A "rozsdamentes acél" anyagismereti fogalom, ahol a rozsdamentes nem egyszerűen
 jelző, melynek
jelentése az lenne, hogy valamilyen formában a rozsdásodástól mentesített, hane
m az, hogy maga a
gyártott anyag olyan belső ötvözőket tartalmaz, amelyek alapvetően megakadályoz
zák, hogy
rozsdásodjon, mégpedig saját anyagából kifolyólag, nem valamilyen utólagos keze
lés hatására.

Egy felelületkezeléssel védett acélra nem szabad a rozsdamentes acél kifejezést
 használni, mert
megtévesztő; nevezheted felületkezelt acélnak, rozsdától mentesített/védett acé
lnak, korrózióvédett
acélnak stb.

Ezért helyes írásmódja a rozsdamentesacél cső lenne (én sem mindig így használo
m következetesen).

Ugyanakkor a horganyzott acélcső - amire nem írhatod, hogy rozsdamentesacél cső
 lenne - már helyes,
mivel a meggyártott (normál) acélcsöveket utólagosan, horganyzással teszik rozs
damentessé.

Klim István

Írod:
1. Én a phaillance-on is érzem az idegenszerűséget, lerí róla, hogy fransziáül 
van. (ez jó! = a la
Rózsaszín Párdüsz)
2. ....... viszont a Balázs, a darázs és a garázs tökéletesen megmagyarosodott 
szóalakok, eredeti
Balage, d'arage stb. eredetük feledésbe ment.)

ad 1. Gyanús volt ez a "phaillance", nincs is a szótárban, franciául helyesen f
aience-nek írandó (az
i-n két ponttal, különben fejansz-nak kellene ejteni). A fajansz megnevezés, mi
nt köztudott, Faenza
olasz város nevéből ered, mely az ilyen termékek gyártó és elosztóhelye volt. A
zt persze, hogy
francia közvetítéssel került a nyelvünkbe, források (etimológiai szótár) híján 
nem tudom kizárni.

ad 2. A Balázs-nak véleményem szerint nincs különösebb köze a franciához, ez a 
latin/német Blasius
név magyar alakja, francia változata Blaise és nem Balage (pl. Blaise Pascal a 
nagy gondolkodó).
A "d'arage" meg direkt vicc, kiváncsi lennék, saját elmeszüleményed-e. Szerinte
m akár ősmagyar
eredetű is lehet. A garázs, az végre találat!

3. A sánsz-ot (chance) én sansz-nak mondom (az Értelmező Kéziszótárral megegyez
ően), a nüánsz-ot
pedig (az Értelmező Kéziszótárral ellentétesen) én is nüansz-nak szoktam mondan
i, a többséggel
együtt, de eszerint helytelenül.

Klim István

Kedves Attila!

hix.nyelv #620, >:
>   Én a phaillance-on is érzem az idegenszerűséget, lerí róla, hogy
> fransziáül van.

  Ezt úgy értettem, hogy az embereknek otthon a polcon csak akad egy-két 
fajanszból készült lúdjuk furulyázó libapásztorral, de a delizsánsz a 
garázsban már kevésbé jellemző...

> Kérdés persze, hogy más idegen szavak helyes alakját is segít-e eldönteni
> ez a módszer. 

  Segíthet -- ha nem is a "helyes", hanem a "szokásos" alak tekintetében --
, mivel ez a nyelv tendenciáira utalhat. Megtévesztő lehet ugyanakkor, ha 
éppen a nyelv változik. De hogy e területen most ez utóbbi történik-e, nem 
tudom megítélni.

> Érdemes lenne megnézni az -ázs és az -idzs végződések gyakoriságát 

  <-ázs> = 15 (apanázs, bagázs, bandázs, blamázs, darázs, dekoltázs, 
ekvipázs, garázs, grillázs, masszázs, montázs, parázs, szabotázs, varázs, 
vitrázs), <-idzs> = 1 (bridzs).

  (N.B. A szólista a [nem "kézi"!] Értelmező szótárból [ÉrtSz.] való, tehát 
itt még csak 1962-t írunk!)

> Bevallom, én a mutattad nüánsz szóalakot kissé ákádémikusan á-zónak érzem,
> mert én kizárólag a-val ejtem. 

  Az igazság, emi engem illet, középen van: én rövid /á/-val ejtem. Az 
ilyesmit hosszú <á>-val szokták jelölni. Ugyanakkor -- ezt talán Mártonfi 
Attila tudja kifejteni (vagy megcáfolni) -- a szóvégi /nsz/ hangkapcsolat 
sz eredeti hosszú /á/-ra is "rövidítőleg" hat, vagy legalábbis ingadozást 
okoz. Nem véletlen talán, hogy az így-úgy köznyelvi használatban lévő 
szavak <fajansz>, <transz> megrövidültek, és ide sorolható a <sansz> is, 
amely már az Értelmező _kézi_szótárban (1972-ben, 10 évvel az ÉrtSz. után) 
is rövid.

Kedves Sándor!

hix.nyelv #620, >:

> Viszont ha egy rozsdamentes acelformat (csovet, lapot) vagunk kette,
> akkor elfogadhatobb ha megrozsdazik, mivel megvaltoztattuk a format,
> tehat azt az elemet amit jellemez a rozsdamentesseg. 

  No igen. Ugyanakkor nemcsak az "acél" anyagjellegű input a 
csőkészítéshez, hanem a cső is ilyen anyagjellegű input a 
kőolajvezetékhez*. Ha a csövet elvágjuk, akkor az nem változtatja meg a 
csővezetékképző képességét. Így tehát nem érzem, hogy ezt a két entitást 
nem választhatjuk igazán szét. (Más a helyzet egy végtermékkel, pl. egy 
rozsdamentes késsel, az esetén igazad lehet. Ugyanakkor van-e értelme ilyen 
finom különbségtételnek? Persze egy gondos gazda mellett a 
nemrozsdamentesacél bicska is rozsdamentes, csak karban kell tartani :))

 (*) Fogalmam sincs, hogy rozsdamentes acélból, illetve felületkezelt 
acélből építhető-e kőolajvezeték. Most az érvelés kedvéért felteszem. Ha 
még se így lenne, akkor a "kőolajvezeték"-et tekintsétek változónévnek, és 
ki-ki helyettesítse be egy értelmes értékkel.