Szep napot Mindenkinek,

Ismet egy tema, melyrol nagyon sokaig lehetne beszelgetni.
Erdeklodve olvastam a hozzaszolasokat. Sajnos, nem volt valami sok.:(

Igen csak elgondolkodtatott J.Gagarin levelezotarsunk egy mondata:

 > Nagyon szerencsesnek kell ahhoz valakinek lennie, szerintem, hogy valaha
 > eleteben nem elte volna at.

Szoval, nemtom szerencses e? Szerintem, mindentol ami velunk tortenik,
csak tobbek, gazdagabbak lehetunk. Legyen az negativ, vagy pozitiv
dolog. Nekem 1.5 eve sikerult atelnem, 30 evesen. A lista rendszeres
olvasoi biztosan emlekeznek a tortenetemre,amit itt is megirtam.
Nagy oromomre szolgalt, hogy sokan, nagyon sokan reagaltak a
tortenetemre.
Akkor, en ezt a megoldast valasztottam. Nem mondhattam el senkinek,
hat elmondtam mindenkinek. Es orulok hogy megtettem. Most, 1.5 ev utan
ujraolvasva a tortenteket, termeszetesen mar mashogy latok bizonyos
dolgokat.
Akkor (elnezest) tenyleg rohadt egy erzes volt. De ugyanakkor, volt
benne valami, valami megfoghatatlan, leirhatatlan... valami amit addig
meg soha nem ereztem. Aszem, akkor voltam eletemben eloszor IGAZAN
szerelmes. Ezt akkor is, es most is igy erzem. Persze, lehet hogy itt
mar bezavar a remenytelenseg, a dolog Platoi vonatkozasa. A
remenytelen, a be nem teljesult szerelem.

Bocsi, ha kisse zavaros vagyok, de annyi dolog van most a fejemben,
annyi mindent szeretnek leirni.... :)

Amire ki szeretnek lyukadni:
En szerencsesnek erzem magam, hogy ateltem. Termeszetesen nem a
fajdalom miatt. De mint mondani szoktak: ez is benne van a pakliban.
Sokszor, nagyon sokszor atgondoltam mar a tortenteket. Es kellett ez a
1,5 ev, hogy higgadtabban, jozan fejjel szemleljem az akkor
tortenteket. Igyekeztem "tanulni" belole.
Most mar talan latom, hogy mi es miert is tortent valojaban. Ugyanis,
jo egy honapja ismet talalkoztam a lannyal. Egy veletlen talalkozas
utan, sikerult kieszkozolnom egy nagy beszelgetest.
Feltem ujra talalkozni Vele. Attol tartottam, hogy a nagy nehezen
eltemetett erzesek, ismet a felszinre tornek. De nem tortek. Sot...
Szomoruan kellett megallapitanom, hogy az lany, aki az almaimban el
(t), es akivel talalkoztam nem ugyanaz. Nem mindegy, hogy a
szerelemtol elvakitva, (a remenytelensegtol megorulve) nezunk valakit,
vagy ugy latjuk ahogy van. De ez egy masik tortenet.

Es hogy szazadszor is elmondjam:
Gazdagabb lettem. Pozitiv es negativ ertelemben is.
Pozitiv ertelemben, mert tanultam belole, mert nem csak fajdalmat
kaptam.
Negativ ertelemben, mert ott maradt belolem valami. A nagy adag
optimizmus, es a bizalom atvaltozott felelemme.
Talan ennek is koszonheto, hogy azota sem tudtam kialakitani
parkapcsolatot. Igaz, nem talalkoztam olyannal aki ugy Isten igazabol
megdobogtatna a szivem. Tudjatok: a meglatni es megszeretni szindroma.
Persze az sem kizart, hogy Ot keresem mindenkiben.

De barmi is legyen az igazsag, Gagarin baratunknak van igaza:
Igen, mindenkinek kell valaki, akinek egy mosolyatol, egy
pillantasatol, maris szebb lesz a napunk.
Mar csak meg kell talalni ezt a valakit.

Elnezeseteket kerem, ha tul zavaros voltam.

Tovabbi szep napot mindenkinek.

Udv, Hovi.