Libia: visszaemlekezes 11 ev tavlatabol
(7. resz)
Meg itt Dzsermaban kiprobaltam azt a kiserletet, amit Balazs
Denes irt le "A sivatagok vilaga" cimu konyveben. Egy tanyerba
vizet ontottem, beletettem egy homerot es a tanyert kitettem a
napra. A viz felmelegedes helyett lehult, hiszen a szaraz
levegoben olyan intenziven parolgott, hogy a parolgas reven tobb
hot vesztett, mint amit a napsugarzasbol magaba gyujtott. Ki is
hasznaltuk ezt a jelenseget, mert mikor mar nagyon keszultunk
meggyulladni, a poloinkat benedvesitettuk es igy vettuk magunkra.
Embertelen hidegnek ereztuk.
Dzsermat elhagyva Ubari fele vettuk az iranyt. A korabban
emlitett 150-160 km hosszu oazislancnak Ubari az utolso tagja,
utana Uveinatig tobb, mint 200 km-en keresztul nincs telepules.
Errol a szakaszrol ket elmenyre emlekszem: a kegyetlen hosegtol
elbodult aggyal tortunk elore, de meg igy is felszisszentem,
mikor egy emelkedo tetejerol elenk tarult az uttol delre fekvo
Murzuk homoksivatagot eszak-nyugatrol hatarolo sziklavilag
fantasztikus latvanya. Aztan egyszer csak egy bodet vettunk eszre
az ut menten, a bode mellett egy nagy atmeroju cso meredt ki a
homokbol es a csobol a tolozar repedesein hatalmas sugarban
tiszta, hus viz omlott!! Nehez erzekeltetni a hatast, amit ez a
latvany gyakorolt rank. Az egesz napos aszalodas utan vegre
furodhettunk! Lealltunk es legalabb fel oraig zuhanyoztunk a 30
fokos vizsugarban. Teljesen feleledtunk tole. A bodeban egy neger
lakott, aki elmondta, hogy ez a cso egy vizkutato furas kutja es
o itt az orszem. Hogy mit orzott, az rejtely, hiszen nem volt mit
ellopni. Mindenesetre a viz felhasznalatlanul folyt el a homokba.
Mire idaig elertunk, mar keso delutan volt. Tovabbhaladva
hamarosan teljesen besotetedett es szallashely utan kellett
neznunk. Uveinat utan, ahol az orszagut eles kanyarral delnek
fordul, letertunk az aszfaltrol es a bekapcsolt reflektorokkal
magunk ele vilagitva megprobaltunk egy alvasra alkalmas helyet
talalni. A toksotetben megalltunk, a ket autot derekszogben orral
egymashoz allitottuk, hogy igy egy kis vedett ter keletkezzen.
Aztan kikapcsoltuk a motorokat es az elso, kimerito nap vegen,
kb. 1200 km-t megteve letaboroztunk. A napkozbeni langolo hoseg
utan kellemes, langyos levego fogadott minket. Elovettem a
homerot: a kellemesen langyos levego 42 fokos volt. Enni nem volt
kedvunk. Elovettuk a magunkkal hozott nyugagyakat, az autok altal
hatarolt terben megagyaztunk, lefekudtunk (az en nyugagyam
azonnal osszeomlott, de nehany cuccot ala teve alvasra alkalmas
allapotba hoztam) es azonnal elaludtunk.
A masodik nap hajnalan arra ebredtem, hogy rettenetesen fazom.
Gondosan magamra tekertem a takaromat, de kivancsisagbol vetettem
egy pillantast a homerore. 22 fokos zimanko volt. Aztan a nap
lassan felkelt es mi is kikaszalodtunk pihe-puha agyikonkbol.
Csak most lattuk meg, hol is vagyunk. Egy nagy sik tersegen
voltunk, 1-2 km-re egy hatalmas homokdunetol, amirol kesobb
kiderult, hogy tulajdonkeppen egy becsuletes, sziklabol allo
hegy, csak teljesen befujta a homok. Tavolabbra, jobbra tolunk
latvanyos, meredek sziklatornyokkal egy hosszu homokkohegy
huzodott. A vege egeszen a tavolba veszett. A siksagot homok es
kotormelek boritotta. Kozel s tavol egyetlen zold fuszal sem
dugta ki fejet a kovek kozul. A felkelo Nap fenyeben csak harom
szin latszott: a kek eg, a fekete mazzal boritott sziklak es a
sarga homok. Ugy ereztem magam, mint a szinhazban, mikor felmegy
a fuggony: a sotetben azt sem lattuk, merre jarunk, aztan elmult
az ejszaka es a reggeli fenyben felebredve egy mesevilagban
talaltuk magunkat. Sokkszeruen ert az elmeny, az elso igazi
talalkozas a Szahara vilagaval.
Teleittuk magunkat, keszitettunk valami ennivalot, visszapakoltuk
a kocsikba a holmikat es tovabbindultunk. Sajnos az ido rovidsege
nem engedte meg, hogy kicsit korbenezzek a videken, pedig eros
kesztetest ereztem. Gyorsan begyujtottem egy a homok altal simara
csiszolt formas kodarabot, hogy azert valami kezzelfoghato
emlekem legyen errol a videkrol. Az ut a Tanezzuft vadi menten
haladva 150 km utan eleri az algeriai hatarhoz igen kozel eso Gat
varosat. A varos az Akakusz-hegyseg nyugati oldalanal fekszik.
Sajnos a hegysegbe vezeto es terepjaro kocsi hijan nem tudtunk
bemenni, pedig rengeteg prehisztorikus sziklafestmeny talalhato
itt es maga a hegyseg is tele van a homokkore jellemzo, rendkivul
latvanyos sziklatornyokkal, szurdokokkal. Gaton tulhaladva
erkeztunk utunk legtavolabbi pontjara, az Al Birket oazisba.
1986-ban itt ert veget az aszfaltut (azota mar bizonyosan tovabb
epitettek). Az aszfaltutrol egy foldutra tertunk, elhaladtunk egy
a haborubol itt maradt teherauto roncsa mellett es leallitottuk
az autokat. Kiszalltunk es gyalog meg elorementunk egy lankas
dombvidek fele, amely a Tanezzuft-vadira jellemzo palas kozetbol
allt. Geologus enemnek izgalmas latvany volt a papirvekonysagu,
erintesre szethullo palaretegekbol allo dombok lancolata.
Maszkaltunk a dombok kozott, fenykepeztunk, aztan lassan
visszabandukoltunk autoinkhoz. Megneztem a teherauto roncsat: egy
szem rozsda nem volt rajta, a szel altal hajtott homok minden
reszet fenyes-feketere csiszolta.
Visszafordultunk Al Birket fele es az oazisban megalltunk a
palmafak arnyekaban. Az ut mellett egy kis medence feneken
forrasok tortek fel, a medencebol kicsordulo vizet
csatornarendszerbe vezettek es szetosztottak a muvelt teruleten.
Megint egy erzes, amit csak atelni lehet, leirni nem: a szikla es
a homok vilagaban megtett hosszu utazas utan merhetetlen
feludulest jelent a zold novenyzet es a halkan csobogo viz
latvanya. Percekig csak neztuk, semmi mast nem csinaltunk. Aztan
ujra az autok es a szaguldas. Elhaladtunk tegnap ejszakai
szallasunk mellett es Uveinat utan ujra a hosszu, lakatlan
szakaszra erkeztunk. Deltajban elertuk Dzsermat. Az autokat
leallitottuk es gyalog nekiindultunk az ut deli oldalan emelkedo
Messzak homokkohatsag vadikkal szabdalt peremenek. Az egyik
tablahegyre vezeto osvenyen kaptattunk felfele, hogy a kb. 150 m
magas sziklafalrol egy pillantast vethessunk a videkre. Kemeny
dolog volt a juliusi szaharai melegben felfele haladni, pedig az
osveny nem nehezebb, mint a Gellerthegy utjai. Lassacskan azert
felertunk a hegy lapos tetejere, ahonnan jol latszott a sarga
homoktengerben szigetszeruen elterulo zold, muvelt folt: az
oazis. Az osveny egy pontjan egy elefantot abrazolo sziklarajzot
lattunk, bar nekem ugy tunt, hogy tulsagosan ep es gyanitom, hogy
valaki turistacsalogatonak rajzolta oda.
Lemasztunk a sziklafalrol es rovid autozas utan vezetonk egy vadi
fele vette az iranyt. Itt is kiszalltunk es begyalogoltunk a
vadiba. Egy helyen a volgy oldalan rengeteg megkovesedett fatorzs
fekudt, hasonloan, mint Amerikaban a Petrified Forest. Hatalmas,
fel-egy meter atmeroju torzsmaradvanyok tanuskodtak a millio
evekkel ezelotti, a maitol gyokeresen eltero klima leterol.
Sokaig keresgeltem az osmaradvanyok kozott, mig egy szep, a
gyujtemenyembe valo faagcsonkot talaltam. A vadiban tett kimerito
gyaloglas utan eloszor is teleszivtuk magunkat vizzel, majd
megneztuk Dzserma oazis kozepkori (?) romjait. A romteruletre ket
oslakos joindulatanak megnyerese es nemi belepojegy lefizetese
elleneben juthattunk be. A joindulat megnyeresehez a Polaroid
fenykepezogepet alkalmaztuk: lefotoztuk a ket uriembert, az
elohivodo fenykepeket nekik adtuk es ezzel megalapoztuk a
baratsagot. A ket burnuszos arab vidaman nevetgelt sajat maga
fenykepen, bekassziroztak a belepoket es igy bejuthattunk a
megtekintesre egyebirant egyaltalan nem erdemes romteruletre.
Szetomlo agyagfalak kaotikus halmaza fogadott minket, melyekbol
rovid tenferges utan elegunk is lett. Kifele meg irtunk valamit
angolul a vendegkonyvbe (az is volt am!) es ugy hataroztunk, hogy
megkeressuk masodik szallashelyunket. Ezt egy pofas kis
palmaligetben talaltuk meg, ahol mar gyakorlott mozdulatokkal
allitottuk egymashoz az autokat es keszultunk fol az ejszakai
alvasra. De meg vart rank a nap fenypontja: a furdes. Egy
marmonkannat felerositettunk egy palmalevel nyelere, madzagot
kotottunk ra, amellyel a kannat elbillenthettuk es mar kesz is
volt az udito zuhany. Nem egy Hilton, de nekunk tokeletesen
megfelelt. Aztan ettunk, ittunk, beszelgettunk es ujra jott az
ajulasszeru alvas.
folyt. kov...
|
