1. |
Melan poroszkal a balga. (mind) |
12 sor |
(cikkei) |
2. |
Re[2]: Les ne'vma'saux (mind) |
21 sor |
(cikkei) |
3. |
Re: tavolitoeset-rag (mind) |
55 sor |
(cikkei) |
4. |
Re: Les ne'vma'saux (mind) |
62 sor |
(cikkei) |
5. |
Ember+nagysa'gu' (mind) |
32 sor |
(cikkei) |
6. |
Re[3]: Les ne'vma'saux (mind) |
50 sor |
(cikkei) |
|
+ - | Melan poroszkal a balga. (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Hello,
Hogy forditanatok le az alabbi mondatot angolra? Lehetoleg a hangulat is
jojjon at.
Me'lyso:te't e'jen me'la'n poroszka'l a balga.
Ekezettel: Mélysötét éjen mélán poroszkál a balga.
Udv,
awender
|
+ - | Re[2]: Les ne'vma'saux (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
> E/3 'az ő ..-a/e' son sa ses
Ah oui. Merci. Ez nem volt nekem világos, hogy az elle és lui
megfelelője birtokos esetben az egy szem son-sa.
> E/1 'enyém' le mien la mienne les miens les miennes
Jé, ezekről még nem is hallottam!
> * A "nôtre(s)/vôtre(s)"-n kúpos ("grave") ékezet van.
Mille pardon, ez az accent circonflexe, nem a grave. Grave az ou`,
pe`re szavakban van.
Mármost viszont mint nyomdász jól tudom, hogy a párizsi
Miasszonyunk-templom neve Nôtre Dame, avec le ékezet. De a föntiek
szerint csak akkor járna ékezet, ha a templom neve La dame est la
nôtre volna. Comment c'est possible?
La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>
MACEDON = (ejtsd: Mekidn, Gregor). Skot Balkan-kutato.
|
+ - | Re: tavolitoeset-rag (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Boros Attila!
hix.nyelv #121, :
> Hadd kérdezzek rá: mi az a távolítóeset-rag,
Az "ablatívusz"-t próbáltam így magyarítani. A magyarban ez a neve a
"-tól/től" raggal kifejezett esetnek, más nyelvekben -- de tágabb
értelemben a magyarban is -- ide tartozhat a "-ból/ből", esetleg a "-
ról/ről", vi. a "honnan?" kérdésre felelő esetek.
> és mennyiben azonos vagy sem (eredetre nézve) az _igen_ meg az
> _ígyen_?
Mindkét szó felépítése = "i-" <mutatónévmási tő> + <esetrag> + "-n"
<határozószó-képző>.
Ez az "i-" tő az "e" ("ez") mutató névmás változata. Az "-n" képző
pedig ugyanaz, amivel ma is határozószót képezhetünk a mellékneveink
többségéből, pl. "szép" > "szépen". [Az "ígyen" esetén a mai nyelvben
ez a végződés már elmarad: "így" ill. eredetileg is opcionális
lehetett.]
A két szóban az esetrag különbözik. Az "igen" esetén ez a "-g"
terminatívusz (véghatározó) rag, amely -- mint már írtam --
kimutatható a "míg", "leg-" szócskákban és a terminatívuszrag mai "-
ig" alakjában.
Az "így(en)" esetén a "gy" elem előzménye "ly" volt, mely pedig "l"-
ből származott. Ugyanez a változás tapasztalható a "van" létige
ragozásában: a jelenidejű tőben "-gy" van (v. "va_gy_ok"), míg a
múltidejűben "-l" ("vol_l_tam"). A szóvégi "-l" palatizálódása
(lágyulása "-ly"-vé) gyakori jelenség, és a "ly, j" hangok "gy"-vé
affrikálódására is van a létigén kívül sok példa (vö. még "jer(e) :
gyere", "el[ső] : [*ely >] e_gy_"). Eszerint az "így(en)" és az
"ily(en)" szavak tulajdonképpen ugyanazok, csak jelentéshasadás
lépett fel.
Ez az "-l" pedig egy igen régi helyhatározórag, amely kimutatható pl.
a finn "-lla/llä", "-lta/ltä" stb. helyragokban. Az ugor nyelvekben
ablatívuszi (távolító) értelmet kapott, és mai is "közönséges" pl. a
névutóink ("mellő_l_, aló_l_" stb.), ragjaik ("-ból/ből, -tól/től, -
ról/ről, -nál/nél" stb.) végén.
Vannak azonban olyanok, akik azt gondolják, hogy az "így" "-gy" eleme
nem ablatívuszrag, hanem egy sajátos határozószó-képző. Tehát az "így
: ily", "úgy : oly", "hogy : hol", "egy : el-" párok nem
jelentéshasadással, hanem külön képzéssel keletkeztek.
Végülis, szerintem, ez csak időrendi probléma, mivel ez a "-gy" képző
is, és minden más "-l"-re végződő határozóképzőnk (pl. "jó_l_,
ebü_l_, tú_l_, fölü_l_", sőt "alkami_l_ag" ["l" + "g" terminatívusz])
ugyanarra a finnugor "-l" helyragra megy vissza, csakúgy mint a fenti
ugor "-l" latívuszképző. A kérdés csak az, hogy a szétválás mikor
történt meg: a magyar nyelv külön életében, vagy az ugor egység
idején, vagy a preugor korban.
|
+ - | Re: Les ne'vma'saux (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Láng Attila D.!
hix.nyelv #121, Láng Attila D.:
> Megint egy röpke kérdésem van: miképpen állnak elő a franciában a
> birtokos névmások, különös tekintettel birtok és birtokos nemére?
A franciában a birtokos névmás nem függ a birtokos nemétől, csak a
személytől, számtól, valamint a birtok nemétől és számától. (A
táblázatok proporcionális betűkészlettel "élvezhetők"!):
A) Jelzői alakok:
---
Egyes szám Egyes szám Többes szám
------------+ hímnem nőnem mindkét nem
Birtokos: +---
E/1 'az én ..-m' mon ma mes
E/2 'a te ..-d' ton ta tes
E/3 'az ő ..-a/e' son sa ses
T/1 'a mi ..-nk' notre notre nos
T/2 'a ti ..-tok/tek' ** votre votre vos
T/3 'az ő ..-uk/ük' leur leur leurs
---
Megjegyzések:
* A magyartól eltérően nem jár eléjük határozott névelő.
* A "notre/votre"-n nincs ékezet.
** A T/2 "votre (sg.), vos (pl.)" alak használatos egyes és többes
számú magázáskor is, 'az ön(ök) ..-a/e'.
B) Önálló névmási használatban:
---
Birtok*: Egyes szám Egyes szám Többes szám Többes szám
------------+ hímnem nőnem hímnem nőnem
Birtokos: +---
E/1 'enyém' le mien la mienne les miens les miennes
E/2 'tiéd' le tien la tienne les tiens les tiennes
E/3 'övé' le sien la sienne les siens les siennes
T/1 'miénk' le nôtre la nôtre les nôtres les nôtres
T/2 'tiétek, ön(ök)é' le vôtre la vôtre les vôtres les vôtres
T/3 'övék' le leur la leur les leurs les leurs
---
Megjegyzések:
* Határozatlan birtok esetén egyes számú hímnemű alakok
használatatosak, pl. "Ez az övé." - "C'est le sien."
* A "nôtre(s)/vôtre(s)"-n kúpos ("grave") ékezet van.
* A köznyelvben az önálló névmási alakok helyett gyakoribb az "a`"
{'a-grave'} elöljáróval és a megfelelő személyes névmás
prepozícionális alakjával alkotott szerkezet, pl. "Ez az övé. " -
"C'est a` lui/elle." E módon természetesen a birtok száma és neme nem
fejezhető ki, ellenben a birtokos nemével egyeztetendő.
-------------------------------
E/1 'enyém' a` moi
E/2 'tiéd' a` toi
E/3 'övé' a` lui (hím), a` elle (nő)
T/1 'miénk' a` nous
T/2 'tiétek, ön(ök)é' a` vous
T/3 'övék' a` eux (hím és vegyes), a` elles (nő)
-------------------------------
Ugyanez a konstrukció használandó, ha a birtokos névszó, pl. "Ez
Pálé." - "C'est a` Paul."
(Megy listára és magánban is.)
|
+ - | Ember+nagysa'gu' (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Lista!
Meg tudná nekem valaki indokolni, hogy az "ember nagyságú", "hegy
magasságú" stb. kifejezéseket (vi. amikor egy főnév a "jelzője" egy "-
(j)ú/(j)ű" képzős melléknévnek) miért kell két szóba írni? Ezt ma
"fedeztem fel" -- eddig egybeírtam őket --, de továbbra is csak ezzel
ellentétes érveket találok:
- A "-(j)ú/(j)ű" toldalék csak jelzős kapcsolathoz járul, tehát a
toldalék nélküli jelzős kapcsolatnak -- legalább logikailag --
léteznie kell. Így a "nagy erejű" kifejezés mögött a "nagy erő"
szintagma továbbképzése áll. Ha csak az "erő" főnévből képeznénk
melléknevet, akkor azt az "-s" képzővel tennénk: "nagyon erős".
Ennélfogva a különírt "ember nagyságú" kifejezés mögött kell lennie
egy _különírt_ "*ember nagyság" kifejezésnek, ugyanígy a különírt
"hegy magasságú" mögött egy "*hegy magasság"-nak. Ezeket a
feltételezett jelzős alapokat azonban mindenképp egybe kellene írni:
"embernagyság", "hegymagasság". Emiatt a "-(j)ú/(j)ű" toldalékos
továbbképzéseik sem írhatók külön.
- Ha a fenti gondolatmenet nem lenne kielégítő, akkor is felvetődik,
hogy az "ember nagyságú", "hegy magasságú" kifejezésekben
tulajdonképpen egy-egy jelöletlen jelzős kapcsolat rejtezik, ui. ezek
kifejtve "ember_nyi_ nagyságú", "hegy_nyi_ magasságú" alakúak. A
jelöletlen alárendelő kapcsolatokat viszont egybeírjuk.
- Továbbá egybeírjuk az "embermagas", "hegymagas" típusú
kifejezéseket, és ez logikailag szintén az emberírást vonná maga
után, hiszen a "hegy magasságú" tkp. felfogható a "hegymagas"
kétszeres továbbképzésének [+ "-ság" + "-ú"].
Akkor mégis miért iratják két szóba?
|
+ - | Re[3]: Les ne'vma'saux (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Attila!
hix.nyelv #122, Láng Attila D.:
> > E/3 'az ő ..-a/e' son sa ses
> Ah oui. Merci. Ez nem volt nekem világos, hogy az elle és lui
> megfelelője birtokos esetben az egy szem son-sa.
A "son/sa/ses" a "soi" '(ön)maga' névmáshoz kapcsolódik. Az a
folyamat, hogy az '(ön)maga vmije' átértelmeződött az 'ő vmije'-vé
már a vulgáris latinban megindult, ezért az újlatin nyelvek az E/3
birtokos névmásokat eredendően nem a megfelelő személyes névmásokból
képzik, hanem a latin "suus" folytatóit használják, vö. még olasz
"suo/sua/suoi/sue", portugál "seu/sua/seus/suas", román (al) säu/
(a) sa/(ai) säi/(ale) sale". [Az "ä" itt az "a-breve" helyett áll].
Persze azért egyes esetekben, pl. portugál, a beszélt nyelvben
megjelentek az analitikus jelzői formák is, vö. p. "dele(s) [hn]"
[< "de ele(s)"], "dela(s) [nn]" [< "de ela(s)"], "de voce^(s) [ön(ök)]"
> > E/1 'enyém' le mien la mienne les miens les miennes
> Jé, ezekről még nem is hallottam!
A jelzői és az önálló formák különböznek még a francián kívül a spanyolban
is (ami az újlatin nyelveket illeti).
> > * A "nôtre(s)/vôtre(s)"-n kúpos ("grave") ékezet van.
> Mille pardon, ez az accent circonflexe, nem a grave. Grave az ou`,
> pe`re szavakban van.
Tu as raison absolument, de ma migrénes nap van, ilyenkor a gizike és
a gőzeke hangalakja nehezen elválasztható.
> Mármost viszont mint nyomdász jól tudom, hogy a párizsi
> Miasszonyunk-templom neve Nôtre Dame, avec le ékezet. De a föntiek
> szerint csak akkor járna ékezet, ha a templom neve La dame est la
> nôtre volna. Comment c'est possible?
A "nôtre" az eredeti alak, mivel a latin "noster" "s"-ének kiesése
pótnyúlást okozott a magánhangzón. Azonban a jelzői használatkor a
szó hangsúlytalan, így a magánhangzó lerövidült; oly annyira, hogy
többes számú alakja egészen redukált lett: "nos" (és nem a várható
"*notres"). Önálló névmási használatban azonban hangsúlyos ejtésű,
így a magánhagzó hosszúsága megmaradt. Ugyanígy lat. "vester" > vulg.
lat. "voster" > fr. "vôtre" > "votre" > "vos". A hangsúlyos és
hangsúlytalan személyesnévmás-párok gyakoriak a franciában; pl.
"én" = (hangúlytalan) "je" : (hangúlyos) "moi"; "őt" (hn.) =
(hangúlytalan) "le" : (hangúlyos) "lui".
A "Nôtre-Dame" azonban egy régi alkotású kifejezés, csak Szűz Máriára
érthető, egy összetett szónak számít, így a "nôtre" hangsúlyos, és el
is vesztette a közvetlen kapcsolatát a "notre" közszóval; emiatt nem is
változott vele. Hasonló jelenség figyelhető meg a magyar párjában, a
"Miasszonyunk"-ban: ez is egy szóvá vált, és az "asszony" benne még őrzi
a régi presztízsdús jelentését: 'úrnő; királynő'.
Azonban ha egy egyszerű hölgyről lenne szó, akkor a jelenkori
szabályoknak megfelelően "notre dame" lenne.
|
|