Kedves Listatagok!
A hozzám írt leveleket elolvastam, a bíztatásokat továbbra is nagyon
szépen köszönöm.
A kéréseket teljesíteni fogom, csak egy kis türelmet kérek. Mostanában
csak másodpercekre, max. néhány percre tudtam az Internetre fellépni,
ezért kicsit késnek a válaszok.
Ahogy az írásokat olvastam, azt szűrtem ki belőle, hogy a többség
nyitott az új dolgokra, az új ötletekre. Ezért sokat gondolkoztam azon,
hogy miként tudnék még segíteni írásaimmal. Aztán úgy találtam, ez a
levél szóljon a gyógyításról.
Gyógyítás másképp
1. Egyes keleti gyógymódok sikerrel használják a következő ötletet. Az
elv arra épül, hogy az emberi test sejtjei önálló tudattal rendelkeznek.
A sejtek öntudata természetesen alacsony szintű, és csak arra terjed
ki, amit neki el kell végeznie. Viszont irányítani is kell őket, ezért
kommunikációs képességük is van. Itt lép be ebbe a folyamatba az
agykontroll.
Először is ki kell választanunk a sejtek célcsoportját. Szépen
megsimogatjuk ezt a környéket, és erre gondolunk:
- Sziasztok fiúk! Jól figyeljetek, mert szeretnék beszélni a fejetekkel!
Panasz van rátok! Nem végzitek rendesen a munkátokat, hiszen zsírt
halmoztatok fel a hasamnál. Ez így nem lesz jó. Legyetek szívesek
rendesen dolgozni, és a felesleget kiüríteni! stb. Ezt természetesen
többször is meg kell ismételni ahhoz, hogy a fiúk vegyék az adást.
Ez a módszer nagyon közel áll az agykontrollhoz, az is lehet, hogy már
része valamelyik tanfolyamnak. (Ezt azért nem tudom, mert én csak az
alaptanfolyamot végeztem el, azóta más utakon járok.)
2. Az agykontrollos gyógyítás arra épül, hogy lelki szemeinkkel
átvizsgáljuk a beteg testet, és ahol foltokat látunk, az lesz a beteg
rész, azt kell kezelni. Itt csak arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy
elménk teljesen nyitott legyen, ne befolyásoljon minket az illetőről
kapott plusz ismeret.
Mire is gondolok? Csak arra, hogy a testünk egy komplett rendszer. Ha
durván akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy ha kiszúrják a
szemünket, akkor lehet, hogy közben becsinálunk.
Miért? Azért, mert a szemünktől oly távoli terület is a mi testünk része.
A mondanivalómat példával szeretném érthetőbbé tenni. Sokszor
keresnek meg olyasmivel, hogy fáj a hátam. Csinálj vele valamit.
Elkezdek vizsgálódni. Először az energiarendszerét nézem át. Semmi.
Aztán belemegyek a részletekbe. Tudom, hogy a gerinc környékét kell
figyelni, de ott sem látok semmit. Megyek tovább. Végül a húgyhólyag
alján futó herevezeték kb. 5 cm-es szakaszát kell megkezelni. Ettől egy
szempillantás alatt elmúlik a fájdalma.
Máskor a derékfájást a vesékbe belépő artériák megkezelésével
lehetett megszüntetni. Olyan is volt, hogy feji nyavalyát a talpon kellett
gyógyítani.
3. Nem minden betegség magyarázható materialista úton. Ebből
kifolyólag, aki csak a testet vizsgálja, semmit sem talál. Hol lehet ekkor
a bajt keresni?
Az emberi testet aura veszi körül. Az aura élénken reagál minden
gondolatunkra, káprázatos színekben pompázik, és úgy változtatja a
színeit, hogy a kaméleon ahhoz képest ipari tanuló.
Amikor betegek leszünk, először az auránk lesz beteg. Onnantól
kezdve nem védi kellőképpen az alatta található testrészt. A testrész
persze ettől megbetegszik. Az orvos erre szépen felirkálja a maga
gyógyszereit. Valami javulás lesz is, de igazából az okot még nem
szüntette meg. Az aura továbbra is sérült.
Az aurába ugyanúgy belemehet egy energiatövis, mint az ujjunkba egy
igazi. Ez a tövis mindaddig hat, amíg el nem távolítjuk.
A baj észlelése tehát nyitottságot igényel.
Következzen erre is példa. Egy ismerősömtől hallottam. Van egy
barátnője. A csaj testén időnként spontán égési sérülések jönnek létre
anélkül, hogy ténylegesen leforrázta volna. Mivel ez az ismerősöm elég
nagy tudor (pránanadi nagymester), megvizsgálta. Azt találta, hogy a
nő aurájára egy polip-szerű lény, vagy képződmény tapadt rá. Ez szívja
az energiáját, és okozza a tüneteit. Ezt a polipot megpróbálta kivenni
az aurából. Ő már ezt puszta kézzel is megfoghatja. Húzta, cibálta, de
semmi. A polip huzigálásával (kívülálló annyit lát, hogy a levegőt
markolássza a páciens körül) a nő iszonyú fájdalmakat jelzett.
Olyanokat, mintha a fél testét ki akarná szakítani. Úgyhogy tudomásom
szerint nem is lehetett kivenni.
Ilyen polippal én is találkoztam. Igaz, hogy csak egyszer, de az is elég
volt. Még sok is.
Az én esetem így hangzik:
Évekkel ezelőtt egy ezoterikus listára iratkoztam fel. Néhány
ártalmatlan és talán még tudatlan írást el is küldtem rá. Itt azonban
olyan csodabogarak voltak, akik komoly parajelenségeket is tudtak
produkálni. Pl. kanálhajlítás, testelhagyás, fekete mágia, stb.
Egyik este végeztem a szokásos meditációmat (nindzsa meditáció), és
közben egy szörny képe jelent meg előttem. Olyan volt, mintha a
Nyolcadik utas a halálból lépett volna ki. Meghökkentem.
Ösztönösen feltettem a kérdést: Mi ez? Rosszindulatú küldemény! –
hangzott a válasz. No, ha rosszindulatú, akkor menjen vissza a
feladójához!
Ezzel le is tudtam a dolgot. Néhány másodperc múlva felvillant egy férfi
képe, egy hang a nevét mondta. Láttam a szobáját, a berendezését,
és azt is, hogy hirtelen hasi görcsei támadnak, összegörnyed, és
összeseik.
Nem is vettem komolyan a dolgot, a képzeletem rovására írtam az
egészet. Csakhogy a feleségem, aki ugyanekkor a másik szobában
kontrollozott, másnap elmondta, hogy megjelent neki egy halálfej.
Én, mint kis naív, megírtam az esetet a listára, persze nem említve az
illető nevét. Az illető baráti köre azonban ekkorra már tudomást
szerzett a történtekről. Sajnos, aki rosszul lett, egy praktizáló
parapszichológus volt. (Azóta is felfelé ível a pályája, ahogy az
Interneten néha látom.)
Szerencsémre a listán felfigyeltek az írásomra, és néhányan elláttak
védelemmel, és azt is elmagyarázták, hogyan tehetem fel magamra.
Teltek a napok, és nem történt semmi. Aztán jött a szombat. Éppen a
padláson dolgozgattam, amikor a hátamba, a szívem mögött iszonyú
fájdalom hasított. Mintha egy kést forgattak volna benne. Az volt az
első gondolatom, hogy itt a megtorlás. Más eszközöm nem lévén,
elhatároztam, hogy tudomást sem veszek róla, nehogy örömet okozzak
az okozójának. Fütyörészni kezdtem, és folytattam a munkát. Egy idő
múlva (kb. 15-20 perc) azonban már sokalltam a dolgot. Egyre jobban
gyengültem. Már a lábam is remegett. Utolsó erőmmel lementem a
nappaliba, oda, ahol meditálni szoktam. Leültem. Abban a pillanatban,
amint a szememet becsuktam, azt láttam, hogy egy polip van
rátapadva az aurámra, és ugyancsak igyekszik átverekedni magát
rajta.
Elkezdtem a nindzsa meditáció kéztartásait csinálni.(Ezek a
kéztartások a három ujj technikához hasonlítanak, csak több van
belőlük, és mindegyiknek megvan a maga szerepe.) Talán a másodiknál
tartottam, amikor azt éreztem, hogy a farkcsontomtól kezdve olyan
melegség jött felfelé a testemen, mintha forró vízzel töltene fel valaki.
Ez az energia egy pillanat alatt átszaladt rajtam, és kilépett a fejem
tetején. A polip szétrobbant apró részekre, de aztán újra összeállt.
Támadni ekkor már azonban nem mert, csak fenyegetőleg lebegett a
fejem felett. Megpróbáltam kiszedni belőle a küldője nevét, de nem
sikerült. Visszaküldeni sem sikerült. Egy kicsit elbizonytalanodott. Azt
kérdezte, hogy én ki vagyok.
Bolond lettem volna bevallani, letagadtam neki mindent. Egy darabig
még ott lebegett, aztán eltűnt.
4. Záró gondolatnak csak annyit, hogy néhány betegség „műtéttel”
gyógyítható a legjobban. Meditálás közben kitalálható, hogy mit
építsünk be a beteg testébe. Pl. egy szépen csiszolt gyémánt az agy
egy bizonyos részén egyetlen nap alatt meggyógyítja a
pánikbetegséget.
A világ tehát nem csak annyiból áll, mint amennyit érzékelni tudunk
belőle. Talán ide vág az X akták szlogenje:
Az igazság odaát van.
Baráti üdvözlettel:
István
|
