy"-ra, akkor már a magyarban feltételes módot használunk: "szeretném, 
hogy megcsináld" (a két közlés közt stiláris különbség nincs). 

Ez ahhoz a problémához vezet, amelyet a 37-40-es számokban éppen veled 
boncolgattunk: a kötőmódhoz. A fenti "szeretném, hogy megcsináld" mondatban 
kötőmód szerepel, amely a magyarban formailag felszólítómóddal fejeződik ki. 
Ugyanakkor bizonyos szerkezetekben a kötőmódnak a magyarban feltételes mód 
felel meg. Esetleg mindkettő párhuzamosan előfordulhat: "Mit tehetnék" ~ "Mit 
tegyek" (ezek jelen idejű alakok, a múltra vonatkozóan csak feltételes mód 
lehet: "Mit tehettem volna". Jelen idő is visszaadhatja a kötőmódot -- 
feltételes móddal váltakozva, pl. "Nem hiszem, hogy ilyet _mondott 
(volna)_.")

Egyes nyelvekben a kötőmód pótolja a felszólító mód hiányzó eseteit. Ilyen 
pl. az olasz is, ahol eredeti felszólító módú alak csak az E/2. "canta" 
'énekelj' (< l. "cantá"), ill. T/2. "cantate" (< l. "cantáte") formáknál 
eredeti. A többi alak tkp. kölcsönzés a 'congiuntivo presente'-ből. 

A felszólító, feltételes, ill. kötőmód jelentése tehát nagy mértékben átfed, 
bizonyos körülmények közt párhuzamosan élhetünk velük: a kijelentés stiláris 
tartalma szabja meg azt, hogy melyiket válasszuk.

Példádban -- "Megcsinálnád végre?!" -- az fejeződik ki, hogy eddig 'szépen 
kértünk' (ez folytatódik a feltételes módban), de most már a dolog nem 
halogatható tovább, így 'be kell keményíteni'.