Kedves Sándor!

hix.nyelv #618, >:

> en csak egy mezei logikai megjegyzest fuznek ehhez ha mar a logikat
> emlegetted: a feluletkezelt acelcso is rozsdamentes, megsem keszult
> rozsdamentes acelbol. 

  Én a logikát fordítva érintettem, hogy nem érdemes túlzottan hozzá 
ragaszkodni.

  Ugyanakkor talán érdemes lenne a gondolatmenetedet továbbvinni: nem értek 
ugyan az anyagszerkezettanhoz, de úgy vélem, hogy a nem rozsdamentes acél 
is lehet rozsdamentes, ha felületkezeljük. Így a "rozsdamentes acél" 
önmagában nem szilárdabb fogalom, mint a "rozsdamentes acélcső". Csak 
megszoktuk, és már nem vesszük észre, hogy egy jelentésszűkülés áll 
mögötte. 

  A magam részéről nem látom problémának ugyanezen konnotáció magasabb 
szinten való megjelenítését sem. Bár igaz, Mártonfi Attila és az én 
érvelésem közt ez a választóvonal.

Kedves Hunter!

hix.nyelv #618, >:

> Sajnos mar megint ott tartok, hogy nem ertek egyet az MTA tudosaival,
> de legalabb most ezzel nem vagyok egyedul. ;]

  Kicsit erősnek érzem az "MTA tudósaira" való hivatkozást. Ennek kissé 
pejoráló értelme szokott az ilyen jelelgű mondatokban lenni. 

  A helyesírás szükségszerűen archaizál egy kissé. Szavunk még akkor került 
be a nyelvbe, amikor egyértelműen <licenc> volt a hangalakja német eredete 
miatt. Azóta, a dolgok természetéből adódóan hagyományozódik egyik 
kiadásból a másikba, egyik publikációból a másikba.

  Ezzel párhuzamosan a szavaknak -- mint esetünkben is -- alakváltozatai 
keletkezhetnek, melyek a egyidejűleg egymás mellett élnek a nyelvben. Az új 
változatnak akkor van lehetősége a szótárba kerülni, ha már elegendően 
nagy, a régivel komparábilis tömeget tudott maga köré gyűjteni. És ha 
összegyűlt a "rajongótábor", akkor ezt bizonyíthatóvá, nyilvánvalóvá is 
kell tenni.

  Ha fentiek meg is lennének (pl. dokumentáltan elegendően sok a használó), 
egy újabb akadállyal kell a szótári kanditátusnak szembesülnie, ez az 
úgynevezett "nyelvhelyesség". Valahol, valamikor felmerült az, hogy milyen 
műveletlenségről árulkodik, ha valaki a <swap> számítástechnikai műszót 
/szvep/-nek ejti. Hiába ejti így a fél ország, a magukat műveltebbnek tudók 
valószínűleg sikerrel akadályoznák meg a szó <szvep> formában történő 
szótárazását "bunkóságra", mint nyelvi jogvesztő bűnre való hivatkozással.  
De, ha őszinték vagyunk, akkor be kell látnunk, hogy a /licensz/ kiejtés -- 
amit, mint írtam, magam is így használok! -- a /szvep/-hez hasonlóan 
megkérdőjelezhető -- amit magam is így, bunkóul használok! A /licensz/-ben 
végletesen összekeveredett a németes és az angolos beütés. Sőt, a 
/liszensz/ -- mely időnként nekem is a számra jön -- szintén ugyanolyan, 
téves "betűejtéses" változata az angol <license>-nek, mint a /szvep/ a 
<swap>-nak. Ha még ez ad a német eredetivel egy hibridet (kimérát) 
/licensz/ formájában!

  Ha egy fokkal magasabb szintre emelkedünk a nyelvhelyességi 
érvrendszerben, akkor azt is láthatjuk, hogy az <-nc> szóvégződés sokkal 
"magyarabb", mint az <-nsz>. A szóvég szótár nem összetett szavai közt 54 
<-nc> végűt találunk, míg <-nsz> végűt csak 7-et. Az 54 között jócskán 
vannak belső keletkezésű, vagy teljesen magyarnak érzett szavak, a 7 
mindegyikén -- talán a <fajansz> kivételével -- érzik azonban az idegenség 
(delizsánsz, fajansz, nüánsz, pasziánsz, reneszánsz, sánsz, szeánsz, 
transz).

  Szóval, én a magam részéről nem tudom kárhoztatni az "MTA tudósait", 
amiért az én nyelvváltozatommal ellentétesen szótározzák a <licenc> szót, 
mert részletesen megvizsgálva a dolgot, valószínűleg több érv van még 
mindig a <licenc>, mint a <licensz> vagy a <liszensz> mellett. (Bár a 
valóban pontos értékeléshez elkellene egy reprezentatív felmérés arról, 
hogy a művelt középosztály milyen megoszlásban használja ennek a szónak a 
változatait.)