Kedves Vica!
hix.nyelv #746, >:
> Tamasnak: Ezt a ketfele e es ä megkulonboztetest irasban gondolom viccnek
> szantad, nem?
Nem gondoltam viccnek. Látod Mártonfi Attila megrótt engem, mert
megengedhetőnek tartottam, hogy valaki is olyan hosszan ejtené* az "i,
u, ü"-ket, mint ahogy kodifikálva van. A Ballagi-féle 1873-as szótár
(korának normatív műve) pl. mindet röviden írja. Ha megtehették azt,
hogy a hosszú "í, ú, ű"-ket (részben) feltámasztották, annak ellenére,
hogy az emberek nem így beszélnek, megtehetik azt is, hogy az ë-t
feltámasztják.
Van pl. a Bárczi Géza Értékőrző Kiejtési Alapítvány, melynek célja,
hogy beszédben elterjessze -- legalábbis "hivatásos" beszélők:
bemondók, színészek stb. 50%-ának körében -- a kétféle e-t. Emiatt az e
célra -- felolvasásra -- szánt szövegekben ír(at)ni akarják az ë-t. Van
egy olyan kiadványuk is, amelyben a norma megállapítására tesznek
kísérletet: Buvári Márta: Kiejtési útmutató és szótár (15
magánhangzóval). Bárczi Géza É. K. Alapítvány, Bp. 2001.
N.B. Magyar célokra nem zárt e és nyílt ä betűt használunk, hanem
zárt ë-t és nyílt e-t, tehát "embër" és nem "ämber" (ë = Alt+0235
Windowson).
(* Én ugyan az effektív kiejtésről beszéltem, Attila pedig az
anyanyelvváltozatról.)
|
Kedves Gábor!
hix.nyelv #746, :
> hogyan helyes: hollókövi vagy inkább hollókői illetve hollókövet vagy
> hollókőt?
Bár Láng Attila D. a 747-es számban a kérdést már a maga módján
megválaszolta, én adnék egy konvencionálisabb választ.
Az összetett szavakban nem feltétlenül úgy viselkednek a "v"-s tövű
szavak, mint önállóan; ehhez vö. szó - szavat, de kötószó - kötőszót.
Ugyanez a helyzet a "-kő" tagot tartalmazó földrajzi nevek
mindegyikével*, tehát "hollókői vár", "csókakői vár" stb. A földrajzi
nevekben általában is szabályossá válnak az önmagukban speciálisan
toldalékolandó közszavak. Ilyen pl. a "falu" közszó is, amely "-i"
képzőt felvéve "falusi" lesz, ugyanakkor a földrajzi nevekben "-falui"
lesz a melléknévi forma, vö. Magyar helyesírási szótár (MHSz.)
"Leányfalu > leányfalui", A magyar helyesírás szabályai (AkH.) "Érd-
Ófalu > érd-ófalui", A földrajzi nevek helyesírása (FNH.) "ófalui,
máriaújfalui".
(* Talán lehet találni "-kövi"-t is, de ez, ha létezik, kivételes
alakként értékelhető.)
A fentiek nem vonatkoznak a "Tisza-tó", "Aral-tó"-féle
összetételekre. Ezekben a földrajzi köznévi utótag önállósága még nagy
fokú, így a hagyományos alakok képezhetők. Bár az MHSz. szerint
mindegyik esetben kettős alakok léteznek: "Tisza-tói v. -tavi", "Aral-
tói v. -tavi".
Az is megfigyelhető, hogy a hangkivető tövek is változatlanok
maradnak még földrajzi köznévi tag esetén is, vö. "árok - árkot", de
AkH. "Zala--Somogyi-határárok > zala--somogyi-határároki". "malom -
malmi (búza)", de FNH. "homokimalomi"; esetleg kettős alakok élnek, pl.
FNH. "szőlősi-halmi v. -halomi". Manapság már sokszor kettős alakok
vannak a birtokos személyragra végződő helynevek esetén is (a
hagyományosabb változatban az "-i" előtt a személyrag kiesik), pl.
"-falva > -falvi v. -falvai", AkH. "Tilos alja > Tilos aljai (v.
alji)". Az MHSz. szerint ugyan csak "Rákos mezeje > Rákos mezei", de
szerintem használatos (és elfogadható) a "Rákos mezejei" is; FNH. csak
"kadafalvai, sándorházai, szőlőkaljai".
Úgy tűnik, ezen a téren az egyéni nyelvhasználat néha konzervatívabb,
mint a kodifikáció. Az MHSz. szerint "Kamaraerdő > kamaraerdői",
ugynakkor számomra -- bár nem vagyok bp.-i -- a "kamaraerdei" alak
létezik csak; az FNH. a kötőjellel írt "-erdő" utótag melléknévi
formáját minden esetben "-erdei"-ként hozza, pl. "Anna-erdei, állami-
erdei". Kifejezett archaizmusok is élhetnek tovább bizonyos helyeken,
pl. Szeged-Szőregen a Makó felé menő utat "Makai út"-nak hívják, holott
köznyelven az a "makói út".
A fentiek érvényesek a tárgyragos alakokra is (leszámítva
természetesen az "erdő ~ erdőt : erdei", "falu ~ falut : falusi" stb.
típusokat), csak ezeket nehezebb adatolni.
Summa summárum, ha nem vagyunk biztosak egy földrajzi név melléknévi
formájában (ill. tárgyragos alakjában), akkor tévedünk kisebb eséllyel,
ha az alapalakot változatlanul megtartó, "szabályos" melléknévi formát
használjuk, nem az adott összetételi tagra közszóként érvényes
tőváltozatot.
P.S. Az ellenpéldákat, ha vannak, szívesen várom a listatagoktól,
mivel a tárgy annyira szerteágazó, hogy nem tudtam teljesen
áttekinteni. Biztos vannak olyan nevek, ahol csak a tradícionális
formák az elfogadhatók, de nem tudtam ilyeneket magamban felidézni.
|