Pentek - Negyedik nap
…egesz ejjel csapkodta a szel a satorlapot. Mit sem sejtve
hallgattuk, neha el-elszunnyadtunk kozben.
Hajnal fel ot. A szelvihar olyan eros, hogy a satrunkat
tarto pockok nem birjak a terhelest, hirtelen bedol a sator
egyik sarka, pont Janos labanal. Zsolt tanacsara
megprobalja labbal eltartani a satorlapot, azonban kivulrol
rengeteg ho rakodik ra, egy ido utan olyan nehez lett, hogy
Janos keptelen volt labbal tartani. A ho egyre jobban
osszenyomta a satrat, csokkent a belso ter.
5 ora. Zsolt kimegy a satorbol, hogy ellapatolja a havat
rola. Amugy is kenytelen kimenni, mert a kulso
satorlapunkat is kikezdte a szel. Nem sokkal kesobb az
osszes tartorud feladja a szolgalatot, satrunk egy darab
zsak lesz. (Kezdtem azt erezni, mint azok a kiskutyak,
akiket zsakban eltemetnek, mert nincs szukseg rajuk. Elegge
horror erzes…)
Nem is jon vissza Zsolt delutan 3-ig. Csak ketszer, akkor
is csak par percre. Ez az ember hihetetlen! Kint 150-160
km/h erossegu szel fuj, olyan eros, amiben gyakorlatilag
nem lehet megallni. De O renduletlenul lapatol. Eleinte
kicsit megprobalja korbeasni a satrat, de ez remenytelennek
tuno vallalkozasnak tunik. Aztan megprobal falat asni a
sator kore. Eselytelen. A hovihar szerteszet fujja a
menedekkent szolgalo falat. Nem baj, a kovetkezo otlet:
asni fog egy lyukat, kifesziti a szetszakadt satorlapot a
tetejere, es ott lent a szelvedett helyen veszeljuk at a
szornyu vihart. Azonban ez a terv sem sikerul. Elegge
remenytelen a helyzetunk.
Zsolt ketszeri latogatasa a satorban eleg ijesztoen hat:
eloszoris remeg a hidegtol (pedig azt hittem O nem is tud
igazan fazni). Dzsekim nyakreszen - amit reggel kapott fel
a nagy igyekezetben - felcenti vastagon all jegpancel.
Szemoldokere ho es jegdara fagyott.
Hogyan ereztuk magunkat mi Janossal a satorban? Hat nem
volt egy Hawai holiday. Attol kezdve, hogy Zsolt hajnalban
magunkra hagyott minket, kiadva az utasitast:
- Nyomjatok labbal, kezzel, hattal a satorlapot kifele,
folyamatosan! - nem volt mas teendonk.
Ez tokeletesen lekototte az idonket. Sajnos a
gondolatainkat nem. Nem tudtuk mi fog kovetkezni, meddig
romolhat meg a helyzetunk. Ijeszto volt, hogy Zsolt nem
enged ki minket a satorbol, es ha orditunk neki - hogy
lapatoljon ezen, meg azon az oldalon - sokszor nem
valaszolt. Nem hallott minket az iszonyu hangzavar miatt: a
szel suvitett, a satorlap csapkodasa, csattogasa pedig csak
rontott a viszonyokon. Sokszor annyira rossz volt a
helyzet, hogy labunkat mar betakarta kivulrol a ho, es
kezunkkel fejunk felett tartva a satorlapot csak par tiz
centi levegoburok vette korul felsotestunket.
Termeszetesen mindezt halozsakban adtuk elo, mivel az
esemenyek olyan gyorsan tortentek reggel - azota pedig
folyamatos volt a kuzdes -, hogy nem volt
idonk/lehetosegunk feloltozkodni.
Janos egyszer csak kozli: „en nem vagyok fasza csavo, nem
birom bent, kimegyek". Engedelyt ker Zsolttol, hogy
kimehessen, es mar oltozik is. Miutan kimegy a satorbol a
szuk terben ismet nem vart ho adag lepi el a halozsakomat.
Bosszankodom. Ram marad a ho kitessekelese, de nem jarok
sok sikerrel. Janos helyet kivulrol pillanatok alatt ellepi
a ho, es a foldig nyomja a satrat. Kintrol nem hallok
hangokat. Egyre nehezebben tudok mozogni, ez mar nekem is
sok. Orditok Zsoltnak, hogy asson ki. Kozben Janos ordit
befele: Engedj be! Miutan ujabb adag hoval egyetemben
bemaszik, arcan latom, hogy eleg ideges.
- Mi a helyzet kint? - kerdezem.
- Remenytelen - valaszol - ne kerdezz semmit.
Rahagyom, ugysem valtoztat a helyzeten, ha az elobbi
kijelenteset kifejti...
Delutan 3 ora. A szelfuvas kisse alabbhagy, vagy csak a
hoeses szunik meg? De a lenyeg, hogy mar nem jon be a ho
olyan erosen. Semmit nem ettunk, talan egy darab kismeretu
kallodo csokit ketten Janossal. En kevesebb, mint a felet
birtam legyurni. Egyikunknek sem volt etvagya.
A satorban minden szanaszet hever, meg a zacskok szaja sem
volt behuzva a vihar elejen, igy a teljes etel keszletunk
es egyeb felszerelesunk kaosza vart arra, hogy egy kicsit
meg jobban osszekuszaljuk a kepet. Ugyanis a kovetkezo
feladat: el kell forditanunk a satorbelsot ugy, hogy az
also, valamivel vastagabb anyagbol levo satorlap legyen a
fejunk felett. Talan ezt nem szakitja szet a szel. Tovabbi
elonyok: a felso szellozo alank kerul, igy nem omlik majd
be rajta a hodara. A muvelet viszonylag mokas: Zsolt
kivulrol forgatja, tepi a belso satrat, mi pedig bent
probalunk ugy helyezkedni, hogy segitsuk kicsi vilagunk
fejre allitasat. Kozben gazfozok, atfagyott fel par zoknik,
kallodo kesek, bakancsok, hatizsakok kavalkadja szinesiti a
kepet. De sikerult. Szamomra nem tul meggyozo a sator alja,
ami immar a fejunk felett van. Nehany resen keresztul
ugyanis latni a kinti feher kodot. Felkeszules az
ejszakara: a polifomokat szorosan egymas melle fektetjuk,
alattunk zsakok es az elobbiekben emlitett kaosz. „Anyam,
ez meg tiz percet sem fog kibirni ilyen szelben" -
gondoltam. (De nekunk is lehet szerencsenk: vegul kibirta
az ejszakat.)
Ma mar biztosan nem tudunk lemenni. Bebujunk a mersekelten
vizes zsakjainkba, en fekszem kozepen. Zsolttal fozunk egy
pluszt a fejunknel, rizsfelfujtat ropogtatunk hozza. Ez
harmunk mai teljes menuje (nem is kivanok egyebet).
Kezdodjek hat a vegtelen varakozas a reggelre, es a
remenykedes, hogy az ido jobbra fordul. Janos
negyedorankent kerdezgeti Zsoltot:
- Mit mutat a barometer?
- Nincs javulas.
Nyugtalankodo kerdeseinkre, hogy mi lesz a tovabbi sorsunk,
mik a lehetosegek Zsolt nem biztat minket:
- Tul kell elni.
Ez van. Franko. Anyukamra gondolok. Szeretnem meg egyszer
megolelni. Ez a legerosebb valos gondolat, ami a lemenetre
kesztet errol a pokoli helyrol, de ugy erzem meg nagyon sok
turelem, es ero van bennem. Ez meg nem a tureshatarom
legszele. Termeszetesen valtozatlanul, folyamatosan faj a
fejem, es a satorlapra is roppant duhos vagyok. Ahogy a
nyeregben keresztul suvit a szel, satrunk tetejet (ami most
az alja) is vegigborzolja. A satorlap vegigfekszik a
halozsakjainkon, a kovetkezo lokesnel kisse eltavolodik,
majd ujra nagyot soz rank. Ez a mozgas mintegy 3-4
masodpercenkent ismetlodik. A satorlap kozvetlenul a
fejemet csapkodja. Elegge utalom.
Neha a barataimra gondolok: holnap lesz egy legeny es egy
leanybucsu. Ez utobbira en is hivatalos vagyok, de mar
biztos, hogy nem erunk le idoben. Vajon az eskuvore odaerek-
e?
…es most egy kis kitero: az embereket legjobban a
kovetkezo, szamukra izgalmas kerdes foglalkoztatja:
- …es hogy vegeztetek a kisebb nagyobb dolgotokat a hegyen?
Mivel keveset ettunk, ittunk, ezert kevesebbszer vegeztunk
ilyen dolgokat (legalabbis en :)
A satorban eltoltott 39 ora alatt egyszer mentem ki kb. 30
masodpercre. A tevekenyseg semmiben sem kulonbozik attol,
ahogy a Pilisben vagy a Matraban muvelik. Egyetlen
kulonbseg: a jeges hideg. Ezert aztan sokkal gyorsabb vagy…
Az ejszaka viszonylag monoton es kenyelmetlen volt.
Igyekeztem folyamatosan mozgatni a labujjaimat, es erre
neha Janosnak is felhivtam a figyelmet, aki folyamatosan
panaszkodott arra, hogy fazik, es neki van a legrosszabb
pozicioja a satorban. Halozsakjaink a satorlapon lecsapodo
paratol csopogo viz miatt teljesen ataztak. Nem csak
nedvesek lettek, hanem olyanok, mint amikor egy orkan
dzsekit kiveszel egy olyan mosogepbol, amiben nincs szarito
es centrifuga program…
|
