Ma egy kerdesre valaszolva meg kellett mondanom anyosom "first name"-et
(magyarul utonev), es valahogy igazan kulonosen hangzott, hogy "Mihalyne",
pedig ugye tenyleg az. Kivancsi lennek, milyen variaciok vannak erre a
nagyvilagban? Vannak mas kulturak is, ahol a nok hazasodaskor 100%-ban
elvesztik az eredeti  nevuket?

Udv,
Jozsi.

Yudit szövegszrkesztő a 2.5.4 verziótól kezdődően
támogatja a rovásírást a Rovás  Szabvány Unicode
Private Area-jába transformálásával. Yudit eredetileg
Linux platformra készült, de decembertől már van
Windows változat is. A Mac OSX -en XWindows allatt
is futhat a program. A program ingyenes és a GNU
licensszel jön: nyugodtan le lehet tölteni és bárkinek
továbbadni.

Configurálásahoz célszerű az installálás után elolvasni
a documentációt, amely a 'segit' vagy 'segít' szó beírására
magyarul is megjelenik. Ha 'howto rovasiras'-t adunk a
kis parancsterületre, akkor - sajnos egyenlőre csak angolul
- a rovásírással kapcsolatban még több információt kapunk.

A beépített 'rovas' fájlkonverter biztosítja a
kompatibilitást a Rovás Szabványyal, mind szövegkonverziós,
mind font támogatás szinten; Rovás Szabványyal készült
True Type fontok változtatás nélkül használhatók.

Yudit az Unikód Plain Text szerkesztésére szolgál
és teljesen más céljai vannak mint példaul a Word
Szövegszerkesztőnek. A Yudittal készült dokumentumok
sem formattáló, sem pedig font információt nem tartalmazó
text fájlok lesznek.

A Private Area nem a legjobb megoldás, de sajnos a
rovásírást Unikódba illesztö előterjesztés mar 1998 óta
holtvágányon van. A PUA val legalább email lehetővé válik
utf-8 enkódolással. A PUA nem biztos, hogy a végleges megoldás
- a dokumentumok 'rovas' kódolással tárolása célszerű,
ha lehetséges (ha nem tartalmaz átfedő más pl. angol szöveget).

Letöltés (a windows változat a 'binary' csatolásnál található):

   http://www.yudit.org/download.html

A PUA kódkiosztás a

   http://www.yudit.org/download/pua

helyen található.

A verzió elkészítéséhez külön köszönet illeti Dr. Hosszú Gábort,
az Ő segítsége elengedhetetlen volt. A beépített font is az
Ő rovstd.ttf fontjára épül.

Yudit szoftveresen támogatja a jobbról balra íráshoz
szükséges  türözést. A menü 17 nyelvre van lefordítvan,
konfiguráción át  magyarul is megjelenik, a dokumentációban
le van írva, hogy hogyan.

A 80 beépített billentyű koverttellel nagyszámű scriptet
tudunk  használni. A világ írásainak túlnyomó többsége
támogatva van beleértve ázsai/indiai nyelveket is. Windows
felhasználóknak ajánlom hogy olvassák el azt a leírást, amely
a 'howto windows' alatt  olvasható - sajnos csak angolul.

Remélem tetszik majd,
Gáspár

Eddig használtam a pejorativ (elitélő) ellentéteként a mejoratív (kedvező)
jelzőt. Most valaki megkérte, hogy mutassak rá, egy nyomtatott helyen. Egyik
szótárban, idegen szavak szótárában sem találtam, bár  a szógyök a latin
szótárban szerepel.
Használja, ismeri valamelyiktek?
iván

> Újabb változat :-) Szegény Láng Attila D.-t nem irígylem, már eddig
> minimum egy tucat lehetséges ejtésvariációja jött össze a Ni
> Chiarraigh névnek.

  De hiszen éppen ez az én nagy szerencsém. Így nem látszik, mennyi
baklövést csináltam, és nincs hiány ókelta misztikumból se, ami
létszükséglet... :)))

La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>;
KANCSAL = Olyan ferfi, aki a felesegere nez, de a szeretojet latja.

Kedves Attila!

hix.nyelv #59, Mártonfi Attila:
> Ha jól értettem, az eddigi fonetikus (szükségszerűen anatómiai
> pontosságú) megnevezéseket most te fonológiai szempontból bíráltad. 
Én a praktikum oldaláról bíráltam. Egy komparatisztikai műben közös 
ernyőelnevezést kell használnunk, nem annyira definit, de 
használhatóan rövid (persze mással nem keverhető) terminus 
formájában. A túlzott pontosság is zavaró lehet: ha itt a listán 
valaki leírja, hogy darázs, akkor egy igen erős metaforikus 
elnevezést használt: pár ezer taxont egy szóval nevezett meg, de úgy, 
hogy nincs közös elkülönítő bélyegük a nem-darázs taxonoktól a 
hártyásszárnyúak rendjén belül (valami okból a renden belül két 
öregcsaládot: a hangyákat és a méheket nem szoktuk darázsnak hívni, a 
többi kilenc tagjait viszont igen, jóllehet ezek közül egyesek jobban 
eltérnek egymástól, mint pl. a méhekől). Azonban ez a megnevezés a 
legprecízebb rendszertani munkákban is szerepel, mivel szemléletes, 
és ezt maga a nyelv (és nem maga a szaknyelv) definiálja. 

> Fonológiailag viszont (ha jól veszem ki) tökéletesen megfelelne az
> elöl-hátul vagy [+elöl] vs [-elöl] megoldás. 
Igazad van, lehetne. De :-) ez az angol fonológia terminus 
technicusa, ezzel kapcsolatban több észrevételem lenne: (1) Ezt 
teljes mondatokban kell használnunk, így az "[+elöl] [+msh]" kiesik, 
nehézkesség miatt kiesek az "[elöl] jeggyel (nem) bíró msh." is, 
maradhatna (az egyébként tetszetős) "elülső -- hátulsó massalhangzó"; 
(2) Ezt azonban már okkupálta a turkológia: ott is van szótagharmónia 
és az elülső /k/ áll szemben a hátulsó /q/-val (és nem a /k'/ a /k/-
val), ill az elülső /t_+/ a hátulsó /t_-/-vel (és nem a /t'/ a /t/). 
(3) Ez is metaforikus, mivel a [+elöl] jegyű /t'/=[c] a szlovák "t'a" 
/t'a/ 'téged' szóban _hátrébb_ képzett, mint a [-elöl] jegyű /t/ a 
"ten" /ten/ 'ez' szóban. Ha jól értem az [*elöl] inkább a msh.-t 
követő mgh.-ról kapta a nevét. De ennek a fenti példa ellent mond. 
Azt persze megtehetnénk, hogy a "ja"-ra a mögöttes síkon "ä"-t, a 
"jo"-ra "ö"-t, a "ju"-ra "ü"-t feltételezünk, a "ten" "e"-jére pedig 
/7/-t (hátsó "e", kerekítetlen "o"). Ez azonban további problémákat 
vet fel; de ezen kívül is, ilyen fokú bonyolultságnak fonológiai 
bázisú munkákon kívül nincs helye. (4) Írtam ez _angol_ terminus, a 
magyar fonológiai munkák egy része is terjedelmének jelentős hányadát 
arra fordítja, hogy megmagyarázza miért kell eldobnunk az eddig jól 
bevált "magas"-"mély" mgh. fogalompárunkat az "elülső"-
"(közbülső+)hátulsó"-ra. A magyar nyelven belül maradva nem leszünk 
pontosabbak, viszont egy újabb terminológiai nehézséget emelünk a 
kevésbé járatos olvasók elé.
Még: történeti szempontból a szláv palatalizáltság nem bináris, hanem 
ternáris jegy: van [-elöl] állapota, van [+elöl] palatális 
környezetben, és van [++elöl] /j/+mgh előtt (már csak ezért sem lehet 
egyszerűen "ä" mögöttes alakot felételezni /ja/ helyett). Ez 
magyarázza pl. az "l epentetikum" megjelenését a "b" után az orosz 
"l'ubl'u" szóban, de elmaradását a "b'elyj" esetén. Ha 
visszaemlékezel a "Pécs" városnévhez tett hozzászólásomra (14. szám): 
ott azért tudtam kizárni a "pet'" '5' szóból való eredeztetést, mivel 
a "t" csak [+elöl] volt (így /t'/ lett), és nem [++elöl] (amelyre 
*/c/ > nyelvenként eltérő /tS'/, /S't'/, /ts'/ fejlődés van). A 
szlavisztikában a [++elöl]-t hívják "palatalizált"-nak(!), míg az 
[+elöl]-t "lágy"-nak, a [-elöl]-t "kemény"-nek.

> Lehet, hogy egyszer módom lesz megkérdezni őt a részletekről, akkor
> természetesen visszatérek a témára. [az oroszok magyar hangérzetéről]
Szívesen venném.

Kedves Attila!

hix.nyelv #58, Láng Attila D.:
> Jó lenne alkalomadtán egy olyasféle fonémalista, amit az oroszról és a
> magyarról készítettél, a délszlávról is, ha meg tudod oldani. 
Hát ez barátok közt is négy nyelv, de nem barátok... Tehát apránként: 
 

*** Szerb és horvát

Nagy mértékben fonémikus helyesírású nyelv, még a képzők előtti 
zöngés/zöngétlen hasonulást is jelöli. Továbbá a többi szláv nyelvtől 
eltérően nem érvényesül benne a szótagharmónia, így egyik magánhangzó 
sem "lágyít", a palatalizáltság a mássalhangzón van jelölve. Így 
megadhatók a lexémák a fonémák mellé (de az egyéb, helyesírásban nem 
jelölt hasonulástól eltekintek). A lexémákat <> között hozom, de csak 
akkor, ha a megfelelő fonémától eltérő alakú. A helyesírás a latin 
betűs horvát helyesírást követi repülő ékezeteket használva, ezek 
"^": hacsek (kis "v"), "'" - éles ékezet (mint a hosszú magyar mgh.- 
kon), "-": áthúzás, ",": cedilla (farkinca):   

<a> = /a#/,  /b/, /c/, <c^> = /tS/, <c'> = /tS'/, /d/, <dz^> = /dZ/, 
{<d->, <dj>, <gj>} = /dZ'/, <e> = /e#/, /f/, /g/, <h> = /x/, <i> = 
/i#/, /j/, /k/, /l/, <lj> = /l'/, /m/, /n/, <nj> = /n'/, <o> = /o#/, 
/p/, <r> = {/r/, /r=#/}, /s/, <s^> = /S/, /t/, <u> = /u#/, /v/, /z/, 
<z^> = /Z/  

* A magánhangzók (és a magánhangzós "r") esetén a # rövidítéssel 
éltem. Ennek oka, hogy a szerb-horvát zenei hangsúlyú nyelv és az 
intonációnak jelentésmegkülönböztető szerepe van (azonban a 
helyesírás sem ezt, sem a hosszúságot nem jelöli), pl. "grad" = 
/gra:_\d/ 'város' ~ /gra:_/d/ 'jégeső', "pas" /pa:_\s/ 'öv' ~  
/pa_\s/ 'kutya'. A hosszúság és a zenei hangsúly szerint minden 
magánhangzónak hat változata (tonéma) van, melyeket jobb szótárak 
speciális ékezetekkel jelölnek. Megadom ezek SAMPA-szerinti jelölését 
az [e] hang példáján, valamint a szerb-horvát ékezet leírását: 1. 
rövid hangsúlytalan /e/ (ékezet nélkül); 2. hosszú hangsúlytalan [e:] 
("macron", vízszintes vonás); 3. rövid ereszkedő [e_\] (fordítva dőlő 
humlaut, dupla tompa ékezet); 4. hosszú ereszkedő [e:_\] 
("circumflex", kalap); 5. rövid emelkedő [e_/] (tompa ékezet); 6. 
hosszú emelkedő [e:_/] (éles ékezet).     
* A rövid /a/ fonetikailag elől képzett /a/, a hosszú /a:/ viszont a 
nyelvterület nagy részén hátul képzett [A:].
* Az "r" betű jelöli a magánhangzóként viselkedő, vokális /r=/ hangot 
is: intonáció és hossz szerint ennek ugyanúgy hat tonémája van, mint 
a többi magánhangzónak, pl. "prst" /pr=_\st/ 'ujj', "trgnuti" 
/tr:_/gnuti/ 'húzni', "vrs^im" /vr:_\Si:m/ 'végrehajtok'. (N.B. A 
szerbben a csehtől és a szlováktől eltérően az "l" nem lehet 
magánhangzós.)  
* A nyelvterület nyelvjárásilag igen tagolt, így az /l'/ fonéma 
általában [l'], de lehet [L] is. Ugyanígy azt /n'/ = [n', J].  Még 
változatosabb a /tS'/ = [tS', c, tS] ill. a /dZ'/ = [dZ', J\, dZ]: 
tehát a sztenderd palatalizált "cs", "dzs", magyaros "ty", gy", és 
néhol megkeményedett "cs", "dzs". (Ez utóbbi jellemző a pl. csanádi 
nyelvjárásokra, melyet ékesen bizonyít az egyik magyarországi falu 
ABC-boltján látható, a helyieknek fel sem tűnő helyesírási hiba: 
"voc^e" van írva "voc'e" 'gyümölcs' helyett.)
* A /tS'/ és a /dZ'/ történetileg a /t/ ill. /d/ lágy párjai.
* A /dz/ tradícionálisan nem számít a szerb-horvátban fonémának, 
hanem mássalhangzókapcsolatnak.
* A /dZ'/ jelölése a horvátoknál <d->, de a cirill betűs szerb 
átírásban tipográfiai okok miatt gyakran <dj>. Azonban <gj>-t írnak 
helyette olyan szavakban, ahol a /dZ'/ helyén a horvátban /g/ áll 
(pl. "gjeneral" 'generális').
* A horvát nyelv régebbi ortográfiájában nem voltak kettős betűk, így 
<dz^> helyett <g'> állt, <lj> helyett <l,> és <nj> helyett <n'>.  
* Igen nagy a nyelvjárási változatosság: a nyugati horvát 
nyelvjárások igen közel állnak a szlovén sajátosságaihoz, a keleti 
szerbek pedig a macedónhoz.


*** Szlovén (a szerb-horváttal összehasonlítva)

* Nem fonémikus helyesírású nyelv.
* Nem ismeri a <c'> = /tS'/ ill. a <d-> = /dZ'/ lexémákat ill. 
fonémákat. Helyükön <c^> = /tS/ ill. /j/ áll. 
* Az <e> betű négy fonémát jelöl: /@/, /E/, /E:/, /e:/. Az <o> pedig 
hármat: /O/, /O:/, /o:/. Minden szóval meg kell tanulni az aktuális 
ejtést. (N.B. Az <a>, <i> és <u> lexémák is jelölhetnek rövid ill. 
hosszú magánhangzót, ezek hangszíne azonban a rövid-hosszú párok 
szerint csak annyival tér el mint a magyar /o/ ~ /o:/ esetén.)
* Az irodalmi szlovén három zenei hangsúlyt ismer: a rövid esőt, 
hosszú esőt és rövid emelkedőt. Azonban ezek opcionálisok és a 
hanghossz megtartása mellett helyettesíthetők erősségi hangsúllyal.
* Az <lj> betűkapcsolat /lj/ hangkapcsolatként ejtendő magánhangzó 
előtt, egyébként lágy [l']-ként vagy félhosszú kemény [l:\]-ként (ez 
utóbbi kettő szabadon felcserélhető). Ugyanez igaz az <nj>-re is.
* A <v> betű ill. /v/ fonéma négy hangot takar: 1. szó elején zöngés 
msh. előtt [w], 2. szó elején zöngétlen msh. előtt [W], 3. szó végén 
és szó belsejében msh. előtt [u_^], 4. egyébként [v].  
* Az <l> betű ill. /l/ fonéma ejtése kétféle: msh.-k előtt és szó 
végén többnyire [u_^], egyébként [l].
* A szerb-horvát vokális /r=/-nek megfelelő <r> kiejtése /@r/, pl. 
"trn" /t@rn/ 'tüske'. Tehát csak írásban van magánhangzós "r", 
valójában nincs.

Kedves Attila!

hix.nyelv #59, Mártonfi Attila:
> (Most viszont már legalább értem, miért nem fért a fejembe a bh.) 
Akkor haladhatunk tovább az protoindoeurópai fonetika bugyraiba? 
Mindthogy a teljes hehezetes sor az alábbi volt (állítólag): "ph 
/p_h/, bh /b_h/, th /t_h/, dh /d_h/, k'h /k'_h/, g'h /g'_h/, kh 
/k_h/, gh /g_h/, kwh /k_w_h/, gwh /g_w_h/", esetleg még "sh /s_h/, zh 
/zh/". Ezekről már ne kérj hangfilét, max. Narmer fáraó valamelyik 
írnoka vehette volna fel, ha ismerték volna akkoriban volna a WAV- 
formátumot...  
Azonban ma könyvespolcom mélyéről előkerült Halle-Stevens négy 
bináris jegyre építő rendszerének magyar nyelvű zanzája, amely a 
bevezető szerint "nem csak a gégeállások, hanem a tonális jelenségek 
és a zöngeindítás (voice onset time) különbségeit is képes leírni", 
így: [*tág] = tág/nem-tág hangrés, [*szoros] = szoros/nem-szoros 
hangszallagállás, [*merev] = merev/nem-merev hangszalagok, és [*erny] 
= ernyedt/nem-ernyedt hangszalagok.   
Ebben a rendszerben három hehezet van, mindhárom közös jegyei a 
[+tág] [-szoros], eltérnek:  1. [+merev] [-erny] zöngétlen 'minősítés 
nélkül' (vagy: erősen) hehezett pl. /p_h/.  2. [-merev] [-erny] 
zöngétlen 'gyengén' hehezett, pl. koreai "feszes" msh.-k {a SAMPA-ban 
nem nem definiált, talán /p_k\/}.  3. [-merev] [+erny] zöngés 
(mormolt) hehezett pl. /b_h/ {és mi a /b_t/?}. (A [+merev] [+erny] 
kombináció fiziológiailag lehetetlen.).  
A [-tág] [-szoros] jegyek mellett ugyanez a hármasság van az 1. 
zöngétlen hehezetlen /p/, 2. lenis zöngétlen ("media") /b_0/, ill. 3. 
zöngés hehezetlen /b/ hangokra.  Tehát végülis ez a rendszer a 
hehezetet a [+tág]-hoz rendeli (ez kijelenthető, mivel a [+tág] 
[+szoros] lehetetlen; a [-tág] [+szoros] pedig az 1. ejektíva /p_>/, 
2. implozíva /b_</, 3. (pre)glottalizált /?b/ v. laringalizált /b_k/ 
hangokat fedi.)

Kedves Attila!
hix.nyelv #59, Láng Attila D.:
> Javaslatom: dekódoljuk azt, ami tudunk dekódolni, és ne kódoljuk de
> azt, amit nem tudunk.
Sorlimit -> tőmodatok. stop. Először: mivel angol átírásról 
beszélünk: "DYekodovanyiYe" és nem az általad adott "GYekodovanyiJe", 
ui. a "gy" magyarizmus, az angol "j" lexéma pedig /dzs/. Ezzel 
beleütközünk az "y"-problémába: az angol átírásunkban ez jelölné a 
palatalizáltságot, a /j/ fonémát (és esetleg a jerüt). Pár példa: 
"nyizhnyiy", "Yuryiy". A másik: az angol számára nem létezik "jobban" 
a "ny", mint a "ry". Ez utóbbit magunkra sem kényszerítjük, miért 
tennénk ugyanilyen kényelmetlenséget az "ny" esetén az angolokkal?