ditbaro:
>Szinte az egész életünk a halál körül forog. 
>Bizonyos értelemben, az ember emancipációja a természettel 
>szemben attól függ, hogy milyen mértékben képes 
>függetleníteni magát a haláltól. De vannak olyan kötöttségek 
>ebben a kapcsolatban, amelyek sohasem haladhatók meg. 

>Szeretnék már végre beszélni valakivel a listáról, akinek 
>hasonló élménye van. 

Sok tekintetben egyetertek a felfogasoddal es felsorolasoddal. 
Valoban irracionalis, ahogyan legeslegtobben elunk, am ennek
reszben az is oka, hogy az eletunket megrogzodesek es
belenk vasalt programok kormanyozzak elsosorban, mely
programoknak csak a kihatasait ismerjuk (azokat is csak reszben), 
de a melyebb osszefuggeseiket, eredetuket, okukat csak talalgatjuk, 
ha egyaltalan foglalkozunk veluk.
Ha azt mondod jobb volna nem elni, azt a racionalitasod
diktalja, mert a halaltol elvarod, hogy se gyotro gondok ne 
emesszenek, se kinzo unalom, se fizikai szenvedesek.
Am fogalmunk sincs, milyen elhunytnak lenni.
Feltetelezem, hogy az ido szubjektive megszunik.
Vegtelen ideig es vegleg ? Nem tudhato. Lehet, hogy
a halal beallta pillanataban atugorva egy kiesett idot,
ujra megszuletsz, ugyanolyannak, vagy masnak, egy szamodra 
ujra kezdodo uj vilagban, tehat lehet, hogy nem letezik befejezes, 
nincs veg, s egy ujabb vilagban ebredsz ugyanolyan, vagy meroben 
mas, uj tudatra.
Tehat egyaltalan nem biztos, hogy meg lehet halni !

Egy masik eshetoseg: 
Tudjuk mi a szenvedes ? Tunetileg, tapasztalatilag igen, de
lenyeget tekintve teljesen megfoghatatlan.
Az elet racionalisan ertemetlen, csak mert sajat programunkat nem 
magunk irtuk. A fajdalom programjat kulon utaljuk benne, pedig 
azt se tudjuk, mi fan terem, mi is az valojaban, hogy mukodik, 
hogyhogy menekulesre kenyszerit olyankor is, amikor nincs is ertelme, 
mert a futas ugysem segit ?
Meg kene tudni hogy mukodik, es atalakitani mindet baratsagosabb
figyelmezteto jelle, otromba parancsok helyett !
Tudjuk hogyan mukodik az Univerzum ?
Az anyag csak statisztikailag megismerheto valami,
de a lenyege sok tekintetben csak homalyos, felfoghatatlan
matematikai modellek szintjen ragadhato meg, s reszben
csak elnagyoltan. 
Lehet, hogy az Univerzum anyaga vilaghalozatot alkoto 
szuperszamitogep, mely tud rolad, csak Te nem tudsz arrol, 
hogy o erez es gondolkodik, sot szenved, de tesz ellene.
Ami anyagat csak kepes, igyekszik kirekesztessel kimenteni
fajdalmabol. Talan ez az egyetlen sajat lehetseges celja. 
'Meghalni' nem tud, csak reszleg megszabaditani magat
a szenvedeseitol, oly modon, hogy fuggetlenne, elove -
- a mindenseget nem erzo strukturakba szervezi valamennyi 
anyagat. El is kezdte ezt, de meg nem vegzett.
Olyan strukturakat teremtett maris, melyek kevesbe
szenvednek nala. Az e'lok aztan idovel teljesen mentesithetik 
magukat minden szenvedestol, amint meg okosabbak es 
ugyesebbek lesznek. Kidolgozzak onnon hallhatatlansagukat is, 
es elszaporodva az Univerzumban, lehetoseg szerint minden 
anyagot elove es/vagy gondolkodova szerveznek.
Ezt diktalja bevesett programjuk, idonkent jelentkezo,
ismeretlen mibenletu idonkenti fajdalmukat is beleertve.

>5/Amikor egy ember meghal, akkor tudásának és tapasztalatainak 
>legnagyobb része vele együtt pusztul. 
De megmarad a vilagban elkodoltan minden informacio
arrol, hogy elt, es hogyan. 

>Én például nem félek a haláltól, de az értelmetlenség 
>nagyon kínoz. Ezért várom a halált. 
En emiatt legjobban aludni szeretek, s utalom az ebredest. 
Egyebkent 1998-ban megtalaltak azt a gen-szekvenciat, 
mely a 'veleszuletett' halalva'gyert is felelos. 

A halalvagyad abbol is adodhat, hogy nem talaltad meg a 
magadnak valo harcot. Szerintem nagyreszt gyoztes tulelo 
harcosok ivadekai vagyunk, s ennek nyomait hordozzuk 
sejtjeinkben, melyek koveteloznek, harcolni akarnak.
Osidok ota keserves kuzdelem folyt a termeszet ellen es masok 
megvedeseert... 
Szervezeted szellemeddel konfliktusba kerul, ha nincs kedved kuzdeni. 
Ha az embernek/allatnak nincs testre- ill. egyedileg szemelyreszabott, 
olykor-olykor felvillanyozo, sikerrel kecsegteto harcra lehetosege, 
akkor elofordul, hogy beall a depresszio, ami azzal jar, hogy az ember 
azt kepzeli tartosan es rogeszmesen, hogy nincs megoldhato 
ill. megoldando feladat szamara. Mintha elillanna vegleg a 
talalekonysag es a fantazia,  s ezzel az onbizalom. 
(A fentebb emlitett genszekvencia a depressziora is hajlamosit.)

>de nem vagyok képes megölni magamat.
Mert hatha 'utana' is fa'j. 
Kulonben ne keresd a halalodat, mert ha nem sikerul, strukturad 
reszleges megbomlasa, rendezetlenne, szabalytalanna valasa miatt 
sokkalta jobban szenvedsz.
Keress inkabb olyan harci feladatokat magadnak, melyekben 
jobbat, vagy tobbet produkalhatsz azoknal, akik ugyanazt
hulyen csinaljak. Ne csak figyeld, hogy ki mit csinal
hulyen, hanem aktivan (es ravaszul) hasznald ki hiba-felfedo
es elharito kepessegedet! Barhova nezel, semmi nem mukodik 
tokeletesen, es minden hulyeseg valahol, valakire visszaut.
Ugyanakkor tartozkodj minden gorcsos es hosszas egyoldalu 
tevekenysegtol, s a gyakori, azonos lelkiallapotoktol, mert 
a szervezet alkalmazkodvan - arra all be, arra specializalja magat 
egy ido utan, s koveteli - folytasd amit addig. Amikor 
valtanod kell barmi okbol, nem erti meg, s kenyszerit,
s akkor ujra felebred a menekulesi va'gy.

Udv: zoli

Elgondolkoztatott a listán folytatott eszmecsere tökéletes terméketlensége.
Vajon mi az oka annak, hogy az általam olvasott listák többségén a vita
állandóan elkanyarodik, és többnyire nem is vita, hanem egymás melletti
elkiabálás? Arra gondolok, hogy a levelezõk többre tartják a maguk személyét
és érzelmeit, mint a kezelt problémát. Számomra sem a magam, sem a
vitapartnereim személye nem fontos. Mindnyájan sétáló hullák vagyunk
ugyanis, és semmi értelme sincs egy hullával udvariaskodni. Szabadnapos
halottak vagyunk. Egyetlen fontos kérdés van csak tehát: mivel töltsük, azt
a kis idõt, amivel rendelkezünk? Gondoljátok el, hogy mondjuk a WTC 105.
emeletérõl induló liftben vagytok. Miután elindult a lif, becsapódott a
repülõ, és ti elkezdtek zuhanni. Mirõl lehet egy ilyen helyzetben beszélni,
illetve mi legyen a viszonyunk a liftben lévõkhöz? Van értelme itt hiúságnak
vagy a mellébeszélésnek? Mondjuk érdekes az, hogy nekem szebb öltönyöm van,
mint a másik brókernek, vagy neki fokozata van filozófiából, nekem meg
nincs? Vagy az én évi jövedelmem a tízszerese az átlagnak?
Érdemes-e arra fecsérelni az idõt, hogy egymás hiúságát kóstolgassuk
valamilyen levelezési listán anélkül, hogy az közelebb vinne helyzetünk
megértéséhez és a belõle következõ tennivalókhoz?

Nos: egy ilyen zuhanó liftben élünk. Sokan közületek talán nem érzik még,
hogy zuhan a lift. Sõt: a moden gyorsliftek mûködéséhez hozzá tartozik a
kontrollált zuhanás is. Tehát minden rendben lévõnek látszik. Csak sajnos ez
illúzió. A miénk nem üzemszerû zuhanás, hanem bizonyosan elszakadt a
drótkötél a születésünk pillanatában. Aki ezt nem tudja és érzi, az éretlen,
vagy becsapja magát, vagy hazudik. Vagy mindhárom egyszerre. Szeretnék egy
felnõtt emberrel beszélni közületek, aki tudja, hogy mi a HALÁL. Aki
hajlandó gondolkodni a helyzetünkön, aki nem beszél mellé, aki nem menekül
szentimentális ömlengésekbe, de nem is hunyja be a szemét.

Nagyon fontos felismerni, hogy:

1/  A HALÁL  nem leki probléma, vagyis nem depresszióból, vagy valamilyen
agyi elferdülésbõl ered, hanem valódi léthelyzet.
2/ A HALÁL nem magánügy, mert mindenki meghal, akár hiszitek, akár nem.
3/ A HALÁL szempontjából mellékes, hogy vidáman élek, vagy szomorúan,
gazdagon vagy szegényen.
4/ A HALÁL lefokozása biológiai problémává az öntudatlan állatok közé sorná
az embereket.

Pascal:

"Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de gondolkodó
nádszál. Nem kell az egész világmindenségnek összefognia ellene, hogy
összezúzza: egy kis pára, egyetlen csepp víz elegendõ hozzá, hogy megölje.
De még ha eltaposná a mindenség, akkor is nemesebb lenne, mint gyilkosa,
mert õ tudja, hogy meghal; a mindenség azonban nem is sejti, hogy mennyivel
erõsebb nála. Tehát minden méltóságunk a gondolkodásban rejlik. Belõle kell
nagyságunk tudatát merítenünk, nem a térbõl és idõbõl, amelyet nem tudunk
betölteni. Igyekezzünk hát helyesen gondolkozni: ez az erkölcs alapelve."

Leszámíva a pátoszt, meg egyes tartalmatlan szavakat (pl. nemesség,
méltóság) igaza van. A pusztulás tudatából kell levezetni tennivalóinkat. És
ezt a tudomány sohasem fogja megtenni. Legalábbis a jelenlegi tudomány nem,
amelyik olyan, mint a vakond: csak azt érzékeli, ami a föld alatt az orra
elõtt van, és fogalma sincs a felszínen lévõ dolgokról. A vonatkozó vicc: A
kis vakond és az anyukája feljön a felszínre.

"- Anyuka: mi az a nagy sárga ott fenn?
-Az kisfiam a Napocska, amelyik jó melget ad.
-És mi ez a szép selymes zöld itt körölöttünk?
-Az a füvecske, aminek jó illata van, és amitõl összefut a nyál a szájadban.
-De anyuka: ha mindez így van, akkor mi miért élünk a föld alatt?
-Mert ez a mi hazánk."

Vagyis a pozitivisták hazája, akik csak arról hajlandók beszélni, ami itt és
most tompa érzékeik számára adott, de nem törõdnek az értelmükkel, az
agyukkal.

5/A HALÁL ellen nem használ sem az érzelgõsség, sem a gõg, sem a
mellébeszélés, sem a tudálékoskodás. Sõt: az sem használ, ha igazolt
tudásunk van olyan tárgyakról, amelyek nem befolyásolják a léthelyzetünket.
Ilyenek a cosinus tétel, a Szírius hõmérséklete, vagy a pápák uralkodásának
dátumai, vagyis az egész nagybetûs POZITIVISTA TUDOMÁNY. A HALÁL az ember
létproblémája, amire csak az ember léthelyzetébõl lehet válaszolni. Nem
szociológiai, vagy pszichológiai kérdés, mert társadalmi helyzetétõl és
lelki beállítottságától függetlenül mindenki meghal.

A kutya (a tudomány) ugat, a karaván (a HALÁL) halad.