Kedves Hunter!
HIX NYELV #407, >:
> Erdekelne, hogyan, mibol alakultak ki a penzeink neve.
Az első magyar pénzt Szent István verette. Ennek neve (mai hangalakjában)
"dénár" volt. Ez ezüstpénz volt, és először a rómaiak verték i.e. 210-től, a
neve is innen való: lat. "dénárius" 'tízes, tizet magában foglaló', ui.
eredetileg 10 "as"-t (1 "as" = ered. 1 fontnyi réz) ért (később 16-ot).
István dénárjainak három változata volt: kettő csak a feliratában
különbözött, de egyaránt 1,24 g súlyú volt, azonban a harmadik csak 0,8 g-ot
nyomott. Ennek neve "obolus" 'féldénár' volt. Ez eredetileg egy görög
(athéni) aprópénz és súlymérték ("obolosz"), amely pénzben 1/6 drachmát ért,
súlyban pedig 0,57 g-t. A név összefügg a gör. "obelosz" 'nyárs' szóval, az
alapsúlyok eredeti alakjára célozva (ugyanide jő az "obeliszk" is).
István veretett aranypénzt is, ennek eredete és neve szintén latin volt:
"solidus", és i.sz. 300k. óta ismert. E név jelentése 'ép, tiszta, tömör'
(vö. "szolid"), jelezve, hogy készítője valóban beletette azt a 4,54 g
aranyt, amennyit ez a pénz eredetileg ért.
István utódai már csak dénárt vertek, de Könyves Kálmántól kezdve ezek
elértéktelenedtek, ezért Károly Róbert pénzreformot hajtott végre.
Megpróbálta a dénárt stabilizálni, de nem sikerült neki, emiatt -- vagy e
mellett -- két új pénzt vezetett be.
Egyrészt 1325-től újra vert aranypénzt, de ezt nem a bizánci "solidus",
hanem az 1252 óta Firenzében vert "fiorino" mintájára (Károly Róbert az
itáliai Anjou-ágból való volt). Ez a név annyit tesz, hogy 'virágos', mivel
Firenze címere, a liliom volt ráverve: ez egyben egy figura etymologica is,
minthogy Firenze latin neve "Florentia" 'tkp. virágzó', így a hazai
latinságban "florentinus liliatus" 'liliomos firenzei'-nek is hívták a pénzt.
Ebből az olasz "fiorino"-ból lett előbb a magyarban "*forin", majd "forint".
Ez a pénzfajta olyan gyakori volt, hogy északnémet nyelvterületen csak
"gulden"-nek, azaz 'arany'-nak hívták. Ezért van, hogy a holland "gulden"-t a
magyarok forintnak hívták. Károly Róbert forintja 3,52 g színaranyat
tartalmazott (1 budai márka súlyú és 23 karát 9 grän tisztaságú aranyból 69
aranyforint készült).
Károly Róbert harmadik pénze ezüst volt, amelyet 1329-től vert, és amely
1/16 aranyforintot ért. Ennek neve "garas" volt: a név a "grossus denarius"
'vastag dénár' kifejezés első szavából jő. Bár garast vertek a XII. sz.
végétől Észak-Itáliában, hírnevét az 1266-tól készített, 4,22 g tömegű, 12
dénárt érő tours-i (francia) garas alapozta meg. Károly Róbert eltért a
mintától, az ő garasa kisebb értékű volt, csak kb. 7 dénárt ért (a dénár
árfolyama nem volt stabil). A garas verését Nagy Lajos állítatta le.
A következő új pénz II. Ulászló nevéhez fűződött: ő verte 1499-ben, de csak
I. Ferdinánd bocsátotta ki 1553-ban. Ennek neve "guldiner" volt, amely
'guldenhez hasonló'-t jelent. Ezt először 1484-ben verték Tirolban és értéke
1 aranyforint volt, de -- aranyhiány miatt -- ezüstöt tartalmazott.
Ezután a Habsburg pénzrendszerbe kerültünk. Ferdinánd az aranyforint
helyett a "dukát"-ot vezette be. Ez a pénz a XIII. sz. végi Velencéből indult
el, nevét a körfeliratának utolsó szaváról, Velence államformájáról kapta:
"ducatus" 'hercegség, itt a "dózse"=herceg által vezetett ország'. Ez pénz
általában 3,49 g súlyú igen tiszta arany volt. A forint a továbbiakban ún.
"számítási" pénzként maradt fent, és 100 dénárt értettek alatta (ezt az
arányt egyébként még Hunyadi mátyás állította be). A forint legközelebb
valódi pénz 1867-1892 között, majd 1946-ban lesz, míg dukátot 1881-ig vertek
Magyarországon.
I. Lipót vezeti be a krajcárrendszert. Ennek alappénze a "krajcár", amely
Lipótnál még ezüstből van, Mária Teréziától pedig már rézből. Az első
krajcárt 1271-ben verték Meranóban, és a nevét a rajta lévő keresztről (n.
"kreuzer" 'keresztes') kapta. Magyarországon 1892-ben vonták ki, de számítási
pénzként, a réz kétfilléres neveként már egy ideig fennmaradt.
A Lipót-féle rendszerben 120 krajcár ért egy "tallér"-t (ez már 1499-től
ismert volt Magyarországon, de csak Lipóttól, mint saját pénz). Ez a név nagy
karriert futott be, hiszen ez az USA pénzének, a "dollár"-nak is az őse a
felnémet-holland "daler" alakon keresztül (nem is szólva a szlovén "tolar"-
ról). Ez eredetileg egy nagyobb értékű ezüstpénz, amit 1484-ben kezdtek
kibocsátani Tirolban. Nevét azonban nem innen kapta, hanem az 1518-tól ilyen
érméket kibocsátó, és elterjesztő Sankt Joachimsthal városnévről
("joachimsthaler" 'joachimsthali' > "thaler"). Ezt a települést ma Jáchymov-
nak hívják és Csehországban található.
A krajcár mellé a német "Zweier" mintájára vertek "duarius"-t, amely
nevével (lat. 'kettes') ellentétben nem két, hanem 1,5 krajcárt ért. Lengyel
hatásra volt "poltura" is, amely a sors szeszélyéből kifolyólag 1/2 krajcár
értékű lett, holott ennek neve jelent 1,5-et (le. "pól/tora" 'másfél'). A
poltura azért érdekes, mert Rákóczy "libertás"-ai tkp. 1, 4, 10 és 20 poltura
értékű pénzek voltak. (A libertás a nevét az érmék "pro libertate" 'a
szabadságért' feliratáról kapta.)
1857-től vernek a Habsburg-birodalomban "gulden"-t (12,345 g súlyú
aranypénzt), amelynek neve Magyarországon 1867-től "forint" lesz.
Az új forintkorszaknak az vetett véget, hogy 1892-ben a Monarchia Wekerle
Sándor pénzügyminisztersége idején áttért modern aranypénzrendszerre. Ez a
mai módra két szintű volt, a többi pénzt törölték. A valuta neve Monarchia
szerte "korona" lett (1 régi forint = 2 korona). A korona aranypénzként
kezdte a XVI. sz. Franciaországban, és az érmén látható rajzolatról nevezték
el. A váltópénz neve Magyarországon "fillér" lett (1 korona = 100 fillér). A
"fillér" név a német "Vierer" 'négyes' szóra megy vissza, és eredetileg a 4
krajcáros érme neve volt.
A Monarchia szétesésével önálló pénzt kellett bevezetni, de ez csak 1926-ra
sikerült. Az új pénz neve "pengő" lett. A név a XV-XVII. sz.-tól már ismert
először szó szerinti értelemben, vi. olyan érmékre alkalmazva, amelyek pengő
hangot adtak, majd a forint értékű papírpénzek bevezetésével "pengő forint"-
ként az érme alakú pénzt jelölte. A pengő bevezetésekor 3800 pengő felelt meg
1 kg színaranynak, és 12500 koronát kellett adni 1 pengőért: az infláció és
az emiatti papírpénzáradat lehetett az oka, hogy az új valutának 'fémpénz'
jelentésű szót választottak. De ez nem "gátolta meg" a pengőt abban, hogy ez
a pénznem a történelem legnagyobb feljegyzett inflációját produkálja, melyet
megfékezendő 1946-ban lecserélték, feltámasztva a "forint" elnevezést.
Biztos kimaradt egy-két kevésbé jelentős pénzegység megnevezése...
(N.B. Azért voltam ilyen szószátyár, mert az euró bevezetéséig még lehet,
hogy szükség lesz régebbi pénzegységek feltámasztására, ekkor jól jöhet az
informáltság.)
|