Sajnálom a hangnem eldurvulását, 2. (Az 1256. kiadásban megjelent levél
folytatása, befejezése)
"A FÉNYES SZELEK KÖLTŐI ÉS JUHÁSZ FERENC
(szerző: Tarján Tamás) Az irodalomtörténet néha segédfogalmakkal dolgozik. A
különösen sokarcú generációk, illetve az ezen belüli, laza csoportosulások
leírására, behatárolására - közös iskola vagy irányzat, egybefogó műhely
vagy folyóirat híján - történelmi, esetleg rokon művészeti kategóriákat
kölcsönöz. A fényes szelek (időszaka) kifejezés egy rövid históriai periódus
megnevezésére, hangulatának érzékeltetésére szolgál - igaz, a jelzős
szerkezet egy megzenésített költemény részelemeként vált közkeletűvé. A
második világháború befejezése után, szinte az újjáépítés kezdetétől heves
társadalmi mozgások, átrétegeződések indultak meg Magyarországon. Ez a kis
korszak - a prózaíró Moldova György egyik elbeszélésének címét idézve - a
szegények fölfelé szavaival is jellemezhető: a falvak, a városperemek soha
nem látott bőségben küldték a fiatal tehetségeket (tehát korántsem a
kommunista párt tagjait, aktíváit! - kl) az egyetemekre, a főiskolákra, sőt
hamarosan a közélet, a művészeti élet bizonyos felelős posztjaira is. Ez a
nagy horderejű rétegváltás szűkebben 1946 és 1948, tágabban 1945 és 1950
között ment végbe. Sej, a mi lobogónkat... A politikai hatalom a kommunista
fordulat előkészítésének idejétől ösztönözte is e folyamatot, majd sietve
összekapcsolta a pártosság, a népiség és a realizmus hármas
követelményrendszerével. Pár hét, pár hónap leforgása elegendő volt az
uralkodó viszonylatok, programok többszöri változásához. A sűrűn cserélődő
kulisszák közt nem volt könnyű a morális éleslátást és a művészi
öntörvényűséget megőrző tájékozódás. A fényes szelek szószerkezet Jankovich
Ferenc (1907-1971) Sej, a mi lobogónkat c. és kezdetű verséből önállósította
magát. Ez eleve énekelhető versnek, indulónak készült, s mélyén is dal - egy
cseremisz népdal magyar variánsainak emléke - lüktetett: "Sej, a mi
lobogónkat / fényes szelek fújják, / sej, az van arra írva: / Éljen a
Szabadság! // Sej, szellők, fényes szellők, / fújjátok, fújjátok - /
holnapra megforgatjuk / az egész világot". Az egyszerű, fülbemászó szöveg
annak a rendre ismétlődő, egyszerre felemelő és lesújtó történelmi tévhitnek
adott hangot, hogy "holnapra" végbevihetők a nagy tettek, "megforgatható a
világ". A fényes szelek mint terminus, mint korszakjelölő kifejezés súlyos
ellentmondásokat sűrít magába, s ezek a disszonanciák az akkoriban induló
költőrajt is megérintették, megsebezték. (Az egykori teológiai, erkölcsi és
érzelmi összeütközéseknek, dilemmáknak hű dokumentuma és modellje Jancsó
Miklós 1969-i Fényes szelek c. filmje, mely a Népi Kollégiumok Országos
Szövetsége, a NÉKOSZ történetének egy tragikus epizódját dolgozta fel.)"
Folytathatnám még idézetekkel, névsorral a fényes szelek idejéből: Nagy
László, Juhász Ferenc, Simon István, Kormos István, Csanádi Imre, Fodor
András, Simonyi Imre, Darázs Endre, Szécsi Margit, Rab Zsuzsa... Hadd
fejezzem be egyetlen szerény megjegyzéssel: nem kell mindenben a
szélsőségeket meg a politikai önzést keresni. Legyünk tárgyilagosak, és
ismerjük el: a NÉKOSZ meg a "fényes szelek" nemzedéke nélkül sokkal
szegényebb lenne a 20. századi magyar kultúra és tudomány. Ezt ne feledd,
kedves barátom, Zoltán! Üdv. K.L.
|
