RACSKÓ TAMÁS

> A névhez egy fiktív eredettörténet tartozik.. E szerint Bar-Kochba
> egy kémét a rómaiak elfogták, kivágták a nyelvét, majd elengedték. A
> kémet visszatérése után Bar-Kochba faggatta ki úgy, hogy az csak
> igent ill. nemet tudott a fejével inteni.

  Az általam írt történetben jobban hiszek. Egyrészt mert az -- ha
emlékeim nem csalnak -- Grätzer Józseftől származik, másrészt mert ha
a kém nyelvét kivágták, akkor tudhatott írni, ha nem tudott írni,
akkor tudott volna mutogatni vagy a porba rajzolni.
  A gond az, hogy Bar Kochba nem készített feljegyzéseket, én pedig
akkoriban Britanniában nyaraltam.

> A "rezervovat' vlast'" különösen tetszett. Elképzeltem Álmost, amint
> Etelközből előre küld egy megbízottat az avar kagánhoz az alábbi
> üzenettel: "Lefoglalnék úgy százezer fő számára szállásterületet
> honalapítás céljából. Tudnak fogadni minket 895- től?" :-)

  Ami azt illeti, az eredeti üzenetben még 820 szerepelt, de folyton
halogatták a költözködést, az avarok se siettek kijelölni a
szállásterületet (akkoriban türelmi zónának hívták, mert ezen a
területen az avar lakosság köteles volt eltűrni a magyarok idegen
népszokásait és öltözködését), úgyhogy csak a hetvenes években értek
az országhatárra. Akkor viszont le kellett táborozniuk és megvárniuk,
hogy eljöjjön a kilencvenes évek közepe, mert a Kádár-rendszerben az
ezeregyszázadig évfordulónak a világon semmi jelentősége nem lett
volna.

> Az "obsadit'" itt egyértelmű agressziót fejezne ki, a "zaujat'"
> pedig ilyen értelemben nem használatos.

  Tudod, a szótárban egyszerűen egymás után sorakoznak, minden
magyarázat nélkül... hja, a szótárt szlovákok készítették
szlovákoknak...

> az angol javaslataid pedig olyanok, mint nekünk a "szajkóhukki"
> önmagában a megfelelő vers nélkül, vi. értelmezhetetlen.

  Hát nem tudom. Szerintem elég logikusan hangzanak. De mondok valamit:
hozzuk párhuzamba a magyar honfoglalást az európaiak beözönlésével
Amerikába. Arra emlékeznek az amerikaiak is, az angolok is, az
ausztrálok is, a kanadaiak is.

> Az eszperantó szótáram erre a szóra "patrujokupo"-t hoz:

  "Oz is jú!"

>> tessék kitalálni, milyen országot jelent az, hogy Wyspy Owcze.
> Feröer ('Bárány-szigetek').

  Ojjé, Tied a két köcsög.

> Akárhogy is kutattam, nem tudtam olyan német szót előtalálni, amely
> "w"-re végződne.

  Azt hiszem, "amerikai típusú lelkesedés" értelemben már használatos a
das Wow.

RUZSÁNÉ CSERESNYÉS MÁRIA

> Tudtok olyan nyelvrol, amelyben nincs meg ilyen szepen a 3 - 3
> szemely egyes- es tobbes szamban? Szerintem nem olyan nyilvanvalo,
> hogy ez a harmas minden nyelv logikajaban ennyire benne van.

  Átnéztem A nyelv enciklopédiáját David Crystaltól, ilyen példát nem
hoz. Úgy néz ki, hogy ez a hat alapnévmás minden nyelvben megvan,
azokban is, amelyek főneveknél nem jelölik a többes számot (japán). Ez
persze nem bizonyosság, hiszen Crystal nem példatárat állított össze,
hanem a nyelvvel kapcsolatos jelenségeket ismertet.
  Ugyanakkor viszont az is valószínűnek látszik, hogy bár ez a hat
alapnévmás minden nyelvben megvan, nagyon kevés -- vagy talán nincs is
-- az olyan nyelv, amely be is éri ezzel a hattal. A tipikus
hozzátételek: a harmadik személyben (esetleg a második személyben is)
a nemre utaló változatok (amelyek megléte esetén a nem nélküli névmás
hiányzik); a formális és informális (te--ön) megkülönböztetése; a "mi"
névmás exkluzív és inkluzív változatának megkülönböztetése; az "ő"
névmás másik alakjának használata olyan esetben, amikor előzőleg egy
személyt már illettek az első alakkal, és most másvalakit említenek;
stb. Érdekes lenne egyszer összegyűjteni.

La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>;
Ah! ah! -- mondotta Don Manoel portugalul. (Id. Dumas)

OFF
A NYELV 0073-ban írta Racsko' Tama's >:
>> ['Itt élned, halnod kell'] De az egy másik Koltay-opus.
>A filmművészet nem erős oldalam.
Koltayról beszéltünk. Nem filmművészetről.
ON

Üdv: Attila

Kedves Gábor!

hix.nyelv #73, Szegedi Gábor:
> Tehat: ki tudja, mi is a minoseg illetve a megbizhatosag?
Na ez az, ki tudja? Itt van pl. az ISO-9000-es, a 
minőségbiztosítással foglalkozó szabványsorozat. Ennek értelmében a 
minőség az, hogy a bemeneti anyagaid, munkafolyamataid állandó 
színvonalúak, ebből következően a termékeid is azok. Ha pl. egy 
sörgyár az ISO-dokumentációjában előírja, hogy minden tizedik 
palackba a sör mellé egy egeret is kell tölteni, akkor abban az 
esetben termel rossz minőségben, ha kimaradnak az egerek. 
Persze, ha boltba mész, akkor az egereket nem fogod minőségként 
értékelni, mivel számodra a minőség akkor értelmezhető, ha az adott 
dolog használható arra, amire szánták. A sör esetében ez a megivás, 
amelyet az egerek -- már ha tudsz róluk! -- megakadályoznak. Ha 
megiszod a sört, akkor tulajdonságait összeveted a sörökkel való 
korábbi tapasztalataiddal. Ezt az összevetést és az eredményeként 
előálló óhatatlan értékelést fogod minőségként leírni. A "jó 
minőségű" tehát: kb. 'használható, és a használat szempontjából 
releváns tulajdonságai az átlag fölé emelkednek'. Ami, ha a gyártótól 
hangzik el, adott esetben általában üres állítás.
A "megbízhatóság" a minőséggel összevetve hosszabb távú, ill. 
statisztikai jellegű értékelés: azt fejezi ki, hogy tudod, miként fog 
az adott dolog használat közben viselkedni, ill. az azonos fajtájú 
dolgok minősége mennyire szór. Ennek megfelelően, ha valami mindig 
csapnivaló, akkor az megbízható; de olyan is van, hogy egy holmi 
általában jó minőségű, azonban nagy a selejtszázaléka, így 
megbízhatatlan.

Kedves Attila,

> De eluszvr is elegem van abbsl,
> hogy nekem mindig tekintetbe kell vennem a keresztinyek 
irzelmeit, de
> a keresztinyek soha nem veszik tekintetbe az in 
irzelmeimet

Merd am ki dekara pontosan, hogy mindig csak annyi 
tiszteletet adj, amennyit kapsz! Nehogy veletlenul jobb 
legyel masoknal! A "soha" pedig itt meg durvabb 
altalanositasnak tunik nekem, mint ami ellen ugy 
tiltakoztal.

> Egyibkint ez mas tagline-okkal is
> mgy van, is nem litezik egy mondatot talalni akarmilyen 
eurspai
> nyelven, ami _valakit_ ne sirtene.

Na, ezert folosleges volt 70 soron keresztul fosni a szot. 
Ez a 3 sorod osszefoglalja a filozofiadat: nyugodtan 
rugjunk bele akarkibe, aztan majd jol megmagyarazzuk, hogy 
mas dolog is serto am. Embert olni nem akarsz csak azert, 
mert mas is megtette mar?

> Keresztiny mivoltodhoz szmvbul
> gratulalok is soha nem allt szandikomban azt megsirteni.

Nem vagyok kereszteny, de tiszteletben tartom az 
erzeseiket, mert kozottuk elek. Ha kiderulne egy 
agyszulemenyemrol, hogy egy szukebb korben is _tobbuket_ 
serti, akkor "ez nem jott be" csatakialtassal szepen 
csondben torolnem a keszletembol, nem eroltetnem tovabb a 
dolgot. Sajnalom, hogy ezt igy a szadba kell ragni, mert a 
hasonlatokbol nem ertetted meg, csak elkezdtel azokon 
lovagolni.

Pityu

Kedves Mari!

hix.nyelv #73, :

> Tudtok olyan nyelvrol, amelyben  nincs meg ilyen szepen a 3 - 3
> szemely egyes- es tobbes szamban? 

Az alapvető séma az "én" - "nem-én" szembenállása, 
megkülönböztetése. A "hallgató" - "nem-hallgató" distinkció (vi. 
a 2. ill. 3. személy) a "nem-én" alábontása. Ezek a 
szembenállások többé-kevésbé megvalósulnak minden nyelvben, ám 
nem kizárólagosan a "személy" kategóriáján belül, az ui. első 
sorban az igéhez kötődő sajátosság. Az igén pedig nem minden 
nyelv jelzi a személyt. Ezekben általában a személyes névmásokkal 
adhatjuk vissza ezt a kategóriát, azonban egyrészt ezeket nem 
feltétlenül kell használnunk (értsd: a formális alany is 
elmaradhat), másrészt ezek nem feltétlenül felelnek meg teljesen 
a mi fogalmainknak, harmadrészt ha csak a személyes névmásokra 
hagyatkozunk, még több személyünk is lehet, mint 3. 

Vegyük a malájt: az ige nem jelzi a személyt. Személyes névmásai 
vannak, azonban sokukból kettő van: egy alacsony ("tegező") ill. 
egy magas ("magázó") udvariassági szintű. Mivel ebben a nyelvben 
a személyt csak az alany fejezheti ki, így pl. a személyes 
névmás, aminek 6 egymással fel nem cserélhető alakja lehet, akár 
ki is jelenthetnénk: a malájban 6 személy van. 
Ha viszont a másik irányba indulunk el, akkor megállapíthatjuk 
hogy a 2. és 3. személyben a személyes névmások használata igen 
korlátozott, az élő nyelvben mindenkire magas stílusban "X. Y. 
úr"-ként ("Tuan X. Y."), "N. N. asszony"-ként ("Nyonya N. N.") 
stb. alacsony stílusban személynevével, foglalkozásnevével, stb. 
hivatkoznak még akkor is, ha hozzá beszélnek. [N.B. A magyar 
magázás igen hasonló ehhez.] Ez tehát arra utalna, hogy csak 2 
személy ("én" - "nem-én") van. 
Ugyanakkor megvizsgálhatjuk a birtokos névmásokat (amelyek a 
malájban a hagsúlytalan tárgyat is kifejezhetik). Ekkor azt 
találjuk, hogy "reguláris" módon három személy van (udvariassági 
kategóriák nélkül, ill. a 2. és a 3. személy világos 
megkülönböztetésével).

A maláj nem áll egyedül a térségben, és mégcsak nem is a 
legszélsőségesebb eset. A japánban pl. amennyiben a közlés 
enélkül is érthető, nem szokás a személyt egyáltalán jelezni. 
Formailag ugyan van 2. személyű névmás, de gyakorlatilag nem 
használják, szinte kizárólagos a név ill. titulus szerinti 
hivatkozás. Azonban, ha "muszáj", a japán meg tud különböztetni 
"az 'én' közelemben lévő" ("konohito" 'ez az ember, akiről én 
beszélek'), "a 'te' közeledben lévő" ("szonohito" 'az az ember, 
akiről te beszélsz'), ill. "semleges" ("anohito" '(am)az az 
ember') 3. személyt.  Mindezek ellenére nem lehet mondani, hogy a 
japán ne ismerné a három személyt, csak azt, hogy a személy 
megkülönböztetése egészen másodlagos az udvariassági viszonyok 
kifejezéséhez képest. 

A fentiek miatt a háromszemélyes kategória, mint modell minden 
nyelvre alkalmazható. A jelentősebb differencia ott található, 
hogy vannak nyelvek, amelyekben több személy van, mint három. 

Ezek közül az egyik elem -- amelyet ugyan még nem számítanak 
teljes értékű személynek --, a malájban is megfigyelhető: ez az 
"exkluzív" ill. "inkluzív" T/1 megkülönböztetése. Az exkluzív 
"mi" azt jelenti, hogy ebbe az(ok) a személy(ek) nem értendő(k) 
bele, aki(k)hez beszélünk (vö. maláj "kita" 'mi, köztünk ön(ök) 
is'); ezzel szemben az inkluzív kategória kiterjed a 
hallgató(k)ra is (maláj "kami" 'mi, de ön(ök) nem'). 

Megfigyelhető viszont egy valódi 4. személy is: ez az ún. 
"obviatív" kategória. Ez az előzőleg nem ismert, meg nem nevezett 
személyre, dologra vonatkozik. Pl. a moháve "nyaiszvarK ímaK" 
jelentése 'ő énekelt, és eközben (ugyanő) táncolt', de a 
"nyaiszvarK ímaM" 'ő (akit már említettük) énekelt, és eközben 
egy másik (akiről még nem volt szó) táncolt' [a "K" és "M" csak a 
személyrag kiemelése miatt lett nagy betű.] A 4. személy és az 
inkluzív/exkluzív T/1 személy az indián nyelvekben elterjedt 
kategóriák: a krí nyelvben pl. egy jelen idejű igének szám és 
személy szerint 13 alakja lehet, mivel 3. és 4. személyben 
mindkét számban a személyragokkal is megkülönbözteti az élőt és 
élettelent, T/1-ben pedig az exkluzív/inkluzív szembenállást. 

Korlátozottan, a birtokos névmás esetén ismerik az obviatív 
kategóriát a szláv nyelvek is: az alany birtokát a "svoj" névmás 
fejezi ki, így szovák "on c^ítal _svoju_ knihu" 'olvasta a 
(saját) könyvét', de "on c^ítal _jeho_ knuhu" 'olvasta az ő 
könyvét (a másét)'. 


> (Pl. a gyerekek sem ismerik azonnal az "en" fogalmat, eleinte
> onmagukrol is 3. szemelyben beszelnek, alanykent a nevuket hasznalva.) 
Ismerik az "én" fogalmát, csak számukra az 1. személy 
kifejeződése nem ehhez, hanem a "decizibilitás"-hoz kötődik. A 
szülő első személyben hivatkozik magára, és emellett a gyerek 
helyetti is döntést is ő hozza meg. Ez a kettő a gyermekben 
összekapcsolódik, és csak amikor önálló elhatározásai lesznek, 
akkor azonosítja az "én" fogalmát az E/1 személlyel.