Biztos ismeritek azt a mesét, hogy az öreg néni az erdőben
nem tudja felemelni a rőzsét a hátára, de egy arra járó
ifjonc felsegíti rá. Végül az öreg néni három jókívánsággal
bocsátja útjára az ifjoncot, és mind a három be is
teljesül...., a mesében. Be bizony, az utolsó részletig.
Ilyenkor szokták azt mondani a szkeptikusok, hogy "és akkor
belelógott a kezed a bilibe, és felébredtél....." Az összes
ezoterikusunk azt mondja, hogy a mágusok hajdan csak úgy
voltak hajlandóak elaltatni a tudásukat, hogy előtte
gyerekmesékbe kódolták annak minden fontos kiinduló
részletét, amelyekből aztán minden további lényeges dolog
ismét megfejthető. Nem bánom, legyen igazuk a
szkeptikusoknak, még a bilibe is belelógatom a kezemet azon
felül, amit tegnap megtettem. Nem kevesebbről van szó, mint
hogy e mese mintájára elvégeztem egy gondolat-kísérletet.
A gondolat-kísérlet gyakorlati fele úgy nézett ki, hogy egy
hajléktalan pityókás néni elesett, és minden életjele
annyiban kimerült ott fekve, hogy a retiküljébe és két
nylon szatyrába kapaszkodott. Ott feküdt a 37-es villamos
néptelen megállójában a Kerepesi temető mellett, és senki
sem segített neki. A homlokára és a feje hátsó részére
tettem a kezemet, majd célirányos kommunikációval
fokozatosan visszahoztam a tudatát a jelenbe. Amikor
kiderült, hogy hajléktalan, és hogy a Blaha aluljáróban a
dobozokon alszik, akkor "haza vittem". Persze egyre jobban
elkezdte tudatosítani, hogy mekkora bajban volt, és hogy
milyen sokat ér neki a segítségem. Ahogy kezdett bele
visszatérni az élet, egyre csak hálálkodott nekem, illetve
a szintén hajléktalan fiát szólítgatta a semmiből..... Hát
én a saját kis budapesti népmesémben nem az öregasszony
hátára segítettem fel a rőzsét, hanem a kartondobozra
segítettem rá az öregasszonyt, végül a hálálkodásai
közepette alaposan learattam a rám áradó jókívánságai
termését. A Szövetség Ládáját kértem tőle a jókívánságaim
fő tárgyaként. Azzal vezettem fel az értést az elméjében,
hogy itt már csak a csoda segít, de azt meg nem magunknak,
hanem a másiknak, esetleg egymásnak kell kérnünk fohászban.
Nem akarom részletezni, hogy milyen mondatokkal, de végül
kicsikartam belőle a nekem szükséges jókívánságokat,
csakúgy, mint a népmese sikeres ifjonca is tette. Fogós-
ravasz kihívás volt az igyekezetem verbális része, de én
mindent beleadtam, és a gondolat-kísérletek jellege
valamint törvényszerűségei szerint legyen a végeredmény,
a "foganat" bármilyen előjelű, azt fegyelmezetten tudomásul
kell vennem. Általában minden bukta kísérletemben szokott
lenni valami előre mutató apró motívum, pl:
Lehet, hogy be kell érnem csak egy valamiféle csiszi-csoszi
előrelépéssel, vagy valami közepes kaliberű szerencsével,
amit természetesen megírok nektek. De az sem kizárt, hogy
megkapom a Frigyládát, vagy az is megeshet, hogy fityiszt
kapok az orromra a Sorstól. Ez utóbbi esetben persze nem
jól kódolták bele a dolgokat a mesékbe a mágusok, vagy én
értelmeztem rosszul a teendőket a mágikus
analógiák "visszakódolási" erőfeszítései alatt; - vagy
éppen túl későn fogtam bele a dologba, mert már elment a
mágia ereje.... A bukta-kísérleteimet őszintén be szoktam
vallani, aztán uccu neki még egyszer, és még egyszer. Előre
a sírig vagy a sikerig. Mindenesetre lehet, hogy két-
esélyessé tettem a Frigyláda előkerülésének a kérdését
ezzel a posztmodern "mese-klisével". Korábban ugyanis
köztudomásúan egyesélyes volt a dolog, nevezetesen, hogy
nem kerül elő. Esetleg valahogy így volt két-esélyes.....:
vagy NEM kerül elő, vagy NEM kerül elő. Az is lehet, hogy a
hálálkodó néni jókívánságai okán sikerült másképp tennem
két-esélyessé a Keresést, de az is lehet, hogy nem.....
Mindenesetre a szintén Kereső Társaimnak csak annyit
mondhatok, hogy ha nekem nem jön be ez a "népmese-klisé",
de ők folytatják a makacs keresést, akkor legalább tudni
fogják, hogy Szabó Tamás így nem kapta meg; - tehát ekkor
másképp kell próbálkozniuk, mert akkor ez a mese-klisé már
ki van próbálva, és eredménytelen. Ezért jó, ha őszinték
vagyunk egymáshoz, mert akkor a legközelebbi
nekirugaszkodások alkalmával az embertársainknak nem kell
mások által már megtaposott bukta-lépcsőfokokon
feleslegesen lépdelve pazarolniuk magukat, miközben rázós
témákban kísérletezgetnek végső soron mindannyiunk javára.
Mindenesetre én a kisujjamat a biliben hűsöltetve
reménykedem, hogy hátha sikerült két-esélyessé tennem a
mese-hajkurászó vehemenciáimat, és akkor már csak azt kell
kívánnom magamnak a ti nevetekben is, hogy a két esély
közül a jobbik, a "ládásabbik" jöjjön be! Azért kívánom a
ti nevetekben magamnak, hogy nektek ne kelljen fáradnotok a
másoknak való jókívánságokkal. Így aztán még ezt a terhet
is leveszem a vállatokról, és én cipelem még azt is,
remélhetőleg mihamarabb a Ládával együtt.
Ha megkapom a Frigyládát, akkor nektek is
megmutatom......., az öreg hajléktalan nénit, akinek a
célirányos jókívánsága segített nekünk visszakapnunk azt,
ami a miénk.......
Ha egy idős embertársunk összecsuklik az utcán, akkor csak
a mesében van olyan, hogy felsegítik és hazaviszik. Ha
nekem tartós és szeretet-teljes női egyetértésre, és az
érdekazonosságból fakadó őszinte jókívánságra van szükségem
egy bármilyen ambíciómhoz, nos, olyan is csak a mesékben
van, hogy azt hipp-hopp meg is kapom: hangsúlyozom, hogy
férfi létemre a női térfélről. Főleg amikor nem is
mágiáról, hanem a fennmaradás jogának tömeges gyakorlásáról
van szó. Úgyhogy tegnap egy röpke másfél órára két ember
számára valósággá vált a Mese. Nyilván az ambícióm is
megmarad mese-belinek, hisz nekem a mai utcák állapotainak
igazán hatékony érdemi befolyásolásához "alsó hangon"
minimum egy Frigyládára van szükségem. Hajdan a valóság
visszavonult a mesékbe és a legendákba: Grál, Excalibur,
Frigyláda, Urak Gyűrűje, stb....Honnan máshonnan lehetne
azt visszacsalogatni....... Határidőt is szabtam: Minél
hamarabb!!!
Mivel énértem fohászkodott a néni, nekem is illik másokért
fohászkodnom, pl.: Ha megjön a Láda, akkor a szkeptikusok
ne vereségként, hanem biztatásként éljék meg azt. Ők is
fohászkodhatnak értem, hogy ha késne is a Láda, akkor se
túl sokat késsen. Ugyanis a magát fekve összepisilő néninek
első helyen önmagának nem jó; - de szorosan a második
helyen annak sem jó, aki arra megy, látja, és úgy érzi,
hogy képtelen segíteni, de a látvány mindenesetre máris
alaposan elrontotta a következő 30-40 percét.
Végül egy kis öniróniával búcsúzom:
Nnna, essse bolondul má meg!
HódolaTOM!
|