Zoli,
> Persze konnyu annak, aki már átlát a szitán. Én is átlátok, de én emellett
vsz. már sejtem is, ki miért nem lát át rajta.
Vagy, mondjuk még a szitát sem látja.
Sok esetben persze a szita is hibás.
Egyebkent probaltatok mar szitan atnézni?
Csodaszep diffrakciós jelenségek látszanak.
Az is a valóság. Csak egy kicsit ragozva.
Üdv.: János.
|
Amitől idegrángást kap minden relativitáselmélet-gyulölo, az egyáltalán
nem az ikerparadoxon, hanem a következo elképzelt eset: 50
méterenként ismétlődő oszlopsor a foúton. Belehajtok és nagyon
száguldok a nekem 5m hosszú járgányommal. Ekkor 5m-nek mérem
az oszloptávokat. Útmenti - álló megfigyelok meg 0.5 méteresnek
mérik járgányomat. Ebből azt gondolják, hogy símán átjuthatnék két
oszlop közt, ha akarnék. Én viszont vacilálok. Megírjam-e a
relativitáselmélet-gyűlölőknek (is), hogy átjuthatnék vagy sem?
Általában arra jutok, hogy nem érdemlik meg, mert eleve azt
ordítanák: hazudok.
Más:
Vsz. sokan amiatt nem írnak, mert ugyancsak elakadnak e kérdésnél:
Kiért, miért?
Zoli
|
Kepzeljuk el a kovetkezot: kozel fenysebesseggel tekerjuk be az apacsavart
az anyacsavarba. Tegyuk fel, hogy a menetezes eleg ritka ahhoz (a menet
kvazi parhuzamos a csavar tengelyevel), hogy a forgo mozgast
elhanyagolhassuk a mozgashoz kepest, tehat a mozgast relativisztikusan
szamoljuk, a forgast nem. Valamint, hogy az anyacsavarhoz rogzitett
rendszerbol figyelve minden tokeletesen illeszkedik. Ekkor, ha az
apacsavarral egyutt mozgo rendszerbol nezzuk, az anyacsavar a
hosszkontrakcio miatt rovidebb lesz, surubb a menetezese. Igy mar nem
illeszkednek. Mi a magyarazat? (raadasul az anyacsavar rendszerebol nezve az
apacsavar menetezese surubb mint valojaban, ezert az apacsavar rendszereben
az meg ritkabb lesz a kelletenel).
Szerintem egy ilyen feladatnal nyugodtan eltekinthetunk az eroktol es a
tomegtol, vagy hogy letrehozhato-e a rendszer. Mindez technikai
reszletkerdes. Ha a csavarok/fogaskerekek elkepzelt sulytalan valamik,
geometrialiag akkor is stimmelnie kellene a dolgoknak. Zoli fejtoroje nagyon
jo, nagyjabol analog azzal, amit fentebb irtam. Hogy mi a megoldas? Passz.
Valamit nyilvanvaloan elrontottunk.
Megoldas helyett egy tanacsot mondanek: ne akarjunk spec-rellel foglalkozni.
Elemi matematikabol/fizikabol is lehet olyan feladatokat (paradoxonokat)
adni, hogy a tarsasagnak kette alljon a fule. Ezek szerintem sokkal
hasznosabbak es tanulsagosabbak. A specrel paradoxonjait firtato feladatok
99%-ban csak arra jok, hogy kideruljon, mennyire nem tudjuk a specrelt,
ill. mennyire nehez megallapitani, hogy mi az ami elhanyagolhato, es mi
nem.
Nem tudom, hogy ezt bekuldtem-e mar, de ha nem, akkor ime. Ehhez eleg
ismerni a szorzotablat, megse konnyu:
Ketfele tablettat hasonlitanak ossze, amelyek allitolag megszuntetik a
fejfajast. Eloszor ferfiakat hasznalnak kiserleti alanynak. Az A tabletta
240 alany kozul 90-nek hasznal; a B tabletta 60 kozul 20-nak. Az A tabletta
tehat jobb, mint a B - a ferfiaknal. Ezutan noi kiserleti
alanyokon probaljak ki a ket gyogyszert. Az A tablettat 60 non probaljak ki,
es 30-nak hasznal; a B tablettat 240 nonek adjak, es kozuluk 110-nek
hasznal. Az A tabletta tehat jobb, mint a B - a noknel. Osszesen azonban 300
szemely probalta ki az A-t is, 300 a B-t is, es az A 120 esetben hasznalt, a
B pedig 130 esetben - tehat vegulis a B a jobb! (hogy lehet?)
(az A tabletta jobb kulon a noknel es kulon a
ferfiaknal, a teljes mintan viszont B a jobb).
SB
|