A NYELV 0212-ban írta HIXI A PIXI AKI ELHIXI
>:
>> "nem verbális kommunikáció".
>Ebböl vajon miért csak a "nem" szócskát fordítjuk le?
Nem igei közlekedés. A közlekedés nagynéha használom kommunikáció
jelentésben, a verbálisra az igei persze vicc, a nyelvi viszont nem jó,
mert az intonáció nemverbális, azonban nyelvi, és a szóbeli sem jó, mert az
inkább az írásbelivel áll szemben, pedig hát létezik írásbeli nemverbális
kommunikáicó is.


Üdv: Attila

A NYELV 0213-ban írta Racsko' Tama's >:
>Számomra az egy szóba írt "kétesélyes"-hez kötőjeles "*2-esélyes" dukálna
>(mint ahogy pl. a szlovákban van).
Vagy a 2esélyes, mint a németben.

Üdv: Attila

A NYELV 0213-ban írta Racsko' Tama's >:
>Fontosnak tartom leszögezni azt az álláspontomat, hogy "-AtkOzik" képző 
>tulajdonképpen nincs, csak "-kOzik" képző, amely műveltető igékből képez 
>visszaható-szenvedő gyakorító igéket.
Én inkább el tudnám képzelni az, hogy az -At és a -kOzik gyorsan
képzőbokrot alkotott, és így már egy képzőként járult legalábbis bizonyos
szavakhoz. Ezt számomra az bizonyítja, hogy a kérdéses szavak egy részében
nem él a műveltető képzős alak, vagy nagyon más jelentésben (ez persze --
hiszen történetiségről beszélünk -- nem jelenti azt, hogy nem is léteztek
ezek): avat (más jelentés), *csalat, *fogyat, *hagyat, hivat (?), irat (?),
kelet (más jelentés), méret (ez belefér), nyilat, nyirat (?), szövet (más
jelentés), unat (csak untat van), vonat (más jelentés). Tehát
tulajdonképpen az egy méret alapján lenne logikus az érvelés. Ezek után
persze feltehető a kérdés, hogy hogy alakulhatott ki egy képzőbokor két
olyan képzőből, amelyek nem is nagyon kerültek egymás mellé. Ide
természetesen adatok kellenének, és nálam ezek nem állnak sorban.

>Ez kissé tautologikus érvelés, mivel éppen azt vizsgáljuk, hogy hogyan 
>kellene őket írni, és ebben benne van annak a lehetősége, hogy a korábbi 
>kodifikáció rosszul történt meg.  
Ez valóban az lenne, de én nem így értettem, amit írtál. Úgy értettem, hogy
az iratkozik kilóg a többi közül, mert méretkezik. Erre írtam azt, hogy nem
lóg ki a többi közül, mert mind rövid, a méretkezik lóg ki a többi közül,
de az is csak látszólagosan, a szinkrón rövidüléselmélet nyomán.

>Állításom: az irodalmi nyelv kodifikációjakor a fenti szavaknál a 
>különböző képzett alakok nem azonos nyelvjáráshoz tartozó változatukban 
>kerültek be.
Nem tudom, hogy ez hogy történt, azt viszont épp ugyanígy, sőt inkább
elképzelhetőnek tartom, hogy a nomen acti képző korábban, még a pótlónyűlás
előtt agglutinálódott, majd viszonlag elszigetelődött a paradigmától, a
műveltető képző azonban transzparensebb volt, így a pótlónyúlás nyomott
hagyott ezeken a szóalakokon. Persze, nem elhanyagolható szempont az sem,
hogy a -t erős megterheltsége miatt a nyelvnek anno mindent meg kellett
tennie a homonimák elkülönítésére, a hosszúság erre pedig kiválóan alkalmas
(vö. olvasa : olvasá; olvasna : olvasná). További esetleges szempont a
magyar nyelv időzítésrendszere. Azt hiszem, Gombocz mérte ki (vagy
Laziczius?, most nem fog eszembe jutni, és lusta vagyok felütni), hogy a
tát, tátog, tátogat, tátogatók, tátogatóknak szériában az átlagos
magánhangzó-, illetve szótaghosszúság egyre rövidül, magyarán noha a magyar
egyértelműen nem hangsúlyidőzítésű nyelv, hanem sokkal inkább
szótagidőzítésű, azért nem tiszta típus, tehát másodlagosan a
hangsúlyidőzítés is megjelenik (szótagidőzítés: nagyjából a szótagok hossza
tekinthető egyenletes időzítési egységnek [persze ez a hosszú-rövid
oppozíció miatt talán pontosabb lenne morára fogalmazva, ugyanakkor a
hosszú-rövid arány az elmúlt száz évben 2,1-ről 1,3-ra esett];
hangsúlyidőzítés: a hangsúlytól hangsúlyig tartó szakazs az időzítési
egység [ilyen az élő indoeurópai nyelvek többsége]; e két fogalom jól
összehozható a különféle hangsúlyalapú és az időmértékes verselésekkel, ez
is arra utal, hogy a magyar mindkettőt tudja valamilyenformán). Mindebből
következik, hogy a hosszabb szóalakok természetesen tartalmaznak inkább
rövid magánhangzókat, ennek a következménye tulajdonképpen a pótlónyúlás
(ha úgy tetszik: testesítés) is, de el tudnám képzelni, hogy ha nagyon
halványan is, de a tővéghangzók lekopásában is szerepe volt. Valószínűleg
van egy időben akár változó "ideális" tőhossz és toldalékhossz (előbbinél
természetesen a transzparens tövekre és nem az etimológialag
kikövetkeztethető tövekre gondolok).


Üdv: Attila

HIX NYELV #0211, Racsko' Tama's >:
>Most ON-ra fordítom a témát: A te definíciód alapján én a "use case"-
>t 'alkalmazási közeg / környezet'-ként is tudnám magyarítani; mivel 
>ez úgy tűnik, hogy a külső környezet által igényelt inputok és 
>outputok tipizálásara irányul, illetve a funkciók tipikus külső 
>környezetek szerinti lebontását takarja.

Igen, azt hiszem, Mária kérdésére ez válasz lehet, de az én "use case"-em
nem egészen ezt jelenti. Itt ugyanis típustól függetlenül minden történés
egy használati eset. Az is, ha a felhasználó kattint egyet, és az is, ha a
szoftver válaszol. Ez tulajdonképpen arra jó, hogy úgy tervezzünk szoftvert,
hogy még nem tudjuk, milyen operációs rendszeren, milyen hardveren fog
futni. Ezen kívül automatikus programgenerálást is lehetővé tesz. [elvileg]

>> Ilyen még pl. a nemüres is, amit így, tulajdonságként használva érzésem
>> szerint nem jó különírni. Mit gondoltok? 
>A tanulság számomra: ha csak nem vagyunk száz százalékig biztosak, a 
>különírás mellett célszerű dönteni.

Köszi a választ!
-- 
Üdv,
		  Hunter			-[HE 1.15beta8;]-

A Nyelv#190 környékén volt egy vitafolyam arról, hogyan hivják a 
különféle kerek évfordulókat.
Az elnevezések listája a kőnél (=75. évforduló) végződött. 

Viszont a napokban olvastam az MTI-nél a következő hírt:
> Házassági világrekord
> Kentucky, 2002. szeptember 2. (MTI) - 83 éves "teljesítménnyel" egy Kentuckyb
an élő 
> pár a házasság-időtartam világrekorder az élő házaspárok mezőnyében.
> A feleség, Lil Ritchie 98 esztendős, a férj 104 éves. 1919. április 12-én esk
üdtek 
> egymásnak örök hűséget, ...

Vajon hogyan nevezték a már elmúlt 80. és hogyan nevezik a hamarosan
elkövetkező 85.
házassági évfordulójukat??
 
Szegedi Ga'bor (gaborsz at tin.it, http://gszegedi.freeweb.hu)
Az elveszett kincs potolhato, de az elvesztegetett ido nem.

A Nyelv# 212-ben Mártonfi A. részletezte az -atkozik/-etkezik 
igeképzők használatát.

Néhány megjegyzés:
1. Az avatkozik töve "av". De mi ez az "av"? Ige? Abból kiindulva, 
hogy a többi tő mind ige volt, feltehetőleg az "av" is ige kellene 
legyen. Én viszont még soha nem hallottam (ha esetleg ikes ige, 
akkor sem :-).

2. Nem lehet, hogy helyesebb volna két részre bontani a képzőt? 
Valahogy így:
* ír->irat (műveltető alak)
* irat->iratkozik (visszaható alak)
Azért kérdezem, mert például a mutatkozik, vitatkozik, következik 
esetén a "mut", "vit" vagy "köv" nem értelmes, viszont a "mutat", 
"vitat" és "követ" azok.

Szegedi Ga'bor (gaborsz at tin.it, http://gszegedi.freeweb.hu)
Az elveszett kincs potolhato, de az elvesztegetett ido nem.