> A VE gyorsulva tagul a fama szerint. Ez Einsteinnek nem tetszo dolog.
> Vagy nem? Vagy ez egy vallas?
 Bocs, hogy nem teológikus válaszban bontakoztatom ki a kérdést, de
 szerintem csak simán halvány fogalmuk nincs hogy mi történik...
 gyorsulva tágul, pulzál(kitágul-összeomlik), csak ott a gond hogy
 valszeg sosem tudjuk meg honnan került az anyag a VEbe innet?l meg
 azt is lehet modani hogy pl a Men in blackben látott kis üveggolyóban
 vagyunk és mesterséges az egész...

--
Üdv,
Sárossy Péter

Holgyeim, Uraim, 

> A VE gyorsulva tagul a fama szerint. Ez Einsteinnek nem tetszo dolog.
> Vagy nem? Vagy ez egy vallas?

Most meg olyasmi...
Lehet, hogy az is marad.
Van nehany eset:
1. Nem tagul, nem szukul. Eleg valoszinutlen. Miert is lenne pont igy?
2. Szukul. A meresek ellentmondanak ennek.
3. Egyenletesen tagul. Ez is eleg valoszinutlen. Miert is lenne pont igy?
4. Gyorsulva tagul. A meresek is erre utalnak, meg a tobbi eset se valoszinu.

Aztan kesobb nem tudjuk mi lesz. Vagy ujra osszehuzodik, de akkor lesz egy
pillanat, amikor befejezi a tagulast. Kerdes, hogy olyan nagy meretekben hogyan
ertelmezheto a "pillanat"? Lehet, hogy egyes reszei maris szukulnek, csak mi
latjuk meg tagulasnak?
Vagy sohasem fejezi be a tagulast, es a vegtelensegig csokken az anyag surusege
,
szepen elenyeszik minden, a tomegek szetfolynak, "elhullamosodnak", aztan
fokozatosan minden eltunik. Talan nem is lesz soha tobbe.
De az is lehet, hogy amikor mar minden ter es tomegsuruseg szinte nulla, akkor
valahol a hatarozatlansagi relacio miatt fellep egy iszonyatos
energiabizonytalansag, es megszuletik egy uj vilagegyetem....

Komoly gondok ezek, bar a mindennapi eletunk szempontjabol abszolut
jelentektelenek. 
Megis minden elmet izgatnak, mert ugye az alapkerdes, hogy mivegre vagyunk a
vilagon... es innet megint vallas. 

Janos

privatemil wrote:

> A VE gyorsulva tagul a fama szerint. Ez Einsteinnek nem tetszo dolog.
> Vagy nem? Vagy ez egy vallas?

A Világegyetem valóban gyorsulva tágul. Nem a fáma, hanem a mérések és azok
tudományos interpretációja, azaz a kozmológia Standard Modellje (pontosabban
annak pillanatnyi állása) szerint.

Az, hogy Einsteinnek mi tetszik (tetszene, ha élne), magánügy, és ebben a 
vonatkozásban senkit nem érdekel. A tudomány ugyanis nem magánérzésekkel és
tetszésekkel, hanem a Világegyetemr?l szerzett - többé-kevésbé - objektív
ismeretekkel foglalkozik. Egyebek között ebben különbözik a vallásoktól. No 
meg abban, hogy ismereteit és álláspontját - a beérkez? új ismeretek, meg-
figyelések fényében - folyamatosan képes korrigálni, finomítani, olykor
gyökeresen megváltoztatni. Mi több, erre bevett intézményes eljárásokat
fejlesztett ki.

A Standard kozmológia pillanatnyi "bevett", már tankönyvileg is tanítható
állása megismerhet? egy frissen megjelent tankönyvb?l:

   Frei Zs - Patkós A: Inflációs kozmológia, Typotex, 2005

Persze a könyv teljes megértéséhez elég alapos matematikai ismeretek
szükségesek. Az els? fejezet azonban (eltekintve egy durva matematikai 
hibától) eléggé elemi és érthet? módon foglalja össze a modell alapvet?
vonásait.

A Standard Model pillanatnyi verziójával kapcsolatos ellenvetésekr?l (és
egyben a továbbfejlesztés lehetséges irányairól) szól egy érdekes, alapos,
ám kissé bombasztikus cikk a Scientific American 2005. augusztusi számában:

   G D Starkman - D J Schwarz: Is the Universe Out of Tune?

(Magánmegjegyzés: meggy?z?désem, hogy Einstein - ha élne - örömmel üdvözölné
a kozmológiában az utóbbi 15 évben végbement forradalmi változásokat, amelyek
az Univerzum tudományát vad spekulációk és faramuci matematikai modellek
gy?jteménye helyett valódi, preciziós természettudománnyá tették. E tudomány
- egyéb társaihoz hasonlóan - megfigyeléseken és méréseken alapul, amelyeket
többszörösen, kísérletileg ellen?rzött fizikai elméletek alapján interpretálnak
,
illesztenek egységes modellbe, e modell alapján falszifikálható predikciókat
tesznek, melyeket újabb mérésekkel ellen?ríznek stb. Azaz minden úgy megy, 
ahogy egy normális természettudományban. A dolognak nincs köze senki - bármilye
n
nagy tekintély? tudós - személyes ízléséhez, vagy vallásos jelleg? dogmákhoz.
Einsteint - mint minden igazi tudóst - ez a szituáció örömmel töltené el, és
lelkesen részt venne a további fejlesztésben. Akár úgy, hogy kritikusan
megbírálná a modell alapfeltevéseit, és - szerinte - jobbakat javasolna 
helyettük.

Azt sem árt tudni, hogy a gyorsuló tágulást leíró kozmológiai állandót
épp Einstein vezette be a gravitációs egyenletekbe. Igaz, más céllal, majd
kés?bb visszavonta, és élete legnagyobb tévedésének nevezte. De a zsenik
"tévedései" olykor nyolcvan év után feltámadva újabb felismerések kiinduló-
pontjául szolgálhatnak. Ma már egészen másképp nézünk a kozmológiai állandóra,
mint annak idején - nem univerzális fizikai állandónak, hanem egy anyagmez?
megnyilvánulásának tekintjük -, de a gyökerek akkor is Einsteinhez nyúlnak
vissza.)

Nagy kár, hogy ma is felületes, másod-harmadvonalbeli "ismeretterjeszt?" 
írásokból származó téveszmék uralkodnak az érdekl?d? - olykor "ellendrukker"
laikusok fejében. A kozmológia új forradalmáról nagyon kevés színvonalas és
mély, a dolog jelent?ségét is alposan feltáró cikk jelent. Így továbbra is
táptalaja van a gúnyos, kárörvend?, de legf?képp abszolút hozzá nem ért? 
és nem releváns megjegyzéseknek (lásd a cikk elején idézettet).

dgy